Sziget-meglepetés

Idén egészen „érdekesen” alakul a Sziget fesztivál. Számos korábban népszerű helyszín megszűnt, nincs már party aréna, ahol éveken át hajnalig ment a táncolás gyakorta mindegy mire, értékelhető program este 11 után csak az A38 színpadon adódik. Csütörtök éjjel Bonobo-t Stromae követte, a két egymásután teltházas koncert az A38 színpad 10.000 embert befogadni képes sátrában gyakorlatilag megbénította a közlekedést a sziget dél-nyugati szegletében olyannyira, hogy képtelenség volt mozdulni. Nem csak a jó hangulat, a koncertélmény, vagy a minőségi szórakozás volt számonkérhető azon az estén, de a biztonság is. Ráadásul az egész napos eső után kialakult sártenger sem segítette a haladást, és valóban elég lett volna egy kis pánik (pedig azt gondolná az ember, hogy  2011 óta a szórakoztatóipar kényesen ügyel az ehhez hasonló helyzetek elkerülésére) és biztosan nagyon csúnya véget ér az az este, és lehet, hogy a fesztivál is úgy, ahogy van.

Korábban sosem látott mozdulatlan tömeg a Szigeten

Nagyjából fél órát kellett nyomorogni, hogy végre sikerüljön olyan helyet találni, ahol elviselhető a tömeg, de ahogy utólag értesültem mi még ügyesek vagyunk, hogy egy pocsék élménnyel megúsztuk, mert ami a távozásunkat követte az A38 színpadon, az volt az igazán durva. De a cikk apropója nem a panaszkodás, hanem sokkal inkább egy nagyszerű meglepetés, ami már a hazafelé vezető úton ért minket. Ahogy a változatlanul sűrű tömegben próbáltunk araszolni, a Fidelio Kultúrzónából kiszűrődő zene maradásra késztetett: odabent Louis Baker énekelt egy szál gitárral, aki úgy-ahogy megmentette a napot. Ajánlom szeretettel: