Zenés londoni vasárnap délután

A múlt hétvégét Londonban töltöttük és a Brick Lane hömpölygő tömegén egy óra alatt átverekedve magunkat semmi másra nem vágytunk már, csak leülni egy nyugis helyre, inni egy jó sört és beszélgetni. Egy barátomnak eszébe jutott az islingtoni The Old Queens Head pub, ahol minden vasárnap délutántól éjszakába nyúlóan fiatal tehetséges kezdő zenekarok koncerteznek fél órás szessönökben váltva egymást. Jó tervnek tűnt.

Felpattantunk hát egy buszra és 10 perc alatt oda is értünk ebbe a tradicionális és valószínűleg hosszú múltra visszatekintő kocsmába, melynek hangulata azonban magával ragadó módon ötvözi a hagyományost a kortárssal, erre talán a legjobb példa a lépcsőház tapétaburkolata, melyet a híres nevezetes Timorous Beasties márka jegyez. A tapéta különlegessége, hogy első pillantásra a klasszikus brit tapétastílust követi, közelebbről megnézve azonban a London Toile mintája meglepő részletekkel szolgál.

Az Old Queens Head emeletén délután 3 órától már nagyban folyik a készülődés, fél 4 körül kezdenek a zenekarok. Ezek az élő fellépések elég jó lehetőséget kínálnak a bemutatkozásra, a kocsma pedig egyedülálló programmal szórakoztatja a sörnél többre vágyó vasárnapi közönséget. Az itt töltött 2-3 óra során három fellépést láttunk, és lenyűgözve tapasztaltuk, hogy a legfiatalabb huszonéves kezdő zenekarok is messze komolyabb potenciállal, zenei kultúrával és eredi kreativitással bírnak, mint a legtöbb nagyreményű, ismert hazai zenekar. Kezdésnek mindjárt itt van Jo Kelsey, akinek zenei világa egyáltalán nem stílusom, de egy ilyenre beesni egy vasárnap délutáni kocsmahangulatba eléggé nem hétköznapi élmény:

Miss Kelseyt a csodálatos 4 fős EdwardAlice zenekar követte, rövid fél órás produkciójuktól olyan jó kedvünk lett, hogy úgy döntöttünk, nem megyünk sehova és megnézünk még néhány zenekart, ilyen jót otthon úgyse látunk.

Az itt fellépő zenekarok azzal a szándékkal látogatnak el lelkesen vasárnap délutánonként az észak-londoni pubba fellépni, hogy kezdő bandájuknak némi ismertséget szerezzenek, eladjanak pár cédét és kiosszanak néhány névjegykártyát. Gondolkoztunk is rajta, hogy nem lehet ez egyszerű feladat egy tehetségektől hemzsegő városban, ahol minden vasárnapra csak ebben az egy kocsmában jut vagy nyolc zenekar, de van akinek azért mégis sikerül!

A fellépők közül a 23 éves Anna Pancaldi volt egyébként a legjobb fej, felismerve a szocializáció jelentőségét 20 perces koncertje után körbesétált minden asztalhoz, minden társasághoz volt egy-két kedves szava, kaptunk névjegyet és nem győztük dicsérni, mennyire klassz volt a produkció.

Szeretettel ajánlom minden londoni kirándulás vasárnap délutánjára ezt a programot, a félnapos koncertsorozat alkalmával egészen biztos, hogy mindenki talál majd ízlésének megfelelő produkciót!