Notre jour viendra

Vincent

Romain Gavrasról inkább kevesebbet hallani Budapesten, mint többet. Azzal, hogy a francia Justice formáció Stress videoját kiváló kamerahasználattal és témaválasztással lájkok lájkjára hájpolta kulthangulatot zsongatott maga köré, de mindeddig nem tudtuk biztosan, hogy mit is gondol a világról.

Az „Eljő az időnk” című film Vincent Cassellel vérbeli francia művészfilm / dráma. A társadalom értelmét, az emberi közösség állatiasságát, a pénz és luxus értelmét / értelmetlenségét, a társadalmunk elviselhetőségét / elviselhetetlenségét tárgyalja az új generáció szemével, aki teljesen kimaradt mindenből, aki előtt bezárult minden lehetőség, út és megoldás, s a lefele csúszó európa jövőtől megfosztott friss állampolgárai. Várhatnánk tőle hogy tökéletes drámát lássunk, pedig csak szociálpszichológiai, akár politikai kérdésfelvetés, állásfoglalás a filmje – ne felejtsük el, a Gavras család vérében ott van a politizálás: apja nem más, mint az 1969-es cannesi arany tulajdonosa, Costa-Gavras, aki görög szülők gyermekeként a „Z, avagy egy politikai gyilkosság anatómiája” című filmjével az athéni katonai diktatúrának szólt be, bár már francia földről.

Úgy tűnik, a művészet és a szépség témája egyre inkább a politikum körül kering manapság, a világ gazdasági és társadalmi történéseinek tükrében. Csak támogatni tudom Gavras törekvéseit, feltéve hogy a szabadságharcosból nem válik egyszer csak despota anélkül hogy maga észrevenné – láttunk már ilyet vagy nem?