Berlinben tegnap ért véget a II. világháború

Legalábbis ez az első benyomása az embernek, ha Berlin utcáit járja, mert minden a háborúra emlékeztet. Velencében a gondola, Párizsban az Eiffel torony, Berlinben a Chekpoint Charlie a legfőbb nevezetesség. Minden turista Hitler nyomait kutatja, s valóban a Führer démoni alakja szűnni nem akaró faszcinációként van jelen a város minden szegletében.

Checkpoint Charlie

A város a fasizmus és a kommunizmus ádáz küzdelmének, Németország a maradék világ ellen folytatott harcának legfontosabb színtere. A Második Világháború és talán a történelem legkeményebb csatája, több százezer áldozatot követelt, Berlin – a két világháború közti időszak egyik legizgalmasabb világvárosa – pedig eltűnt a térképről.

Talán Róma az egyetlen város, ahol régi és új – persze Rómában a régi ókorit jelent – ilyen kontraszttal van jelen, mint Berlin belvárosában. A Reichstag körül kő kövön nem martadt, s a város újraegyesítéséig egyrészt egy holdbéli táj, másrészt kelet és nyugat Berlint fizikálisan, a két világot meg szimbolikusan elválasztó fal fogadta az ide látogatót.

Kék ég, szürke fal

Ennél a falnál hangzott el Kennedy híres beszéde 1963-ban: Kétezer évvel ezelőtt arra volt az ember a legbüszkébb, ha azt mondhatta, Róma polgára vagyok, ma pedig a szabad világ embere arra büszke, ha azt mondhatja, én egy berlini vagyok „Ik bhin öjn börlínör“, hangzott el Kennedy szájából erős amerikai akcentussal és az egybegyűltek sírtak a boldogságtól.

25 évvel később pedig szintén ennél a falnál dübörgött Ronald Reagen emlékezetes szónoklata. „Mr Gorbacsov, ha valóban a békét óhajtja, rombolja le ezen szégyenteljes falakat!“ A falat nem kellett lerombolni. A világpolitika szerencsés alakulása következtében, politikai értelemben magától leomlott.

Eltűnni meg attól tűnt el, hogy több millió ember körömmel, késsel kaparta, kalapáccsal verte szét. A majd 120 km hosszú fal (vízi határokat nem számítva) apró darabjait ereklyeként árulták évekig. Mindmáig bánhatom, hogy a mocskos huszadik század e szimbolikus értékű, szomorú emlékével én nem rendelkezem.

Foggal, körömmel, kalapáccsal...

A háborús pusztítások belvárosi színtereit jószerével csak a kelet-nyugati egyesítés után kezdték felszámolni. Minthogy Berlint ismét a szövetségi köztársaság impozáns fővárosává kívánták varázsolni, a legjobb építészeket bízták meg a holdbéli tájak beépítésével. Így vált Berlin a modern építészet egyik fővárosává, így lett a berlini építészet Európa szerte példaértékű – sajnos sok patinás európai városban káros következményekkel.

Archív felvétel a Reichstag korabeli épületéről

A Reichstag épülete most

A Reichstag üvegkupolája

Az ultramodern épületek hatalmas kontraszttal válnak el a belváros még fellelhető patinás és a kontraszt következtében jóval öregebbnek tűnő, monumentális épületeitől, melyek a „Gründerzeit“-ot idézik, a birodalom alapítás ígéretes korszakát. Hasonlóan a kiegyezés kori Budapesthez, ekkor vált a császárváros Berlin is impozáns metropolisszá.

Gedachtnis Kirche

Berliner Dom

Felhőkarcolók Berlinben

A ma és a múlt Berline közt a háború következtében megszűnt a folytonosság. A birodalmi fővárost a megszállók újkori Karthagoként pusztították el, s a túlélőket kényszeragymosásra ítélték, s egyben nem hivatalos „etnikai tisztogatásnak“ tették ki. Több százezerre rúgott az oroszok nemi erőszakoskodásának száma – elképzelhető következményekkel – s az amerikaiak által kevésbé erőszakos módon, nejlon harisnyákkal, cigarettával megvásárolt szerelmi szolgáltatások is megtették a hatásukat.

Az árja vér bizony jócskán felhígult, minthogy a városban alig maradt nemzőképes korú német férfi. A romokat is jószerével a „Trümerfrauen“ a romasszonyok takarították el. A város az éhínségtől szenvedett, majd a blokádtól, aztán jött a fal. A háború a berlinieknek valahogy nem akart véget érni.

A német történelemkönyvekben május 8-át, a világ végét egy üres oldal követi. Ez a „Stunde Null“ a nulla óra, egy speciális német pillanat, mely a múlt és jövő határvonalát hivatott jelőlni. Semmi sem fejezi ki ennek hangulatát meggyőzőbben, mint Marlene Dietrich híres dalában.

Ma Berlin, amin mély nyomokat hagyott az újkori történelem, Európa legamerikaibb városa. Nyugat-Berlintől a liberalizmust örökölte, Kelet-Berlintől pedig a proliszagot. A liberális nyugat dekadenciája, a becsvágyó kelet progressziójával keveredve iszonyatosan heterogén képet alkot. A város nagy múltja ellenére is polgárai többnyire gyökértelenek. Nyugat-Berlin abból élt, hogy presztízs okokból Nyugatnémet ország eltartotta.

A körülzárt város nyomott hangulatát többnyire azok vállalták fel, akiknek a város speciális státusza megélhetési lehetőséget biztosított. Junky-k, eltérő szexuális vonzódásúak, örök egyetemisták, művészek, disszidensek, munkanélküliek. Ők keverednek ma a volt Kelet-Berlin szocializmusban nevelkedett polgáraival, akik közül sokan képtelenek a mentális felzárkózásra.

Másképp gondolkodók

Ezek a „másképp gondolkodók“ alkotják együtt azt a liberális tömeget, mely ma a város szellemiségére oly jellemző. Mint általában a liberális szellemű városokban, virágzik a szellemi élet és a művészet. Berlinben az ember akár otthon is érezheti magát, mert olyan szemetes, koszos és grafitis, mint Budapest. San Francisco, London után a harmadik legnagyobb gay központ. A heterók már szinte kisebbségben vannak és szégyellhetik is magukat, mióta a homo-k a város uralkodó polgármesterével – aki szintén és leplezetlenül homo – ideológiai és politikai hátszelet is kaptak.

Miből is rakhatná össze egy város az identitását, mely saját múltjával hadilábon áll? Csak is abból a törekvésből, ahogyan igyekszik megszabadulni a múlt terheitől, hogy nyitottá váljon az új és jövőbe mutató gondolatokra. Hogy nem ragaszkodik a tradíciókhoz, s elengedi történelmét. Abból a szabad, alkotó és kísérletező szellemből, melyet nem köt gúzsba sem hagyománytisztelet, sem előítélet. A város mai formájában a háború után született és még nem heverte ki a szülési fájdalmakat. A fájdalmak a városban felelhető, Berlin turisztikai arcát meghatározó látványosságokban manifesztálódnak. Hitler bunker és holokauszt múzeum, mazsolabombázók és berlini fal stb. Mindennek eredete és kiindulási pontja A Nagy Háború.