Senki sem lehet próféta a saját hazájában

Hogy sikererekre kiéhezett kis hazánk szimpátiáját azáltal nyerték-e el, hogy minket is megfürdettek némi-nemű sikertudatban?

Furcsa gondolatokat vet fel a nemrégiben Londonban diadalmaskodó Attraction árnyékszínház. Bizonyára már itthon is jók voltak, hiszen a 2004-ben alakult társulat korábban nem egy fellépésen villantotta meg tehetségét. Bizonyára korábban is kaptak jó kritikát, korábban is tetszett sokaknak a produkció, de „zseniálisak“ csak akkor lettek, amikor a brit Got Talent megmérettetés során a döntőbe verekedték magukat.

A brit közönség kezdettől jól fogadta a magyar csapatot, s a fogadtatással egyenes arányban figyeltünk fel mi is a társulat kivételes „tehetségére“. Kérdés csupán, hogy mi varázsolt el bennünket jobban – a produkciójuk, vagy sikerük? Hogy előadásuk tetszett-e, vagy a standing ovation, amivel Londonban ünnepelték őket. Hogy sikererekre kiéhezett kis hazánk szimpátiáját azáltal nyerték-e el, hogy minket is megfürdettek némi-nemű sikertudatban? No lám, mi magyarok azért még sem vagyunk olyan rosszak, ha már meg is koptak látványos sikereink, azért még tudunk időnként villantani.

Nem jó idők járnak ugyanis a magyarságra. Európa persona non gratái lettünk különcködő, külön-utas politikai kalandozásainkkal, s ha Sant Gallenban nem is várják a kalandozó vad-magyarok támadását, azért ma némiképp úgy néznek ránk, mint ahogy azt jó ezredéve tették. Mi vagyunk Európa egzotikumai, akik kéretlenül jöttek, s valahogy nem passzolnak a képbe. Ez a „deviancia“ néha jól sül el, de mostanában nem jól.

Talán ezért is örülünk annyira ennek a sikernek, megmutatván, hogy a magyarságnak van egy másik arca, amit külföldön mindig is szerettek, mert itt másság a legjobb formájában adja fel magát. Az egzotikum itt romantikus, a vad-magyarság meg bájos temperamentum. Németországban még ma is megmagyarázhatatlan az a siker, amit a Sokszor gondolok Piroskára, az ötvenes években fogatott, puszta-romantikával fűszerezett filmsorozat könyvelhetett el. A Röck Marika imádatba pedig magyarság iránti szimpátia keveredett.

Azt sem tudom, mennyire jó az Attraction, de őszintén szólva nem is nagyon érdekel.

Most végre újabb magyar sikert tudhatunk magunkénak. Azt sem tudom, mennyire jó az Attraction, de őszintén szólva nem is nagyon érdekel. Számomra ugyanis nem a tehetség a legszembetűnőbb, hanem az az állhatatosság, amit ez az együttes megtestesít. Sose add fel! – sugárzik át minden előadásukból a meghatározó üzenet. Ezt érezzük ki mi is, talán ettől szeretjük őket annyira. Én is – miközben előadásukat nézem – erre gondolok.

Lám, erősebb volt bennük a hit, mint bennünk. Elhitték, hogy ők jobbak, mint a megítélésük Ha nekünk nem voltak elég jók, hát Németországban próbálkoztak. S mert a németeknek sem voltak elég jók, mentek Londonba. Ott, a világ legrangosabb tehetségkutató versenyén pedig diadalt arattak. Így kell ezt csinálni, erre mutat követendő példát az Attraction!

http://www.youtube.com/watch?v=KVaK24LIDko