Seneca-One-Day-Tour

Szeretem a szójátékokat. Jobban mondva, szeretek a szavakkal játszani. A homo ludens, a játékos ember, ha nyitott szemmel/füllel él, maga fűzi össze saját gondolatláncát és még játékaiban sem hajlandó elfogadni a világ ráoktrojált beidegződéseit.

Epea pteroenta

Ezért is utálom annyira az össznépi okosságokat, amelyeket idézgetve a homo gaga, a hülye ember egy egész életet leél. Már az ókori bölcsek is megmosolyogták az úgy nevezett „szárnyas igék”, az epea pteroenta hatását az emberekre, mert tudták, hogy bár adott esetben hatással idézhetők, – úgymond „fején találják a szöget” – de életbölcsességi tartalmuk egyenlő a nullával…

„Az idő pénz…” – hirdeti például egy ismert mondás.

Az idő pénz, a pénz pedig idő és érték.

A pénz pedig idő – mondom én. Ráadásul lehetőség, szépség és főleg érték. Érték, ami néha ingyen lehet a miénk.

Belátom, kicsit ellentmondásosan hangzik az egész: mégis, milyen idő az, ami bár pénzbe kerül, mégis ellenszolgáltatás nélkül jutunk hozzá? Megtudják, ha pár percig „utazósat” játszanak velem: Bár szívesen fizetnénk érte, mégis nekünk, magyaroknak ritkán adatik meg az a kényelem, hogy direkt érhessünk el távoli desztinációkat a saját fővárosunkból.

Sőt manapság úgy tűnik, hogy egyre kevesebb légitársaságnak van kedve eljönni Budapestre azért a néhány magyar utasért, aki közvetlen járattal szeretne eljutni Mumbaiba, Buenos Airesbe, vagy éppen Fokvárosba. A gyakorlott világutazót viszont nem zavarja a kényszer-stop-over, mert ő a hátrányból is előnyt kovácsol és úgy éli meg az „átszállósdit”, ahogy ezt a valódi globetrotterek teszik: ha például Zürich a Nizzába vezető átszállóhely, a legkorábbi géppel repülnek el Budapestről a svájci fővárosba és 22 perccel a megérkezés után már a Bahnhof Strassén, az ottani Váci utcán flangálnak – mindezt természetesen egyetlen fillér felár nélkül.

Ha az későesti csatlakozást választják, van idejük akár banki teendőiket is elintézni, vagy csak elsétálni a tóig, és a legelegánsabb hotel, a Baur au Lac teraszáról élvezni a naplementét. Délben, kedvenc vendéglőmben, az impresszionisták eredeti képeivel teletömött Kronenhalle–ban kötelező elfogyasztani a leghíresebb svájci specialitást, a borjúhúsból készült Zürcher Geschnetzeltes-t, a tejszínes gombaszósszal készített és burgonya-röstivel tálalt aprópecsenyét.

Ha nem ennyire nagy ínyencek, repülhetnek Amsterdamon keresztül is, ahová már reggel 8.25-re érkezteti őket a KLM, és csak 20.30-kor repülnek tovább a francia Riviérára. A város egy nap alatt is bejárható – igaz, hogy délben majd csak sajt, vagy az egyetlen holland specialitás, a nasi goreng kerül (papír)tányérjukra.

Stop-over

Ha Róma az átszállási pontunk útban egy éjszaka továbbinduló távol-keleti uticél felé, már szintén kora reggel érkezhetünk meg az olasz főváros remekül organizált repülőterére, ahonnan ugyancsak néhány tíz perc alatt repít minket a Piazza del Popolo-ra a halk helyérdekű vasút.

Az antik Róma nem sokkal nagyobb, mint a mi belvárosunk, így az egész napos, ajándékba kapott tartózkodás alatt van elég időnk arra, hogy a későesti indulásig egy érett kecskesajtot kóstolgassunk a Campo dei Fiori piacán, méregerős olasz kávét, egy ristrettót hörpintgessük a Fontana di Trevi mellett, vagy, hogy (idő)milliomosként vásárolgassunk a Via Condotti elegáns üzleteiben. Amíg élt, minden ilyen rövid római utamon Perczel Zita vendégeként iszogattam egy jéghideg vaníliás Galliano-t, a híres sztár trastevere-i, vadszőlővel benőtt teraszán.

Madridban még egy Prado-látogatás is kényelmesen belefér a dél-amerikai átszállás előtt. A legizgalmasabb mégis egy párizsi one-day-tour, feltéve, ha a De Gaulle-ra érkezünk és onnan is repülünk tovább, miután – mint pár napja is tapasztaltam – az Air France a mai napig sem tudta megoldani a repterek közötti automatikus csomagtovábbítást. Itt azután tobzódjunk nyugodtan a divatüzletek kínálatában, vagy együnk békacombot a Montmartre szomszédságában, egy hűvös Sancerre kíséretében. Sznobok ki ne hagyják az Emirátusok kizárólag erre az egynapos vevőkörre kialakított Ezeregyéjszaka-ajánlatát, a maga csilivili aranyhegyeivel és trillió wattal megvilágított műanyag hangulatával.

Végül is szinte mindegy honnan repülünk messzire, a tengeren túli repülőjáratok általában a hajnali órákban érkeznek vissza.

És ugye mondanom sem kell, hogy a visszaúton is adott az okosan tervezett és teljesen ingyenes, egész napos városlátogatás.

Globtrotter

Egyetlen veszélye van a fenti halmozásnak: mégpedig az, hogy a globtrotter egyre ravaszabb és nyakatekertebb szituációkba keveredik a tervezés során, miután lassan már az egész világot így szeretné beutazni. Ahelyett, hogy megfogadná a bölcs Seneca intelmét: „A mohó vágy nem ismer korlátot, csak fokozást”.

Na, tessék, a végére csak becsúszott nekem is egy ókori „szárnyas ige”…