Négy kerék helyett négy lábon

Kell-e mindig a távolságokat a mélységekkel szemben előnyben részesíteni?

Közhelyszámba megy, hogy lovasnemzet vagyunk, s bár ez a kijelentés ma már nem állja meg a helyét, kétségtelen, hogy lovasnemzet voltunk és amennyiben hihetünk a kormány nemzeti lovas programjának, nemsokára megint azok leszünk. Ha ugyanis Horváth László a nemzeti lovas stratégia előkészítésére és végrehajtására kinevezett miniszterelnöki megbízott előterjesztése és a becsvágyó terv megvalósításra kerül, Magyarországon a lovaglás, a ló és lovassport visszakapná régi, mára igencsak megkopott rangját, méltóságát.

Jelenleg mintegy 65 000 ló van Magyarországon, ami az Unió népességarányos átlagának fele. Ebből a számból is kiderül, hogy nem csak a lótenyésztés, a lovassportok és létesítmények színvonalában vagyunk elmaradva, hanem a lovak számában is. Ilyetén – hiába tradíciók, nagy múlt, évezredes lovaskultúra – biztosan nem büszkélkedhetünk avval, hogy lovas nemzet vagyunk, legfeljebb, hogy voltunk.

Ezen szeretne változtatni a Kincsem Nemzeti Lovas Program. Ahogy Ausztria síparadicsom, úgy kívánna Magyarország lovasparadicsommá, az Országot lovasport eredményekben, lótenyésztésben, a lókultúra nemzeti szintű ápolásában és mindenek előtt a lovasturizmus fellendítésében felzárkóztatni, Európa elsődleges célpontjává tenni.

A program előirányozná a lovaglás iskolai oktatásba való bekapcsolását, legalábbis fakultációként a 3-4-5 osztályban. Az elkövetkező hónapokban folytatódik és elkészül a magyarországi lovastúra útvonalhálózat gerincét képező Eurohorse lovastúra útvonal. A létesítményeket is fejlesztenék, ezekhez tartozik többek közt a Lovas Park és Oktatási Központ, a Lovas Polgárőr Akadémia, és a Nemzeti Lovarda.

A lovaságazat egységes kezelését és fejlesztését is szükségesnek tartja a program, mert az jelentősen hozzájárulhat új munkahelyek teremtéséhez, a vidékfejlesztéshez, az ország turisztikai vonzerejének növeléséhez, az ország-kép javításához. Magyarország társadalmi és gazdasági felzárkózását az Európai Unió fejlett államaihoz elősegíti a lovaságazat fejlesztése, mivel számos más területhez szorosan kapcsolódik, érintve a gazdaságot, turizmust, vidékfejlesztést, oktatást, sportot, kultúrát, egészségügyet – hangzik el többek között a tanulmányban.

A lovaglás trendi. Nem csak nálunk, sőt elsősorban nem nálunk, hanem a világ gazdagabb államaiban. A ló és lótartás ugyanis drága. És minél jobb a ló és a körülmények, annál drágább. A ló és minden vele kapcsolatos tevékenység ma már vagy hobbi, vagy sport, a fejlett országokban a lovak az emberek életében évezredeken keresztül játszott haszonállat szerepe az ipari forradalom óta folyamatosan háttérbe szorult és úgy ötven éve végérvényesen megszűnt.

Pedig az emberiség kultúrtörténete az elmúlt ötezer évben a lovak története is egyben. Az időszámítás előtti negyedik évezredben domesztikált állat közlekedés céljára, szállításra, igavonásra és más munkák elvégzésére az ember legfőbb társa lett. Nélkülözhetetlen munkáját csak az utolsó két évszázadban váltották le folyamatosan a gépek.

A magyarok – nomád törzsekként – lovakon érkeztek a Kárpát medencébe, s lovas életformájukat még évszázadokig megtartották. Harcmodoruk szorosan kötődött a lovakhoz és valahogy Európában a magyarokat végleg lovasnépként könyvelték el. A lovak száma még száz évvel ezelőtt is messze az európai átlag felett volt – hozzávetőlegesen 1,9 millió példány – ez csökkent az azóta eltelt időszakban drámai módon 65 ezerre. A nemzeti program a lovak számát kétszeresére szeretné növelni Magyarországon.

Magyarország kiváló lovasadottságokkal rendelkezik. Nemcsak a méneseiről közmondásosan elhíresült puszta, az egész országban találhatók kiváló terepadottságok, az ország nagy része belovagolható és nagyszerű lovastúra lehetőségeket kínál. Ehhez pusztán a lovasinfrastruktúrát kellene megteremteni. Sok sanszunkat passzoltuk el az elmúlt évtizedek során, talán most egyszer sikerül egy igazi hungarikumot létrehozni.

A ló egy csodálatos állat és szép is egyben. Az ember és a ló kapcsolatában pedig van valami archaikus, magasztos varázslatosság. Ma, a motorbűzös világunkban ló és istállószag olyan gyönyörteljesen hat az ember érzékeire, mintha csak gyökereihez térne meg. Nem véletlen alkalmazzák a lovaglást számos terápiában. Napjainkban nem a felpörgetettség, a lelassulás számít nagy luxusnak. Ferrarival – lám még annak emblémájában is ott vannak a lovak – autópályákon száguldunk lebetonozott utak felett, lóháton az érzékek mámorában vágtatunk virágos réteken. Persze nem olyan gyorsan. De kérdés, hogy kell-e mindig a távolságokat a mélységekkel szemben előnyben részesíteni.

Kis ország vagyunk, de lóhátról nézve még a mi piciny országunk is nagynak, kalandosnak, gyönyörűnek és roppant élhetőnek tűnne. Azt hiszem, ha a lovas program megvalósul, lenne valamink, amivel nem csak egész Európában jó példával járhatnánk elől, hanem amire igazán büszkék is lehetnénk. S ehhez még a síparadicsomokban szokásos módon sem kellene a hegyeket letarolni, felvonókkal tarkítani, a környezetet rongálni, a tájat a turisztikai infrastruktúra érdekében a jó üzlet reményében maradandóan elcsúfítani.