Member of Group ›
A Himalájánál magasabbra
Csütörtökönként locsogunk/ fecsegünk az Életről. Meg mindenről.
Kutvölgyi Pál
Blogger42
Írni, olvasni, fotózni és motorozni szeretek, számolni tudok.

A Himalájánál magasabbra

 

Zsoltot 11 éve ismerem. Nyomon követtem az elmúlt mozgalmas évtized történéseit körülötte. A Mount Everest meghódításától (2002) az első, majd a második gyermeke születésén át, lábának amputálásán keresztül a Kancsendzönga expedícióra való felkészüléséig.

Erőss Zsolt

Erőss Zsolt

Borzasztó leírni, de e sorok írásakor a büszke Hópárduc valószínűleg már nincs az élők sorában. Nyilván elfogódott vagyok vele szemben. Fontos leírnom, hogy (én is) laikus vagyok, nem hegymászó. Szubjektív és „szakmaiatlan” írás következik tehát. E bejegyzés alapvetően nem Zsolt és társának Kiss Péternek az eltűnéséről és annak körülményeiről szól, hanem rólunk, a 10 millió (hegymászó, futball és gazdaság-politikai) szakértőről és a honi (?) ízléstelen komment-kultúrá(latlanság)ról.

Pl.

Öten haltak meg már mellette…

Imádkozom érte, amikor Isten bezár egy ajtót, kinyit egy ablakot…

Úri muri…

Miért nem küldenek oda helikoptert, 2013-at írunk…

PR fogás, mint Rakonczai Viktoré…

Életveszélyes sportot űzött Zsolt és Péter? Igen. Tudták ezt ők és a családjuk? Igen. Bevállalták? Igen. Ha meghaltak, miért? A szerencse hiánya és valószínűleg rossz döntések eredményeként. 2010-ben a Magas-Tátrában baleset érte Zsoltot és amputálni kellett az egyik lábát térd alatt. Rekord idő alatt rehabilitálódott és 2011 tavaszán már a Lhoce (8516m) csúcsán állt. Óriási teljesítmény? Igen. Erőt adott ezzel sok embernek? Igen!

Horváth Tibi (Annapurna, 2012), vagy más mászó társai halálát Zsolt „nyakába lehet varrni”? Nem! NEM! Aki veszi a fáradtságot és legalább kissé „hozzáolvas” a témához, vagy beszél valódi magashegyi hegymászókkal, tudja, hogy 8000 méteren mindenki magára van utalva, és ez is bőven embert próbáló feladat. (Messner a saját testvérén sem tudott segíteni. Meg is hurcolták érte.)

Persze lehet fotelből sörnyitós távirányítóval a kézben kegyetlenül kritizálni egy emberfeletti teljesítményt és még arra sem venni a „fáradtságot”, hogy a felszín karcolgatása helyett megpróbáljuk megérteni a miérteket és a speciális körülményeket. Nyilván tök OK, ha valaki kipárnázottabb életet választ, de az halmozott rosszfejség, ha nem hagyja meg e szabad választás lehetőségét másnak is. Persze a napi nyolc órát tévéző, potrohot növesztő tecchalott zombi-lét és a tíz darab nyolcezrest „kipipáló” magashegyi hegymászó között számtalan fokozat helyezkedik el, de akkor valóban elfogadó egy társadalom, ha az egyénre bízza annak eldöntését, hogy adott polgára hová kívánja állítani a saját potméterét a két véglet között.

Elolvasva a valóban profik (Kollár, Földes, Vincze stb.) sorait a történésekről, paradox kijelentés, de Zsolték valószínűleg ott hibáztak, hogy felmentek a csúcsra és nem mondtak le róla azzal a profizmussal, ahogy pl. a K2 expedíción 2005-ben tette Zsolt. (A csúcs még csak az út fele.) A 24 órás, szokatlanul elhúzódó csúcsmenet miatt (az amúgy is hosszú gerincen) bevállalták azt a kockázatot, hogy végső tartalékaikat is felégetve, sötétben jönnek le a csúcsról (8586m) a legfölső (7600m), négyes táborba. Kb. 8300 méterig futotta az erejükből, ahol sátor, hálózsák és víz nélkül kellett éjszakázniuk mínusz harminc fokban. (A halálzónában, besűrűsödött vérrel, kiszáradva, harmad mennyiségű oxigénnel egyébként is egy “megváltozott” tudatállapotban kell döntéseket hozni.) A rádiós bejelentkezések alapján tudjuk, hogy a bivakolás után reggel továbbindulva Zsolt 8100 méter körül ismét kénytelen volt aludni egyet. Ez sem csoda, hiszen ezen a magasságon mozdulatlan állapotban sem pihen a szervezet, hanem kérlelhetetlenül bontja le utolsó tartalékait. A négyes táborig még egy meredek rámpát is le kellett (volna) küzdeni. (Eddig a táborig ment fel értük a serpákból álló mentőcsapat, de senkit nem találtak a sátrakban vagy a környéken.) Előző nap egyébként ebből a legfölső táborból kellett volna indítani a csúcstámadást, de mivel felfelé menet nem érték azt el időben, 7250 méteren aludtak meg, így bevállalva a hosszabb ideig tartó csúcsmenetet. Ezúttal azonban nem állt melléjük a szerencse. Nem Zsolt volt az első a LEGNAGYOBB hegymászók között és valószínűleg nem is az utolsó, akik bevállalta ezt a rizikót a cél érdekében. Ez volt a tizedik nyolcezrese.

Múlt év végén, a Zsolt életéről szóló, Földes Andris által írt könyv utószavába (többek között) a következőket írtam:

“…A magas AQ-val (megpróbáltatás-kezelési képesség hányadosa) rendelkező ember aktív és sikerorientált, nem pedig passzív és kudarckerülő. Sok esetben ahelyett, hogy letörné, gátolná a kudarc, szinte nem is ismeri ezt a rosszul csengő szót. Számára inkább tapasztalat a sikertelenség, ami arra ösztönzi, hogy tanuljon a hibáiból. Ezek a tesztek a magas AQ-val rendelkező embereket „hegymászó típusnak” aposztrofálják. A mentálisan erős emberek már a csúcs elérésének pillanatában kiszemelik az újabb meghódítandó „hegye(ke)t”, hiszen tulajdonképpen ez élteti őket, ez ad értelmet és tervezhető keretet aktív életüknek.”

A következő sorokat pedig Zsolt írta a B42-őn:

“…A 2009-es hazatérésemre igazán próbáltam összeszedni magam. Csúcson voltam, ám egy barátom elvesztése még instabilabbá tette azt a lelki állapotomat, amellyel ezen az expedíción küszködtem: apa lettem! A reptéren pillanthattam meg először, a közben másfél hónaposra cseperedett lányomat! Hogyan bírjam ki sírás nélkül? Feleségem a lehető legjobban viselkedett, a legnagyobb természetességgel nyomta kezembe a pici alvó csomagot. Tudom ő is a könnyeket kerülte, amelyeket én nyeltem, míg lehetett. Azóta “így megy ez”. (Vonnegut)”

A “vulgaro-szakértői” kommentekkel kapcsolatban pedig a Facebook borítóképemen a következő áll:

„Nem vagyok mély. Nem vagyok intellektuális. Nem vagyok művész. Nem vagyok kritikus. Nem vagyok költő. csak rendelkezem internet hozzáféréssel.”

Namégegyszervégtelenlúpingban!

Kapcsolódó linkek:

Korábbi írások Zsolttal kapcsolatban: post1, post2, post3, post4

A Hópárduc talpra áll című film Facebook oldala.

Zsolt két írása a B42 oldalon.

Zsolt honlapja.

Zsolt Facebook oldala.

Himalája blog.

Zsolt TED előadása.

A film díszbemutatójának videója.

A film díszbemutatójának képei.

Csapat

 ArtHungry
arthungry.com
Független portfólió építő felület alkotóművészek és a vizuális művészetek iránt érdeklődők részére.
Kutvölgyi Pál
Blogger42
Írni, olvasni, fotózni és motorozni szeretek, számolni tudok.
 Marvin
Marvin Says
Kedvelem a jó kérdéseket. Néha fontosabbak, mint a válaszok.
Obersovszky Gyula
Magánzó
Szinteld magad a világra, légy magasabb, mint az árja.
Phenom' enon
Phenom'enon
A magazin 2010-ben indult, fiatalokhoz szóló, független kulturális portál.
Schiffer Miklós
Schiffer Style
A stílusos élet fontosságának hirdetése.
Korábbi vendégíróink
Balázsi Dia & Peti 
My Little Melbourne Family
Mindegy honnan jössz, a lényeg, hogy tudd hová tartasz, és míg odaérsz, légy jobb minden nap.
 Ernyey Béla
Ernyey Béla
Színész
 Erőss Zsolt
Eross Zsolt
Hegymászó
 Fabricius Gábor
Fabricius Gabor
Head of Innovation
 Dr. Farkas András
Farkas András
biztosítóalapító
Gecser Ottó
gecserotto
A kisnyugdíjas ahol tud, segít.
Guld Péter
GuldPeter
Kaotikus életet élő, szentimentális motorkerékpár-őrült.
Hoffmann Petra
Petra
Ha pokolra jutsz, legmélyére térj: az már a menny. Mert minden körbe ér.
Kertész Bálint
Videographer @ 42BIT
Tizennégyszer láttam a Keresztapa-trilógiát.
 Lakatos Márk
Lakatos Mark
Stylist
 Lang Viktória
Lang Viktoria
Lakberendező
 Litkey Farkas
Litkey Farkas
Vitorlázó
Mei Mei
Mei Mei
Stylist
Trunkó Bence
Shadowriter
Az vagy, amit nézel.
Török András
Simplicissimus
Olvasni jó, a könyvet továbbadni kúl.
Pályázott vendégíróink
Hegedűs Ágota
hegedusagota
Hegedűs Ágota
Somogyi Richard
somogyirichard
Grafikus, belsőépítész.
Tóth Olivér
totholiver
Creative Image Artist
Vécsei Rita Andrea
vecseiritaandrea
Büntetőbíró, majd mindenféle szöveg író.

Kapcsolat

Elérhetőség
Blogger 42
Bálna Budapest / Hygge,
1093 Budapest, Fővám tér 11-12.
info@group42.hu
 
Smile
Culture
Shop
Photo
Video
Music
Ride
Home
Cloud
Art

A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyod, hogy cookie-kat használjunk. Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás