Zsivány Egyes

’79-ben tizenegy éves voltam. Kovács Zsolti barátommal, (akivel akkoriban mindketten fülig szerelmesek voltunk Koncz Zsuzsába) ültünk be megnézni A Csillagok háborúját, ha jól emlékszem a Hungária körúti (azóta megszűnt) Dózsa moziba.

Hamarosan, december 19-én érkezik a kilencedik rész, ezért, (felkészülés gyanánt) újra publikálom ezt a három évvel ezelőtt megjelent cikkemet.

1979-ben Zsolt barátommal még nem tudhattuk, hogy az egyetemes popkultúra egyik gigászi franchise-ának első tagjára vettünk jegyet. „Előtanulmányként” Pirx kapitány kalandjai szolgáltak. A zé generációnak jegyzem meg, hogy bár ez volt az első magyar szájönszfiksön film, amelyben már bluebox technikát használtak, ez nem feltétlenül szolgált az alkotás előnyére…

Leginkább azért nem, mert az űrhajó pultjába integrált, egyértelműen felismerhető ETA vasaló, illetve a világűrben titokzatosan lebegő, szintén könnyedén beazonosítható, felnagyított citromcsavaró éppúgy nem szolgálta a magyar sci-fi alkotás tudományos és/vagy fantasztikus jellegét, mint az űrhajóskiképző épület előtt hanyagul parkoló matchboxok.

Habár szerintem a Star Wars-eposz tagjai is inkább mitikus/kultikus fantasy űrmesék, mint színtiszta science fiction filmek. Ne legyünk azonban igazságtalanok, az Alfa holdbázis (1975), a Star Trek (1966-tól), de később még a Flashgordon (1980) kockáit sem a speciálisan erre a célra készült CGI erőművek készítették még akkoriban. Ebbe a képi világba robbant be akkor Lucas filmje és persze azonnal lenyűgözött szinte mindenkit. Egyszerűen azért, mert jobb volt! Még a tegnapelőtt általunk megtekintett Rogue One előzményfilm magyar címénél is sokkal (de sokkal) jobb!

Azért is (a címben jelzett) nosztalgiával ültem be a filmre, mert tulajdonképpen a Zsivány Egyes (soha nem fogom megszokni ezt a magyar címet) folytatását láttuk 37 évvel ezelőtt azon a bizonyos hétvégén Kovács Zsolti cimborámmal. Akkor is, ha a Skywalker-saga után ez az első önálló (story) SW-film az eddig megjelent nyolcból. Bájdövéj a következő önálló történetre, a Han Solo-kalandra is nagyon kíváncsi vagyok!

Rövid véleményem az epizódról: nem csalódtam! Az Ébredő erő „fiaskó” után végre ismét igazi klasszikus SW hangulatú mozit láthattam! Nem SOKSOKSOK, mint az említett VII. rész, (sztem) jobbak a színészi alakítások, egységesebb a képi világ és a film hangulata, a „gerillás” közel-képes akciójelenetek pedig remekül sikerültek! (A végső harc is kiváló, méltó finálé!) Még azt is „elnézem” ennek az epizódnak, hogy kissé talán lassan indul be, itt-ott kicsit darabos a dramaturgia (főleg a film  első felében), továbbá, hogy a női (és talán a férfi?) főszereplő sem túl emlékezetes.

Bár ne legyünk igazságtalanok az említett női főhőssel szemben, lehet, hogy egyszerűen Leia harciasságát vártam tőle, miközben egyszerűen „puhább” karaktert írtak neki az alkotók. (Nyugi, azért öl ő is.) Azt is üdvözöltem, hogy szemmel láthatóan nem csak zöld háttér előtt csépelték egymást a szereplők, hanem valódi körülmények között is. (Már amennyire egyáltalán van ilyen egy mai álomgyári forgatáson.) Egy biztos, továbbra is többször veszem igénybe majd ezt a franchise-t, mint a McDonald’s templomait. Akkor is, ha csak évente kapok újabb adagot belőle!