A hetvenes évek NDK-ás pornóin, mai szemmel ősembernek tűnő Helgák pamacsai korunk emberében inkább mosolyt, mint vágyat fakasztanak. Pedig akkor az volt a természetes és senki sem ütközött meg rajta. A szexuális vágyak ettől még nem tévedtek el az „őserdőben“. Nekünk, akkori fiataloknak a fanszőrzet egyet jelentett a legféltettebb rejtelmekkel és pár szőrszál kivillanása már elektromos ütésként hatott ránk.
A mai csípőgatyák extrém divatja, az ebből eredő „poci dekkolté“ akkoriban majdhogynem a teljes fanszőrzetet láthatóvá tette volna. Ilyen értelemben a nemi szervek mérete optikailag lecsökkent, a testfelületből kevesebb helyet foglal el, s ez a másodlagos nemi jelleg csökkenését vonja maga után.
A másodlagos nemi jelleg tudvalevőleg a pubertás idején alakul ki – így a nemek tipikus szőrzete is. Tehát a korízlés, a szépségideál a pubertás előtti csupaszságunkat támogatja. Némi ellentmondás is adódik ebből, mondjuk mikor anyuka éppen pubertáló lányával áll a fürdőszoba tükör előtt, s miközben lánya szexuális fejlődésének kézzel fogható bizonyítékát véli felfedezni éppen serkenő szőrzetében, mamája már pubertás előtti kinézetében találja meg szexuális identitását. Ez persze a gyermeket csöppet sem zavarja, hiszen erre van szocializálva.
A trend egyértelmű. A test egyre szőrtelenebb fiatalnál idősnél egyaránt. De hogy ez téma, már önmagában jelzi, hogy a csupaszság még nem egészen magától értetődő, és ennek megfelelően veszi ki mindenki részét a fanszőrzet körüli vitában. Jelenleg így néz ki a helyzet: A csupaszság a fiataloknak egyértelmű, a felnőtteknek kétértelmű, az idősöknek értelmetlen.
Persze mindenki lázasan gyártja az ideológiákat álláspontja igazolására, de ebbe inkább nem mennék bele, mert ezeket nevetségesnek tartom. És valóban. Az ember – lehet világnézetében mégoly szuverén – a korszellem, korízlés, a divat malmában őrlődik. Nem tetszik a régi, szereti a megszokottat, s a nagyon új – főleg meglett korban – nehezen csúszik le az ember torkán.
A nők szőrtelenségével együtt rövidül a férfiak bundája is, s valóban, ma már alig van magára valamit adó „úriember“, aki szőrzetének burjánzását legalábbis ne tartaná kordában. A fiatalok a férfiak esetében is a teljesen csupasz testet részesítik előnyben, ennek megfelelően fanszőrzetüket is likvidálják. Majom őseinkre jószerével már csak a hímember lába emlékeztet, ami valamilyen homályos ideológia mentén megúszta a teljes irtást.
A szépségideál befolyásoltságú szőrtelenség összefüggésbe hozható korunk örök fiatalság kultuszával. Evvel persze öngólt rúg az emberiség, mert a fiatalság nem örök, hanem rövid és múlandó. A fiatalos nem egyenlő a fiatallal. Erről a modellek keserves világában könnyen meggyőződhet az ember. Az ideális szépséget – legalábbis mezítelen testtel – legfeljebb nyolc-tíz évig képes egy modell reprezentálni.
Aztán már csak legfeljebb hasonlítunk a szépségideálokra, de nem mi reprezentáljuk őket. Így senki sem jár jól. A fiatalok sem, mert nincsenek tudatában annak, milyen értéket hordoznak. Mire tudatában lennének, már csak örök erőlködés és vágyakozás az életük. Öreg korban pedig ez a hibás életszemlélet kifejezetten nevetséges vadhajtásokat produkál.
A szőrtelenséggel szemben, ami ideális esetben makulátlan, fiatal bőrt és testet feltételez, sokkal jobban járna az emberiség, ha testünket finom szőrme borítaná, mert a bunda kortalanná tesz. Gondoljunk egy macskára! – szinte csak indirekt módon tudjuk megsaccolni korát. Más bundájával ne próbálkozzunk, mert avval éppen ellenkező hatást érünk el! A nerc például a hölgyeknél már érett kort sugall. Ők azért hordják, mert ilyetén, érett koruk ellenére is, kapósabbnak képzelik magukat. Talán igazuk van.
Antropológiai kutatások valószínűsítik, hogy az emberi agy absztrakcióért, öntudatért, beszédért felelős félteke, az egyéb emlősöknél jóval fejlettebb szagló és a szagokat feldolgozó agyállomány rovására növekedett. Ilyen értelemben a civilizációért szaglásunk fizette meg a árat. A szaglás képesség visszafejlődésével párhuzamosan fejlődött a látás és a tudatos látásfeldolgozás jelentősége. Alacsony tudatszinten a párválasztásban szinte kizárólag a szagok irányadóak – a kutyák sem nézegetik, hanem szagolgatják egymást.
Az ember ezzel szemben, szintén szagalapú, ösztönös választását, tudatával és az ehhez kapcsolódó látásával befolyásolja. A szagminták, a feromonok agyunk vegykonyhájában kielemezve, megbízható információkat adnak a választandó partnerről – különös tekintettel a születendő utódok szempontjából.
Ezeket a tudat alatti információkat zavarjuk össze mi emberek tudatunkkal ill. látásunk adta csalóka benyomásokkal. A fanszőrzet eltávolításával ráadásul tovább romlik a feromonok által szabályzott metakommunikáció, mert a szőr a szagminták továbbításában kiemelkedő szerepet játszik. Lehet, hogy a csupaszok társadalmában a jó házasságok aránya is tovább romlik?
A testszőrzet eltűnésével kreatív teret hagy hátra a testékszereknek, testdíszeknek, tetkóknak. A lányok addig tépik szemöldöküket, míg már ki sem nő, de sebaj, odatetováltatják újra. A vonzerejükből veszített genitáliákat pedig fel kell díszíteni, meg kell szépíteni. Vége nincs a lehetőségeknek, hová milyen piercinget, testékszert lehet nagy fájdalmak árán felhelyezni. A lecsupaszított test olyan, akár egy üres vászon a tattoo művészek számára. S az „alkotásoknak“ üzenetértéke van, mely az individuum világnézeti hovatartozását hivatott demonstrálni.
Amennyire befolyásolja a korszellem, korízlés szépérzékünket, annyira nyilvánvaló, hogy a korszellem változásával ízlésünk is változik. A divat csak annak tud hadat üzenni, ami van, annak javára, ami nincs. Mire az utolsó szál szőr is eltűnik testünkről, a szőr feltehetően reneszánszát éli majd. Biztosan nem úgy mint tegnap, talán befonva, hullámosítva, vagy kékre festve, ahogy azt Lady Gaga botrányosnak aposztrofált fellépésénél láthatta a világ.
Nem is olyan régen a teljesen borotvált punci is botrányosnak számított, a monokini, nudizmus, vagy a beat frizura úgyszintén. Aztán divatba jöttek, tomboltak, majd elsöpörte mindahányat a megváltozott korízlés, hogy új jelenségek üthessék fel fejüket állandósága ellenére is mindig változó világunkban.
Független portfólió építő felület alkotóművészek és a vizuális művészetek iránt érdeklődők részére.
|
Írni, olvasni, fotózni és motorozni szeretek, számolni tudok.
|
Kedvelem a jó kérdéseket. Néha fontosabbak, mint a válaszok.
|
A magazin 2010-ben indult, fiatalokhoz szóló, független kulturális portál.
|
A stílusos élet fontosságának hirdetése.
|
Olvasni jó, a könyvet továbbadni kúl.
|
Mindegy honnan jössz, a lényeg, hogy tudd hová tartasz, és míg odaérsz, légy jobb minden nap.
|
Színész
|
Hegymászó
|
Head of Innovation
|
biztosítóalapító
|
A kisnyugdíjas ahol tud, segít.
|
Kaotikus életet élő, szentimentális motorkerékpár-őrült.
|
Ha pokolra jutsz, legmélyére térj: az már a menny. Mert minden körbe ér.
|
Tizennégyszer láttam a Keresztapa-trilógiát.
|
Stylist
|
Lakberendező
|
Vitorlázó
|
Stylist
|
Szinteld magad a világra, légy magasabb, mint az árja.
|
Az vagy, amit nézel.
|
Hegedűs Ágota
|
Grafikus, belsőépítész.
|
Creative Image Artist
|
Büntetőbíró, majd mindenféle szöveg író.
|
A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. A süti hozzájárulásokat az alábbi menüpontokban kezelheti.