Párizsi életképsorozat egy szobából

Az itt publikált, díjnyertes sorozatból részletek már megjelentek a Washington Post, az Artconnect és aKreatív magazin felületén, illetve a Capa Központ kiállításán is, jelenleg pedig a New York-i International Center of Photography-ban van kihelyezve egy csoportos kiállítás keretében – a teljes sorozat viszont először itt, magazinunk felületén tekinthető meg!

A márciusban hirtelen előállt helyzetben zavarodottnak és kétségbeesettnek érezte magát, eleinte nehezére esett elfogadni a kialakult szituációt, és ennek az otthonmaradásnak szokatlan aspektusai lehetnek az emberek életében, ha egy idegen országban élsz, és amúgy is kérdéses mit jelent számodra az “otthon” fogalma. Száraz Kata elmondása szerint ugyanúgy küszködött az élet hétköznapi problémáival és a bizonytalansággal, melyek mindannyiunkat nyomasztanak ebben a nehéz időszakban és beárnyékolják a jövőnket. Végül az alkotás lett a stratégiája: az irányítás illúzióját adta, és segített megszabadulni a szorongástól.

Depositphotos Photography Contest 2020 versenyén díjat szerző fotó

A Phases-re keresztelt sorozat egy furcsa átmenetté vált a bezárva töltött napok dokumentálása és a megélt érzelmek kivetítése között.

A különböző fázisokat dolgozta fel, amelyeken keresztülment ezek alatt a hónapok alatt. Az ellentmondásos érzéseket, amikor másra sem vágyott, mint hogy elhagyhassa a lakást, de közben mégis csak otthon érezte magát igazán biztonságban.

Mint mindenki más, ő is tudni akarta, mi történik körülötte és itthon, Magyarországon, de egy ponton mégis túltelítődött, és elmenekült az információáradat elől.

A komfortzóna átalakulását, a félelmet attól, amit nem ismerünk. A természet hiányát. Az aggodalmat és szorongást, mert fogalma sem volt, mikor láthatja újra a családját. Hiába ült otthon, a kanapéján, a biztonság teljes illúziójában, közben ezek az érzések emésztették belülről, nap mint nap.

A stratégiából terápia lett. A fotográfus így mesélt:

„Ahogy vizualizáltam és megvalósítottam ezeket a fázisokat, segített, hogy távolságot teremtsek a problémáimmal, és felülemelkedjek a rossz érzéseken, egyben feladatot és értelmet adtak az összefolyó és kilátástalan napoknak.”

Gondolatát így folytatta:

„A képeim azt is lehetővé tették, hogy megosszam a gondolataimat és az érzéseimet másokkal a világ különböző pontjain, és kapcsolódjak hozzájuk – elvégre most egy nagy közös probléma köt össze minket, ha szeretnénk, ha nem. Felismerni ezt a kapcsolatot az izoláció közben alkotva, kivételes érzés volt.”