A PR tanácsadó lakása

Sandie Roy összekovácsolta a munkát és a magánéletet tágas párizsi lakásában, amelyben csak úgy árad a zene, a dizájn és az életerő.

A PR tanácsadóként dolgozó Sandie Roy nagy belmagasságú párizsi lakása legalább annyira sokszínű, mint amennyire különleges. A lakás egy francia nagycsalád otthona, ahol jól megfér egymás mellett egy rakás tini és Sandie ügyfelekkel és újságírókkal folytatott üzleti megbeszélései. Otthonos és bensőséges hangulatú, egy adott esztétikai elképzelésről és arányérzékről tanúskodik. Az, hogy az egyik irodájaként használja ezt a helyet, Sandie számára nem újdonság. Tizenhat évvel ezelőtt ebben a gyönyörű stukkókkal, ikonikus, kovácsoltvas franciaerkéllyel és eredeti parkettával büszkélkedő lakásban rendezte be ugyanis az ügynökségét.  

„Amikor megalapítottam az első cégemet, senki nem akart nekem rendes irodát kiadni, mivel nagyon fiatal voltam és nem voltak referenciáim.”

„Úgyhogy azt gondoltam magamban: Hát jó, ha senki nem ad nekem bérbe irodát, akkor kibérelek egy lakást, és azt fogom mondani, hogy a családomnak lesz. Bár ez teljesen törvénybe ütköző volt” – somolyog Sandie, majd így folytatja: „Mikor már 2-3 éve itt voltunk, rengeteg modellcastingot és rendezvényt tartottunk itt, a főbérlő azt mondta, hogy túl sok ember megfordul errefelé. De addigra már annyira megszerettem ezt a helyet, hogy úgy döntöttem, tényleg ideköltözöm, és szerencsére hamarosan sikerült egy új irodát találnom.”

Sandie körbejár a lakásban, és közben elmesél néhány érdekességet, ami itt is, ott is felbukkan. Hullámos, barna haja lazán hull a vállára, felgyűrt ujjú, szürke felsőt visel magas derekú farmerral, arany fülbevalóval és egy leheletnyi sminkkel. Pirosra lakkozott körmeivel tökéletes illusztrációja annak a keresetlen eleganciának, amely kizárólag a francia nők sajátja. Elmeséli, hogy az irodája berendezése sok tekintetben hasonló a lakásához.

 „Nagyon fontos, hogy akár az irodában vagyok, akár itthon, otthon érezzem magam.”

„Olyan érzés ez, mint mikor egy jó szállodában van az ember. Arra törekedtem, hogy mindkét hely tükrözze az esztétikai elképzeléseimet, hogy őszinte hangulatot és kellemes, otthonos érzést árasszon. De mindenekelőtt ez az otthonunk, tehát kényelmesnek kell lennie, ugyanakkor a vizuális megjelenésének is rendben kell lennie. Mondhatjuk, hogy ennek a lakásnak egyszerre kell tükröznie a magán- és a szakmai életemet.”

Ha az ember körbepillant Sandie otthonában, jó néhány dolog felkelti az érdeklődését. Fej alakú vázák, néhányban virágok, másokban türkiz színű gyertyák. Smaragdzöld kanapé zebracsíkos párnákkal, rikító sárga kerámialó és –lovas. De a legszembeszökőbb mégis két trófea, amelyek egymással farkasszemet nézve lógnak a falon.

„Amikor megvettem őket, azt hittem, impalák, de a barátom, aki régebben Afrikában élt, felvilágosított, hogy valójában antilopok. A bolhapiacon vettem őket, ahol tipikusan be szoktam szerezni a dolgaimat. Szívesen vegyítem a vintage tárgyakat a klasszikus dizájnnal és új dizájner cuccokkal. Az aranyszínű madarak szintén a bolhapiacról származnak. A fickó, aki eladta nekem őket, régebben bútorokat kölcsönzött mozifilmek számára.”

„Később viszontláttam a madaraimat egy Edith Piaf-filmben. Ez elég vicces!”

„Emellett szeretek apró szuveníreket hozni, bármerre utazom is a világban. Számomra olyanok, mint ha fizikai emlékek lennének. Úgy szoktam fogalmazni, hogy az otthonomban található tárgyak engem és az életem szakaszait tükrözik. Minden abszolút autentikus, és nagyon jellemző rám.”

 Ahogy lassan délutánba fordul az idő, más ritmusok is kezdenek beleszólni a klasszikus zenébe, amely eddig diszkréten szólt az extravagáns tükrös komódon álló hangsugárzóból. Hazaért ugyanis az egyik tinédzser az iskolából annak mementójaként, hogy mennyire befogadónak kell lennie Sandie otthonának.

„Nem könnyű esztétikailag kellemes otthont fenntartani, ha az ember három kamasszal él együtt. De én mindig kiváló minőségű dolgokat választok, hogy tartósak legyenek, és ne törjenek el egykönnyen. A legtöbb berendezési tárgyunknak van valami funkciója azon túlmenően, hogy jól néz ki” – mondja Sandie, miközben a lábát a lánya szobájából kiszűrődő ritmusokra lógázza.

„Állandóan zenét hallgatok, és a gyerekeim is. A lakás több pontján is vannak kisméretű, vezeték nélküli hangszórók, hogy könnyen odébb lehessen őket vinni, bármerre is van az ember. Én sokféle francia és elektronikus zenét szeretek, az egyik gyerek a rapért van oda, a másik az R’n’B-ért, a legkisebb pedig ugyanazt szereti, amit én. Nálunk mindig szól valamilyen zene, és nekem ez tetszik. Hatalmas energiával tölti fel a szobákat.”