Pándimenzionális előadás a Szkénében

47 évvel később, kb. hét éve barátaimmal megnéztük a Galaxis útikalauz stopposoknak című darabot ebben a kis méretű, de nagy múltú „alter” intézményben. A Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem két (Orbók Áron és Vass Csaba) tavaly végzett hallgatója rendezte a darabot és játszotta az összes szerepet, az ámbráscettől Marvinig, a paranoid androidig bezárólag, bátran kevés kosztümmel és díszlettel. Nem lehetett könnyű az eredeti giga-mega kult mű alapján összehegeszteni ezt a kevés eszközzel operáló, remek ütemű, de sajátságos humorát remekül megtartó előadást.

A fiúk az eredeti mű és alkotója, Douglas Adams iránti megfelelő alázattal megállták, hogy ne vigyék el a darabot a bennyhillesen primitív, vagy a sasjózsisan otromba irányba.

Egy 80 perces felvonásban láthattuk összesűrítve a teljes regényt, a jól kiválasztott kulcsjelenetek segítségével. A srácok pont annyi saját szöveget tettek hozzá itt-ott, ami az abszurd angol humor íratlan szabályainak keretein és a saját értelmezés ízléses határain belül maradt. Mindezt pedig roppant keresetlenül tették, hol könnyeden beszélgetve az adott szereplő hűlt helyével, hol ráérősen cserélgetve az adott karakter megszemélyesítését segítő parókát vagy intonációt. Az is előfordult az értelmezésükben, hogy egy adott szereplőt hol az egyikük, hol a másikuk alakított, mindig az adott „leosztástól” függően. (Azzal a bátor döntéssel, hogy csak ketten játsszák el a teljes darabot, ez persze elkerülhetetlen.) Ez a „lazaság” azonban nem gyengítette, inkább remekül kiszolgálta Adams eredeti művének színre vitelét. Well done! Köszönjük az élményt!