Mielőtt éjfélt üt az óra

Bizonyára hozzám hasonlóan sokan szeretnek évtizedeken átívelő, idővel lassan kibontakozó, őszintén életszerű történeteket viszontlátni a filmvásznon. Nos az elmúlt húsz év egyik legkedvesebb és legkerekebb filmes története, a Mielőtt-trilógia idén érkezett el harmadik, és nagy valószínűséggel egyben befejező epizódjához. Mondanom sem kell, ez egy szerelmes történet, és az amerikai filmes hagyományokkal ellentétben sosem tudjuk, akár csak az életben, hogyan végződik.

A történet különlegessége, hogy valós időben játszódik, ebben rejlik bájos hitelessége. A Mielőtt felkel a nap (1994) című első részben a kilencvenes évek közepén Bécsben találkozik egy húszéves amerikai fiú és egy francia lány, egyetlen éjszakát töltenek együtt, ami megváltoztatja egész hátralévő életüket. Nem kell hatalmas költségvetést, vizuális effekteket elképzelni, az egész film két ember dialógusára épülve kalauzol el minket a romantikus nyár végi bécsi éjszakában. A tíz évvel később forgatott folytatásban – Mielőtt lemegy a nap, 2005 – tíz év múltva találkozik újra a két főszereplő és megismétlődik első és egyetlen közös napjuk, ezúttal Párizsban. Julie Delpy és Ethan Hawke bájos és lehengerlően őszinte játéka, allűrmentes és sok esetben a színészek saját személyiségjegyeikből, tulajdonságaikból, az őket aktuálisan foglalkoztató politikai, társadalmi, filozófiai kérdésekből összegyúrt karaktereik varázsolják a filmeket feledhetetlen élménnyé.

A második és harmadik rész forgatókönyvének megírásában a rendező Richard Liknlater mellett a két főszereplő is részt vett, ettől tudnak ennyire személyesek lenni a dialógusok és őszinte a színészi játék, így őrzik meg a karakterek az évtizedek alatt alapvető személyiségjegyeiket, idegesítő és szeretnivaló tulajdonságaikat, gesztusaikat.

Nem találkoztam még senkivel, aki nem szerette volna a Mielőtt-trilógia filmjeit, az emberek (személyes tapasztalataim szerint kivétel nélkül) lelkendezve beszélnek róla. Ráadásul az én generációm számára megvan a filmnek az a különleges bája is, hogy a főhősökkel (többé-kevésbé) azonos korosztályt képviselve a filmek által felvetett kérdések, dilemmák mindig aktuálisak, valószínűleg ezért is érezzük ennyire magunkénak az alkotásokat. Szeretettel ajánlom mindenkinek, garantált mosolygás 3×2 órán keresztül!