Párizs-Dakar rali Szaúd-Arábiától Szaúd-Arábiáig

A 45 éves Párizs-Dakar rali már a covid előtt is kissé „bepunnyadni” látszott.

Persze még így is embert és technikát próbáló óriási kihívás, különösen motorral. 2019-ben persze inkább Lima-Lima ralinak kellett volna hívni a 42. (!) viadalt, hiszen Peru fővárosától indult és oda is érkezett vissza ez az egykor jobb napokat megélt sivatagi verseny. (Miközben el sem hagyta az országot a mára kb. 5000 kilométeresre redukálódott futam. BTW: Az elmúlt öt évben és a napokban is „csak” Szaúd-Arábia dűnéin kűzdenek meg egymással a résztvevők.)

Két évtizeddel ezelőtt, 2005-ben volt szerencsém nekem is meglátogatni Mauritániában e híres versenyt, így közvetlen tapasztalatom is van az „utazó cirkusszal” kapcsolatban.

A cirkusz kifejezés nem túlzó, sőt inkább devalválja a rali szervezőinek döbbenetes munkáját.

Ezek az emberek a semmi közepén, sokszor homokviharok közepette építenek fel, állomásról állomásra újra egy teljes kisvárost (!), szervizpontokkal, modern kommunikációs bázissal, komplett konyhával és egészségügyi helységekkel. A következő két fotóm egyikén Palik Laci magyarázza, hogy  miért olyan „viseltes” a kezében látható Nissan Navara lökhárító, a másikon pedig Varga Ákos mutatja be, hogy milyen „cifraság” történt vele aznap a sunyi dűnék között. Laci 18. (!) lett végül abban az évben, Ákos pedig, aki első magyar motorosként teljesítette végül a versenyt, a 27. helyet szerezte meg!

Le a kalappal előttük!

Az egyik este a bivakban éppen közvetlenül mellettem, (a már akkor hatszoros Dakar motor győztes és egyszeres autó győztes legenda) Stéphane Peterhansel tömte magába a csirkét, (a folyamatos életveszély ellenére) szemmel láthatólag igen jó étvággyal. Talán már akkor érezte, hogy ismét a dobogó legfelső fokára állhat majd a végén… Aztán 2007-ben, 2012-ben, 2013-ban, 2016-ban és 2017-ben, és legutóbb 2021-ben egy Mini JCW Buggyval, amellyel korábban a négyszeres győztes Carlos Sainz is indult! (Sainz egyébként múlt évben egy különleges Audi RS Q e-tronnal nyert, amelyben két villanymotor, egy villanymotor-generátor és egy kétliteres turbómotor szolgált. Utóbbi egy közel 300 literes tankból szívta az üzemanyagot!)

Hatszor nyerte meg tehát motorral, nyolcszor pedig autóval ezt az életveszélyes versenyt!!!

Miután Peterhansel négy kerékre váltott, egy évtizedig (!) csak az volt a kérdés, hogy Marc Coma vagy Cyrill Despres „motorozik-e fel” a végén a dobogó legfölső fokára. A következőképpen alakultak a motoros eredmények abban az évtizedben (persze mindketten, ahogy Varga Ákos is, egy KTM-nek húzták a fülét):

2005 – Despres
2006 – Coma
2007 – Despres
2008 – Coma
2009 – Coma
2010 – Despres
2011 – Coma
2012 – Despres
2013 – Despres
2014 – Coma
2015 – Coma

Balra Coma, jobbra Despres 2017-ben.

Látogatásomkor, 2005-ben, a tradícióknak megfelelően még Afrikában zajlott a 26. verseny és valóban Dakarban volt a befutó. Akkor még nem tudtam, de az volt az utolsó előtti alkalom, hogy ezen a kontinensen zajlott a rali. 2008-ban terrorfenyegetés miatt elmaradt a megmérettetés, 2009 után pedig már Dél-Amerika adott otthont a versenynek.