Márkázott kivagyiság

A természet különös kegyelemben részesíti itt a halandót, hisz a tenger illata, a szikrázó napsütötte táj, a buja mélyzöld növényzet és a zord sziklák keltette érzés, szinte mágikusan hatnak az erre fogékonyakra. A kék part nyáridőben turisták millióinak célpontja, az olcsó buszos kiránduló csoportoktól a lakóbuszos és motoros nomádokon át, egészen a magángéppel, jachttal érkező és itt pompázó hipergazdagokig. Eközben az itt élő emberek a normál francia átlagember életét élik, kis autóval járnak, croissant és bagettet fogyasztanak, dolgoznak, spórolnak, megélnek.

Két dologra vágynak legjobban. A szezon kezdetére, amikor beindul az üzlet és a végére, amikor az élet visszakerül a normális kerékvágásába.

Monaco, Nizza, Cannes és Saint Tropez olyan sort alkotnak, ahol az emberi viszonyok gyakran felborulnak, ahol sajnos egyre inkább csak a féktelen költekezés, a feltűnés, a magamutogatás, és a kivagyiság számít. Pár kilométerre ettől a hangos világtól, csodálatos romantikus kisvárosok, lenyűgöző táj, megfizethető éttermek és szálláshelyek találhatóak a part mentén és a hegygerinceken is. Itt az élet a régi időket idézi, azt a kort, amikor a stílus fontosabb volt a pénznél, a márkázott kivagyiságnál.

A válság által alaposan megtépázott nyugati elit réteget, akik birtokában voltak nem csak az anyagi javaknak, hanem a pénz stílusos megélésének is, az utóbbi évtizedekben felváltotta egy keleti vonulat, amolyan barbár hadjárat, amely mindent elsöpör, mindent a magáévá tesz, mert rendelkezik a modern kor egyetlen, itt érvényes eszközével, a pénzzel.

A pénz stílus nélküli otrombasága, fékevesztett öncélúsága, a luxus javak értelmetlen habzsolása ezekben a városokban, de különösen Monacóban, szinte minden méteren tetten érhető.

A nyugati életstílus olyan státuszai, mint a kézzel készített autók, a megfékezhetetlen teljesítménynövelés példái, a limitált sportkocsik, a nagy faliratos divattermékek, a platformos és még platformosabb, de igen drága lábbelik és a  gyémántokkal ékesített Hermés táskák, itt olyan „magától értetődően” vannak jelen, mint máshol a Peugeot, az Adidas vagy éppen a Zara.

A luxus termékek ilyen özöne, éppen a lényegüket kérdőjelezi meg, hiszen a különlegességük, ritkaságuk miatt lenne egyértelmű, ha viszont egy étterem minden asztalánál Hermés birkin táskák virítanak, Cartier, Hublot és Audemars Piguet karórák villannak, persze jókora kövekkel gazdagon megszórva, akkor a szerényből lesz különleges, a nem márkázottból feltűnő.

A hagyományos nyugati gazdagság merőben más, azért volt stílusa, mert generációkon keresztül alakult ki, mert a megszerzett vagyonhoz, nevek, családok, történetek, bukások és dicsőségek, válságok és kilábalások kötődtek. A nyugati gazdagság hosszan alakult ki, ezért azok, akik élvezhették, tiszteletet éreztek a vagyonnal szemben, és kötelességet azok iránt, akiknek köszönhették.

Az újgazdagok mások.

Nekik a pénz könnyen jött, pehelykönnyű, nem érzik sem az értékét, sem a felelősséget iránta, csupán egyet tudnak, azt, hogy sok tárgy megvehető rajta, és ha már sokba került, akkor azt szívesen is mutogatják meg másoknak, mert ugye a pénz kevéllyé és büszkévé is tesz, mert mindegy honnan jött, azt már régen tudjuk, hogy szaga az nincs.

Így fordult hát át a koronás fők és filmsztárok világa, magukat márkákkal, státuszt jelentő tárgyakkal teleaggató magamutogatók világába, akiknek nem az egyes tárgyak stílusa, státusza, értéke, hanem csakis a feltűnés, a beazonosítási kvóciens számít. Ami nem feliratos, az nem beazonosítható, és ami nem beazonosítható, annak nincs is valódi „értéke”. Az érték számukra egyetlen dolgot jelent, a másokban keltett vágyat és azt a büszkeséget, hogy ők megtehetik azt, amit mások bizonyosan nem!

És persze ehhez a cirkuszhoz kellenek a busszal, vonattal és kisautókkal ide özönlő százezrek is, akik gazdagokra, szépekre és különlegesekre vadásznak a casino előtti téren, mert ugye éhes szemek, vágyódó tekintetek, kattogó fényképezőgépek és a luxusautók mellett pózoló lányok nélkül, nem lenne sok értelme a felvonulásnak. A lányok persze James Bondot várják, de Őfelsége tökéletes szmokingot viselő ügynöke és a vérvörös Valentino estélyi ruhákat viselő nagyvilági nők helyett, papucsos újgazdagokat kaphatnak lencsevégre, sztreccs ruhákban pompázó asszonyaikkal.

Szeptembertől persze minden más, mondják a helyiek, akkor lassan visszatér a valóságos élet, és ezzel a finomabb stílus is!