“Az egyszerűség a legnagyobb fokú kifinomultság” – mondta Leonardo da Vinci, mely megállapítás még soha nem volt ennyire találó, amit a BeoLab 9 mérnökeinek is fel kellett ismerniük.
Ironikusan hangzik, de olykor a tévedéseinken keresztül érjük el legnagyobb sikereinket. A Dolby zajcsökkentést véletlenül fedezték fel, és a divatos BeoLab 9 hangsugárzó fejlesztésében is kritikus szerepet játszott a balszerencse. Amikor a Bang & Olufsen hangmérnökei elkezdtek dolgozni ezen az ikonikus kialakításon, nem gondolták volna, hogy az elegánsan ferde falú forma egy nehezen megoldható rejtélyt tartogat számukra.
A BeoLab 9 mély hangszóróját a hangsugárzó test oldalán helyezték el, egyszerű elgondolás, de olyan, amelynek messzemenő hatásai lettek. A tesztelés során, nyilvánvalóvá vált, hogy a kúp alakú ház nem elég merev ahhoz, hogy a mély hangszóró által keltett erőket csillapítsa, rezonancia ébredt, mely jelentős audió szennyezést okozott. Korábban egy hasonló problémát kellett megoldaniuk a BeoLab 5 nagyfokú terhelésének tesztelése során: a mérnökök felfedezték, hogy az alulra szerelt mély hangszóró akkora erőt hoz létre, hogy fizikailag elmozdítja a 61 kg-os hangsugárzó testet!
Úgy tűnt, hogy a mérnököknek fel kell áldozniuk David Lewis áramvonalas művészi vonalvezetését a hangminőség oltárán, hogy a végeredmény megfeleljen a Bang & Olufsen mércéjének. Minden elveszettnek látszott. Majd egy pillanatban minden megvilágosodott és kiderült, hogy a megoldás nyilvánvaló. Amire szükség volt, az egy 10 mm-es acélrúd, amit a tervezők csak “kutyacsontnak” neveztek. A csontocskát a kúp két oldalának egymáshoz rögzítésére használják, hogy oldalirányú stabilitást adjon, amely a vibráció kiküszöböléséhez szükséges. Kétségkívül szerény komponens, de létfontosságú szerepet tölt be az egyébként szellemes mérnöki és tervezői ötlet megvalósulásában.
Ez az egyszerű megoldás biztosítja a BeoLab 9 kivételes hangminőségét és megalapozta egyre növekvő elismertségét.




Hozzászólások