Higgy a dogmákban! AzértMert!

FIGYELEM! Ez nem egy PC (politikailag korrekt), inkább okoskodó és szőrszálhasogató bejegyzés. (Óvatosan a fogyasztásával, Occam borotvája megvághat!)

A szorgos műfordítók Alexandriában csak egy leheletnyit nem voltak pontosak. Majdnem sikerült nekik megtalálni a helyes kifejezést. Közel jártak az igazsághoz. (Ha van ilyen egyáltalában.) Az általuk leírt betűk, majdnem visszaadták az eredeti szó jelentését. „parthenos” – írták, ami általában szüzet jelent görögül. Az eredeti héber szó Ézsaiás (יְשַׁעְיָהוּ) könyvében az „almah” (עלמה) volt, ami „fiatal nőt” jelent, minden vitán felül. Amennyiben az érintetlen (szűz) nőt akarta volna kifejezni a próféta, nyelvszakértők szerint inkább a „bethulah” szót használja. (A latin „virgo” kifejezés is fiatal asszonyt/hajadont jelentett eredetileg, nem pedig szexuális értelemben érintetlen nőt.)

E pontatlanság akkor következett be, amikor az Ószövetség legrégebbi ismert görög fordítása, a Septuaginta (72 zsidó bölcs dolgozott rajta, innen a név), a már említett „almah” szót a „parthenosra” ferdítette át.

„Ímé a szűz fogan méhében és szül fiat, és annak nevét Immanuelnek nevezik, ami azt jelenti: Velünk Isten.”

Ezt Máté írta. (Nem, nem az apostol. Az korábban volt.) Valószínűleg ő is Ézsaiást idézi. A „szeplőtelen fogantatás” mítosza feltehetőleg csak egy késői betoldás a Bibliába, amelyet a görögül tudó tanítványok „kopipészteltek” be loppon, hogy a jóslat beteljesedhessék. Azt persze nem tudták (?), hogy egy félrefordított jóslatról van szó. Ettől még persze az aktuális zsinatok Krisztus után néhány száz évvel dogmába foglalták Mária szűzi voltát.

Vigyázzatok tehát az egyházak (és egyéb intézmények) jámbor-de-mereven-konok dogmatikus embereivel és határozott kijelentéseikkel!

Gyakran éppoly vehemensek és megmásíthatatlannak tűnőek ezek a kinyilatkoztatások, mint amennyire gyermeteg érvekkel próbálják sete-sután aládúcolni, a mára már komoly „piacvesztést” elszenvedett, roskatag lábakon álló virtuális víziókból és verbalitásból épített katolikus (kaotikus?) egyházi birodalmat.

Soha nem értettem, hogy miért fogad el több száz millió ember ezen a bolygón valódi tartalom nélküli, megfoghatatlan pszeudo válaszokat, valójában nagyon is legitim és nagy horderejű kérdésekre.

Ha a köznapi élet egyéb, kevésbé elvont területein hasonlóan semmitmondó, önmagába forduló reakciókat kapunk az általuk feltett, adott helyzetben nagyon is releváns és jogos kérdésekre, egyszerűen nem fogadjuk el azokat. Szóval ha arról kérdeztek, hogy teista vagy ateista vagyok-e, egyértelműen az utóbbi a válaszom/választásom. Ezzel a kijelentésemmel természetesen nem akarok senkit megsérteni, vagy befolyásolni saját hitében, hisz én is hiszek sok mindenben és ismerem ennek az érzésnek a romboló/építő erejét. Teisták ugyan többször próbáltak megtéríteni engem, de bennem soha nem merült fel az, hogy „lebeszéljem” őket Istenbe/Istenekbe vetett hitükről. Tapasztalataim alapján ez a „térítési” agresszió inkább jelentkezik teista-ateista irányban, mintsem fordítva.

Aztán itt vannak még a „középen álló”, praktikusan „tutira játszó” agnosztikusok („Nem tudni, hogy létezik-e Isten.”), akik valójában sok esetben csak szervilis ateisták, csak még maguknak sem vallják be ezt a tényt. Valószínűleg a „mi-van-ha-mégis-van-Isten-és-elkárhozom” kockázata az, amit ezzel a tulajdonképpen ingyenes és praktikus hozzáállással sokan közülük minimalizálni próbálnak.

Szóval rövid matekozás után arra jutottak, hogy nem jó üzlet tisztán ateistának bélyegződni, hanem kell egy felmentő cetli, egy alkalomadtán gyorsan beváltható szabadjegy. Végső esetre. (A dolgok leegyszerűsítése és ebbéli tudatlanságunk okán/végett most tekintsünk el az erős és gyenge ateizmus, illetve a szigorú és empirikus agnoszticizmus árnyalatainak taglalásától.)

Képmutatásban még az agnosztikus embert is felülmúlják azonban a mai kor farizeus „hívei”.

Micsoda paradoxon, hogy eredetileg az ókori farizeusok a vallási elveiket roppant szigorúan gyakorló emberek voltak, míg mára e szó pejoratív jelentéssel bír, hiszen átvitt értelemben éppen az álszenteskedő embereket jelöli, akik buzgón és fennen hirdetik a hitüket, még nagyobb elánnal járnak templomba (leginkább azért mert úgy illik), de a klasszikus keresztyén értékeket naponta rúgják nekifutásból kegyetlenül seggbe. (Nem tomporba, nem popsin, még csak nem is ülepen, ülőgumón vagy alfaron.) A legtöbben nem hogy nem követik Krisztus tanításait (Krisztianousz), nem hogy a Biblia világnézetét nem teszik magukévá, de még egy gyenge kísérletet sem tesznek rá.

Ezt a praktikus képmutatást már a politikusok és a celebek is meg-, és eltanulták, amikor valódi meggyőződés nélkül olyan szóvirágok habzanak ki gazdagon a szájukon, mint: „feltétel nélküli szeretet”, „haza mindenek felett”, „az igazság fontossága”, „klasszikus értékek”, „a család szentsége” stblabla. Pink hablaty ez tőlük, színtiszta szélesvásznú vetítés 3D egérmoziban, laza-brutál-verbál, céltalan sörétes puffogtatás a ködbe.

Ámen/uff.
Olvassatok!
A sorok között.
és a szemekben…
a szemekben, mondom
ne a szemenszedett hazugságokban.

„Real Eyes, realize Real Lies.”