Mostan színes kurvákról álmodom

Trikó, olyan, amiben a kamaszfiúk tornáznak, az van rajtam. Egy szekrényből húztam elő pár éve, rekedtre ordítottam magam, kiizzadtam, át kellett cserélni rá a blúzomat.

Könnyen lehűltem, mintha nem lett volna rajtam semmi. Nem illett egyik bátyámra se, meglengettem nagyanyám előtt, nem tudja, kié, válaszolta, szidolozni tette félre, finom pamut, és pasziánszozni kezdett. A pasziánsz jelzi, a beszélgetésnek ezennel vége. Többször nem kérdeztem, honnan van, csak hordtam rendületlen. Mostanra szétnyúlt, az alja hullámos, már futáshoz is túl átlátszó.

Nem dobok ki kedvenc darabot, pont, hogy elnyűtt, az a lényege, szépen gyűlnek a pólók. A Hard Rock Café London pedig nem is az én méretem. Kettőt vettünk, az enyém eltűnt, így maradt rám a szerelmemé, kellett nekem az a felirat. Bőgtem, amikor valamelyik férjem bevágta rá a farmerjét a gépbe, és beszürkült az egész. Aztán lett egy narancssárga, kinyúlt tísört, így hívta az olasz fickó. Ki volt szakadva a hasánál, azt mondta, kerítést mászott át benne lila sóvirágért az anyjának. Macsógyerek furán képzelte, ettől majd elájulok, de neki ez volt az udvarlás. Meg az, hogy ad egy kis narancssárga részt magából, maradjon csak nálam, amíg távol vagyunk egymástól. Távol is maradtunk persze, fene akart újra Genovába menni, pláne ott lakni, ahogy tervezte. A pólónak őrült jó illata volt, és tartós. Gondoltam, ilyen kölnivel lepem meg a férjemet, hogy az esküvőnkön magára tegye. Vittem magammal nejlonzacskóban a holmit, csináltam kicsike rést, az eladó ott szagolhat bele. Hiába szaglászta még a főnöknő is, a kölnit képtelenség volt beazonosítani.

Első feliratom a The Doors volt. Anyámnak Frankfurtból küldtek egy Waiting for the Sun albumot, folyton azt hallgattam, Doors-al feküdtem, Doors-al nőtt a mellem. Virágot festeni textilre, ez volt a feladat, innen jött az ötlet, kopírpapír, lemezborító, karton, és meg is volt a sablon. Már csak a pólóért kellett megküzdenem, anyám nem tűrte, ha olyan akartam lenni, mint a többiek. Nem az sajátomat firkáltam össze, apáméból húztam ki egyet, sima fehér, jó lesz a kontraszt miatt. Mindent tudtam Morrisonról, a versei kedvéért voltam jóban Hobóval, most is azt dúdolom, ha nem kellek a világnak, álljak be művirágnak. Veszem le a trikót, az atlétát, miután beugrott, nagyanyám szekrényében találtam valamikor, teszem a szennyesbe, félek, mi lesz, ha ezt nem éli túl. Szól bennem mindenféle dal meg vers egyszerre, ezekkel alszom el.

Miskolcon vagyunk, úgy nézem, Miskolc, hatalmas szálloda, rémisztően nagy, egy részét tatarozzák. A folyosókon káosz, habarcsos-vödrök és téglák, gőzerővel zajlik a felújítás. Csalódottan megyünk egymás mellett, nincs meg a szobánk, bár szerencsére sok van még előttünk. Kiderül, hogy két szinttel feljebb kell keresnünk, örülünk, mert itt legalább padlószőnyeg van, de minden csupa festék. Mire megvan, elfáradtunk, egyikünknek sincs jókedve. Aztán szó nélkül kimegy, nekem meg pisilnem kell. Nincs bent vécé, az emeletes-ágyon találok egy mosdókagylót. Levetkőzöm, sötétkék bugyi van rajtam, ráülök a kagyló szélére. Mozgást hallok az ajtóból. Bejön, közvetlenül utána egy csomó csaj, dőlnek be a kurvák, öten-hatan. Le se szarják, hogy én ott ülök fent meztelen, bokámnál sötétkék bugyi. Elhevernek itt-ott, színesek, nevetgélnek, és neki is jókedve van. Szedem össze a cuccaimat, öltözöm, a lánc, amiben tegnap felolvastam, nincs meg. Mászkálok a nők között, beszélgetnek, nem vesznek észre, nincs meg, ócska bizsu. Ezen kezdek sírni, valamelyikük ellopta tőlem, a láncot, nem a szeretőmet. Sírva megyek ki az állomásra, micsoda hülye egy álom.

Ide Morrisont hoztam magammal a kurvák miatt, hátha lesz belőlük valami. Ezt olvastam, amíg vártunk, volt még egy óra tízig. Háttal nekem nyitott laptop, fedelén Max Schnell a Verdákból. A jobb alsó sarokban rózsaszín eper, a fölsőben halványkék virág. Mellettünk a háztetőről lecsúszott a hó. A pult mögött a falon celluxszal egy ánágyes. Caviar, ikra naturalnaja russkovo ocetra 1 kg 483 euró. Billentyűkattogás, nem zavar, olvasok tovább. Megtalálom, jó lesz, ezt biztos beleteszem, hogy vannak köntösei és vannak majmai, / Lusta, gyémántveretes lakájai / Van bölcsessége, és tudja, mit tegyen, / Vagyok neki, és vagy neki te. Akkor megjön a bárisnya, hogy menjünk be, és kezdjük el végre a nulladik leckét.