Ruth Reichl: Párizsi történet

Ez a könyv andalítóan ideális karácsonyi olvasnivaló.

Olyan, mint egy napokig tartó kellemes álom, amiből persze hogy egyszer fel kell ébrednünk. Csak elemei történhetnek meg velünk. Pihekönnyű meseszerűség árad az 1946-os születésű hajdani séf, világhírű étteremkritikus könyvéből (nevét kb. így kell ejteni: „rúsz rájsöl”). Amikor felhagyott azzal, hogy éttermeket látogatott a New York Times pénzén, egy cikkben megmutatta azt a tíznél is több parókát, amiket arra használt, hogy elkerülje a lelepleződést.

Abban a Párizsban, ahol a történet játszódik, még a frank a fizetőeszköz, nincs internet, sőt számítógép sem. Mobiltelefon meg pláne – 1983-at írunk. Ekkor halt meg a húszas éveinek végén járó főhős, Stella mamája, a felvett nevű Celia St. Vincent. Az alacsony sorból származó, csinos, akarnok social climber anya sosem árulta el lányának, hogy ki az apja, és általában is borzalmas szülő volt. Végrendeletében viszont hagyott rá egy csinos összeget, azzal a feltétellel, hogy ezt Párizsban kell elköltenie. Stella, aki egy kis könyvkiadó szerkesztője New Yorkban, szabadságot vesz ki, és életében először el is utazik Párizsba, ahol a Place des Vosges-on, egy méregdrága butikban megpillant egy ruhát. Belép a boltba, és abban a pillanatban megpecsételődik a sorsa, méghozzá pozitív értelemben. Elkezdődik a mesés események sora, ennek részletezésébe pirulás nélkül bele sem érdemes kezdeni.

A könyvben a kitalált szereplők mellett valaha nagyon is élt történelmi hősök és kultfigurák között szlalomozunk. Megemlítik a Jeu de Paume legendás, háború alatti kurátornőjét, és sokszor találkozunk George Withman-nal, a Shakespeare & Company könyvesbolt akkori tulajdonosával, hiszen Stella egy ideig ott talál otthonra. És ott vannak a híres séfek. Antoine Magnin, Marc Meneau, Jean Troisgros, Alain Passard – ott érezhetjük magunkat az ő társaságukban, főztjüket is megízlelhetjük – ahogy valaha a szerző megélte. Nagyszerűen adja vissza a valaha velük töltött órákat. De ezek mind eltörpülnek amellett, amikor főzni látjuk a könyv másik fontos főhősét, Djangót.

Ne felejtsék: érdemes a könyvek tekintetében is rostosan táplálkozni, azaz sokfélét olvasni! És ha Párizsban járnak, ne felejtsenek el elmenni az 1958 óta nyitva tartó Robert et Louise kisvendéglőbe, ennek portréja a könyvben – személyes tapasztalatból mondom – igencsak hiteles (64 rue Vieille du Temple).

(The Paris Novel, 2024. Magyar kiadás: Open Books, 2025. Fordította: Csonka Ágnes. A borítót Caitlin McGailey eredetije alapján tervezte Zatykó Fanni. 433 o., ára 5999 Ft.)

Török András művelődéstörténészt 17 éve ismerem. András volt már: műfordító, tipográfus, angoltanár, kulturálisminiszter-helyettes, a Mai Manó Ház és a Summa Artium alapító igazgatója, az NKA (Nemzeti Kulturális Alap) elnöke és most (többek között) ő a Fortepan önkéntes menedzsere.

2018 és 2019 között remek könyvajánlóit ezen a felületen is publikálta, ezt a gyakorlatot elevenítjük fel blogfolyamunk csütörtöki napjain 2025-ben. (Tényleg páratlan Budapest útikönyvéről itt olvashattok.) A 2010-ben András által indított Vademecum Könyvklub tagjai egy kulturális ajánló hírlevél mellett havonta egy könyvet is kapnak, a hírlevélíró gondos választása szerint. E klub 2017 januártól rendszeres író-olvasó találkozókkal és más különleges művészeti eseményekkel bővült, a még több élmény érdekében. Jelentkezni a Könyvklub titkáránál, Kajta Barbaránál lehet: titkarsag@summa-artium.hu, +36 1 318 3938. A B42 kóddal 4.2% kedvezménnyel vásárolható meg a klubtagság, melynek magam is lelkes résztvevője vagyok. Mindenkinek szívből ajánlom! (Blogger42, a szerkesztő.)