Zubreczki Dávid: Hogyan nézzünk várost?

Az 1974-es születésű Zubreczki Dávid tájgazdálkodási mérnök végzettségű bloggerből lett befolyásos urbanista-újságíró.

Eddigi öt könyvében és sok ezer cikkében a fényképek mindig nagy szerepet játszottak. Ebben az új kötetben azonban hiába keressük őket, nem vonhatják el a figyelmünket. (Csak egyetlen Fortepan kép bújik meg az első és hátsó borítófül hátoldalán – mert a Blaha Lujza tér száz évvel ezelőtti állapotáról hosszú leírást lehet olvasni benne.)

ZD szereti magát „építészeti mesemondónak” nevezni. És ezt a képességét új művében alaposan ki is használja. A három nagy részre, bennük huszonnégy fejezetre osztott, jól strukturált szöveg mindvégig az élőbeszéd frissességével hat. Rengeteget megtudunk saját észlelésének fejlődéstörténetéről (amelynek egyik forrásvidéke a templomi bámészkodás volt). Ha el is ragadja a mesélés heve, egy pillanatig sem feledi, hogy fő célja az olvasó gyakorlatias bevezetése a városélvezetbe.

A szerző a Bevezetésben elmondja, hogy kiadója némi riadalommal vette tudomásul e könyv témáját – hiszen, ha kiadja minden titkát, ugyan ki fogja megvenni jövőben íródó könyveit? A könyv példáinak zöme budapesti, de nem kizárólag. A szerző köztudomásúan Mátyásföldön született, és most is ott él. Tehát budapesti példái is igen sokfélék, de minden gondolatmenetbe képes nem budapesti példákat belekeverni. Vannak fejezetek, ahol aztán jó messze kerülünk Budapesttől. A legelső példája, amelyre, mint bevallja, egyik óvodás fia kérdése vezette rá, egy mátyásföldi kerítésen található, mintegy két arasz magasságú ajtócska volt. Válaszul a következőt rögtönözte:

„Ez… hát tudjátok, ez egy… izé… macskakapu.”

Hamar rájött, hogy válasza nem helytálló, de a helyes választ csak egy érdekfeszítő kultúrhistóriai eszmefuttatás végén árulja el. Ennek egyaránt köze van a csatornázás hiányához és (analógiás alapon) a cselédlépcsőkhöz. Zubreczki hatalmas tudást görget, a lehető legélvezetesebb módon. És könyvének még egy nagyon egyszerű tanulsága is van. Jelesül, hogy mindenki lehet Zubreczki Dávid…

A legfontosabb, amit eltanulhatunk a szerző-kalauztól, az a sokféle szempont szerinti nézelődés. Felvetődnek gyerek-, űrlény-, múltbéli nézőpontok, sőt egy kutya szemmagassága is. (Remélem a szerző olvasta Malcolm Gladwell A kutya szemszögéből című cikkgyűjteményét – ha nem, nosza, rajta!) Ennek érdekében minden fejezet elején ad négy-öt (egyszer nyolc) gyakorlati tanácsot. Mindegyik valami szellemi vagy gyakorlati tennivalóra serkenti az olvasót.

Fotó: Rákos Blanka

A szerző nagy felfedező, és leginkább e képesség fejlesztésén ügyködik. De közben tanít is – de olyan elegánsan és fájdalommentesen, amiről a legtöbb ismeretterjesztő csak álmodik. Közben a múltat belengő nosztalgia hálóját ott szaggatja, ahol tudja. A Régen minden jobb volt? Fenéket! című remek fejezet kimerítően foglalkozik többek között a Blaha Lujza tér múltjának rétegeivel, az egykori zajokkal és az állandó orrfacsaró bűzzel (megtudhatjuk, hogy a korabeli utcaseprőket a népnyelv citrompofozóknak nevezte).

Sokat, élvezetesen foglalkozik a szerző a városi rétegek felfejtésével, az építészeti stílusokkal, persze a lehető legközérthetőbb módon. És arra biztat minket, hogy legyen mindig tervünk, akkor tudjuk időarányosan a legtöbb tudást és örömöt begyűjteni. A könyv legnagyobb hatása azonban az olvasó felszabadítása. Bár eleve egyenrangúnak tekinti őt, de van egy különösen fontos fejezet, aminek címe:

Alkossunk bátran véleményt!

(Mire ideér a nyájas olvasó, addigra már félprofi véleményalkotóvá válhatott.) Nincs könyvismertető kritikai megjegyzés nélkül. Kétségbeesetten kerestem a szövegben valami hibát. De hiába vajúdtam, csak egy kisegérrel szolgálhatok… (ez nyilván köszönhető Magyaróvári Fanni lektori munkájának is).

Nos, a szerző egy helyen a kockakövek lefektetési mintáiról értekezik, megemlítve, hogy a kis kockaköveket ún. cirmos mintázattal szokás lerakni, és talán emiatt is nevezik ezt az útburkolási technikát macskakőnek. Nos, én másképp tudom. Forrásom Lengyel Péter nagyszerű regényének (Macskakő, 1988) eleje. Ő azt mondja, hogy azért hívják így a bazaltköveket, mert amikor kopnak, akkor olyanná válnak, mint a macska háta. (Ez nem szerepel a Wikipédia szócikk többféle magyarázata között.)

Végezetül tartozom egy vallomással. Eddig azt hittem, hogy Budapestnél (na jó, Párizsnál, Amszterdamnál, Barcelonánál) nincs érdekesebb. És tessék, Zubreczki Dávid elérte nálam, hogy olthatatlan kíváncsiság ébredjen bennem a celldömölki körfűtőház iránt. Fel fogom keresni! Eddig a városnak csak a vasútállomásán jártam, arról írtam is a Vademecum egyik régebbi számában.

Le kell szögezni, hogy a fekete-öves Budapest rajongók szektájának is van új tudás és stiláris öröm ebben a könyvben. Becsületszóra mondom, hogy nem olvastam még ilyen tömör és szép szerelmi vallomást a budapesti állatkerthez. És nagyszerű dolog, hogy a szerző beemeli az A-kategóriás látnivalók és érdekességek közé a kertvárosokat, a lakótelepeket és a mindenféle „városi skanzeneket”. Mert Zubreczki új könyvének fő tanulsága kétségtelenül az, hogy nem a drága alapanyag, a híres-neves tervező, hanem végső soron a néző figyelme teszi a városi örömöt, másképpen: egy városban minden érdekes, amit a megfelelő, érdeklődő figyelemmel nézel, kedves olvasó.

Bár néha személyesen is találkozom a szerzővel, mindig elfelejtem megkérdezni, hogy egykor ígéretes ska-boogie stílusú énekesi pályáját befejezettnek tekinti-e, vagy sem. Mert Wikipédia lapján szerepel, hogy 2008-ig a Boogie Mamma zenekar énekes-frontembere volt, 2010-től a Csibor zenekar énekese. Annyit kiderítettem, hogy ebben a formációban a tagok a MÉZ, Malacka és a Tahó, Grand Hotel Budapest, Boogie Mamma, Csikepogó együttesekből verbuválódtak. De reménykedhetünk még, hogy ZD-t fellépni látjuk?

(Kedves László Könyvműhelye, 2026. Borítóterv: Dusik Móni. A belívet tervezte Kedves László. 303 o., ára 6480 Ft. Az impresszumban egy megjegyzés, amit magyar nyelvű könyvben eddig nem láttam: „Tilos a mű mesterséges intelligenciához köthető felhasználása, beleértve a generatív MI-technológiákat is.”)

A címlapfotó Majer Szilvia munkája.

Török András művelődéstörténészt 17 éve ismerem. András volt már: műfordító, tipográfus, angoltanár, kulturálisminiszter-helyettes, a Mai Manó Ház és a Summa Artium alapító igazgatója, az NKA (Nemzeti Kulturális Alap) elnöke és most (többek között) ő a Fortepan önkéntes menedzsere.

2018 és 2019 között remek könyvajánlóit ezen a felületen is publikálta, ezt a gyakorlatot elevenítjük fel blogfolyamunk csütörtöki napjain 2025-ben és 2026-ban. (Tényleg páratlan Budapest útikönyvéről itt olvashattok.) A 2010-ben András által indított Vademecum Könyvklub tagjai egy kulturális ajánló hírlevél mellett havonta egy könyvet is kapnak, a hírlevélíró gondos választása szerint. E klub 2017 januártól rendszeres író-olvasó találkozókkal és más különleges művészeti eseményekkel bővült, a még több élmény érdekében. Jelentkezni a Könyvklub titkáránál, Kajta Barbaránál lehet: titkarsag@summa-artium.hu, +36 1 318 3938. A B42 kóddal 4.2% kedvezménnyel vásárolható meg a klubtagság, melynek magam is lelkes résztvevője vagyok. Mindenkinek szívből ajánlom! (Blogger42, a szerkesztő.)