Vincent Moon interjú

Az anarchista, társadalmilag tudatos, de befolyásolni nem akaró, minden egyes pillanatban a jelenben élő VINCENT MOON független filmes és sound explorer, múlt évben először látogatott Magyarországra a WONDEREST fesztiválra.

Interjú az élő mozi kitalálójával, a PEOPLE fesztivál kurátorával és a La Blogothèque alapítójával, aki nem hisz sem a címkékben, sem a művészek kiemelésében, így valószínűleg ebben a felvezetésben sem.

For the English version of this interview, please scroll down!

Fotó: Camila Berrio

Mi inspirál egy új projekt elindításakor?

A munkám sokkal inkább a mozgás folytonosságán alapul, minden projekt kapcsolódik az előzőhöz. Egy kontinuum, a valósághoz fűződő tapasztalatok folyamatossága.

Milyen társadalmi megmozdulások, események hatnak a művészetedre?

Az összes. Erősen tudatában vagyok annak, hogy hol élek és honnan jövök, folyamatosan dolgozom azon, hogy megértsem az aktuális harcokat, a helyzetemet az emberi történetiségben. Nem ugyanazokért a dolgokért küzdök, mint pár éve. Megpróbálom ezeknek a tudatában definiálni magam, miközben egy költői életet élek, mert tudom, hogy a művészet egyben a társadalmat és a közéletet is formáló erő. A politikai és a költői felfogása az életnek nem is különbözik annyira egymástól, hozzám mégis az utóbbi áll közelebb, ez sokkal inkább egy tánc a valósággal. Lehetőséget ad, hogy ne helyezzem előtérbe a saját gondolataimat, hiszen nem célom, hogy irányt mutassak. Bár erős anarchista hátterem van, nem próbálom a saját látásmódomat terjeszteni.

Fotó: Kelemen Dániel

Anarchista háttér?

Igen. Próbálok visszatérni az anarchizmus gyökereihez, hidat építeni egy módosult tudatállapot és az anarchista valóságfelfogás között. A 20. század elején létezett egy mozgalom Kelet-Európában, a misztikus anarchizmus, ami iszonyúan érdekel. Amit jelenleg próbálok felfedezni, az ez a rejtélyes kapcsolódás a valósághoz, miközben különböző egyenlőségeket hozunk létre, főleg kisebbségek számára.

Milyen tapasztalataid voltak a PEOPLE fesztiválról a színfalak mögött? Milyen érzés volt egy olyan fesztivál részesének lenni, ahol a zenészek saját maguk kurátorai lehettek?

Ami igazán érdekel, az az emberek autonómiája és önszerveződése, saját szabályaiknak a kialakítása egy adott időre. Az ideiglenes autonómia Hakim Bey definíciójában különösen fontos ebben az esetben. A PEOPLE fesztivál egy egyedülálló tapasztalat volt, hála annak a rengeteg gondolatnak és új mintázatnak, ami ott születhetett meg. Egy mágikus módja volt annak, hogy valami újat próbáljunk ki, egy hét teljes szabadságot adva ezeknek a művészeknek és kreatív elméknek. A fesztivál egyik kurátoraként lehetőségem volt rengeteg kedvenc zenészemet bevonni a projektbe, és bár egy elitista, fehér európaiak által dominált esemény volt, ami nem volt kellőképpen diverz, mégis sok szempontból egy jó kezdet volt, ami sokakat inspirált egy új fajta megközelítésre.

Mi ösztönzött a La Blogothèque elindítására, a zenészek és a zene ennyire intim megjelenítésére?

Ez jó régen volt! Nagyon nagy zenerajongó voltam a húszas éveimben, a zenén keresztül fedeztem fel az életet. Szóval megpróbáltam felfedezni egy olyan reprezentációt, ami képes átadni az élő zene érzéseit úgy, hogy nem egy színpadon keresztül tapasztaljuk meg azt. Színpadok, koncerttermek, csarnokok, ezek mind a nyugati világ intézményei, amiket mecénások és paternalisták uralnak, így el akartam szakadni ezektől a hagyományoktól. Máshogy akartam megközelíteni a zenét, egy sokkal intimebb módon lefilmezni, ezzel ledöntve a távolságot a néző, a hallgató és az előadó között.

Fotó: Magdalena Kucharska

Hogyan írnád le az élő mozi tapasztalatát, amit számos fesztiválra elvittél már, és ami Magyarországon elsőként a WONDEREST fesztiválon debütál?

Az élő mozi a munkám magja. Sok éve kutatom a különböző rituálékat és szertartásokat – a fő gondolat, hogy ne elkülönítsük, hanem egybeolvasszuk ezeket. Ez egy kifejezetten költői folyamat tud lenni, az élő mozi pedig gyakorlatilag a korábbi felvételeim újra élővé válása, majd ezeknek a közös virágzása. Ez egy improvizációs vágása minden korábbi anyagomnak, ezáltal pedig minden este egy teljesen új film jöhet létre. Egy iszonyú izgalmas folyamat; improvizáció, a teljes felszabadultság, a tudatod elvesztése.

Egy üres vászon mindenki számára, amit saját álmaikkal, érzéseikkel, félelmeikkel, örömeikkel tölthetnek meg. Elég nyitott ahhoz, hogy mindenki azt láthassa benne, amit látnia kell, nem mondom meg senkinek, hogy mit gondoljon. Ez jelenleg kifejezetten problémás a művészetben, főleg a politikai művek esetében. A politikai művészet sokkal kevésbé szól a képzeletről, így elveszítjük a költői kapcsolatunkat a valósággal. Az élő mozi lényege a tér kinyitása, ahol mindenki felfedezheti a saját öntudatát.

Említetted az improvizációt – korábbi interjúkban beszéltél róla, hogy minden filmed vége teljesen spontán és rögtönzött.

Ez nagyon fontos. Ez a lényege az élethez való hozzáállásomnak, hogy minél többet rögtönözzek. Akkor válik igazán izgalmassá az élet, amikor a jelenben létezel, amennyire csak lehetséges, így nemcsak a művészetemben, de az életemben is meghatározó ez az elv. Ez leginkább a tudat, az agy meghaladása, a tested tudatalattijának az elérése. Azt gondolom, hogy az agyunk túl van értékelve a társadalmunkban, az improvizáció pedig egy egyszerű módja annak, hogy úgy térjünk vissza az ösztöneinkhez, hogy közben ne akarjuk uralni a valóságunkat az agyunkkal és az elvárásainkkal.

Fotó: Révész Rebeka

Rengeteg országban jártál, több száz és ezer helyi rituáléról forgattál – mit vársz az első magyarországi látogatásodtól?

Nem várok tőle semmit. A valósághoz való hozzáállásomban nincsenek vágyak a történéseket illetően. Nem akarok semmit sem kivetíteni rá, így nem tudom, mit várjak. Minél nagyobb a meglepetés, annál jobb. Ezzel a hozzáállással minden sokkal szórakoztatóbb.

Jelen leszel a WONDEREST fesztiválon, egy közösség alapú mikrofesztiválon az Őrség Nemzeti Park szívében. Ez a fesztivál jelentősen inspirálódott a PEOPLE fesztiválból, és a művészek önszerveződéséből, saját programjuk szabad kialakításából. Négy napot fogsz ott tölteni, az élő mozi mellett más performanszokba is bekapcsolódva. Tudom, hogy nincsenek vágyaid a jövőt tekintve, mégis, van bármi, amit remélsz, hogy a nézők magukkal visznek majd az eseményről?

Elég fura, nem? Ezt elképzelni. Nem, nem gondolok így erre. Önmagában a tény, hogy egy művészeti kapcsolatot így fogalmazunk meg, hogy „mit visz magával a néző”, mutatja mennyire korrupttá váltunk. Egy olyan tapasztalatot akarok kreálni, ahol nem én vagyok a szűrő az emberek számára. Nem akarom, hogy az ÉN művészetemként, az ÉN élő mozimként hivatkozzanak rá; el akarok tűnni, mint művész.

Azt akarom, hogy mindenki közel érezze magához. Nagyon furcsa, ahogy a művészeket piedesztálra helyezzük. Nem normális. A művészet egy mindennapos cselekvés. Abban a pillanatban, hogy kiállítóteret nyitunk, koncertet szervezünk vagy mozifilmet vetítünk, elkezdünk egyfajta távolságot teremteni egy természetes cselekvés és mindenki más közé. Azt szeretném, ha mindenki felelős lenne a saját maga valóságának megéléséért, akkor is, ha „az én filmemen”, vagy bármi máson keresztül teszi azt.

Fotó: Révész Rebeka

VINCENT MOON idén először érkezik Magyarországra, exkluzívan a WONDEREST fesztiválra, mely nagymértékben táplálkozik az alkotó La Blogothèque Youtube csatornájából; a fesztivál keretében live cinema, vagyis élő mozi performanszával lép fel.

További részletek a fesztivál Instagram-oldalán és a Facebook-eseményén, valamint a jegyvásárlás itt érhető el.

What inspires you when you’re starting a new project?

My work making films is very much based on the continuity of movement, every project is linked to the previous one. It’s a flow of adventures, experiences with reality.

What are the main social movements that effect your art?

All of them. I am very aware of where I am living and where I am coming from, I am always working on understanding the fight of the day and my position in the history of mankind. Today I am not fighting for the same things as I would have fought for a few years ago. I am trying to define myself regarding those social movements while living a poetic life, knowing, that if you do that well, it will always be a political task. A political and a poetical approach to reality is not that different, but I prefer the latter, as its more of a dance with reality. It allows me to be less forefront with my ideas behind it, as they are not meant to be leading. Even though I have a deep anarchist background, I am not trying to promote my approach.

Fotó: Révész Rebeka

An anarchist background?

Yes. I’m trying to go back to the roots of anarchism, making a bridge between the modified state of consciousness and the anarchist approach of reality. In the early 20^th century there was a movement in Eastern Europe that some people referred to as mystical anarchism, and that’s something I am very deeply interested in. I’m exploring the mysterious relationship with reality while also establishing different forms of equalities, especially for minorities.

How did you experience PEOPLE festival behind-the-scenes? How did it feel to be in a festival that allows musicians to curate their own line-up?

What I’m interested in is the autonomy of people and how they can organize themselves, how they invent their own rules for the time being. The term of the temporary autonomy zone defined by Hakim Bey is especially important here. PEOPLE festival has been an extraordinary experience, for all the ideas and new patterns created. It’s been a magical way to try something new, to put artists and creative minds on the spot and let them do whatever they want for a week. As one of the curators I was able to invite some of my favorite musicians in the game. Even though it was an elitist white European dominated event that lacked diversity, it still was a good start that has influenced many people to do things differently.

What made you decide to film musicians in such an intimate way through the Take Away Shows and La Blogothèque?

Its been a long time now! I was a big music fan in my twenties, I discovered life through it, so I was trying to explore how to represent the feeling of being in front of live music, that is not on a stage. The stage, the venue, the music hall are all institutions of the western world, that have been dominated by patrons, the paternalists, so I wanted to do it differently. I was looking for ways to reapproach music, to film it in a much more intimate way, to break down any distance in the viewer, in the listener and in the performer.

How would your describe your live cinema experience that you perform at various festivals and occasions, and that you are now bringing to Hungary and WONDEREST festival for the first time?

To me live cinema is the very core of my work. I’ve been researching ceremonies and rituals for many years now. The thing is not to separate these ideas and events but to merge them. Merging these ideas can be very poetic, so the live cinema is basically the moment when I turn all those recordings live again by basically letting them flourish. It’s an improvised editing based on all my recordings, so I’m creating a new film every night by using all my other films. It’s a very exciting experience to have; its improvisation, the act of letting go, of losing my mind.

Fotó: Révész Rebeka

It is an open canvas for everybody to put on their own dreams, feelings, fears, joys and so on. The storyline is wide enough so that people can see what they have to see. I’m not telling them what to think, which is problematic about art nowadays, especially political art. Political art is less about empowering our imagination, it makes us lose our poetical relationship with reality. Live cinema is about opening a space, where everybody can explore their own consciousness.

You mentioned improvisation – you’ve said in interviews before that all your movies’ endings are improvisational.

This is very important. For me, this is the very core of my relationship to life, to improvise as much as possible. Because then it gets really interesting, when you are in the present as much as you can, it creates another magic, so this is very important to not just the art I make but to the life I lead. Its bypassing the brain and tapping into the intelligence of your own body. The brain is overly praised by our society, but I think that it’s overrated. Improvisation is a simple way of getting back to your guts, and not trying to have too much control over reality or preconceptions about it.

Having traveled to so many countries and filmed hundreds/thousands of local music rituals, what do you expect from your first time in Hungary?

I don’t think about it that way. My way of approaching reality is not having desires about it. I’m trying to avoid any projections, so I really don’t know what to expect. The bigger the surprise, the better. With this approach to reality things can get more fun.

Fotó: Magdalena Kucharska

You will be present at WONDEREST festival, a community-focused micro-festival in the heart of the Őrség National Park in Hungary. This festival is very much inspired by PEOPLE festival, and the idea of artist-led and artist-curated line-up, and creative freedom in shaping the festival program. You will be there for 4 days, performing your live cinema “ceremony” and maybe joining other occasions and performances as well. I know, you don’t have desires for the future, but is there anything you think the audience will take away from this kind of an event?

It’s a bit weird, no? To imagine that. No, I don’t think about it in such terms. Just the fact that we are able to phrase an artistic relationship like that, as what the audience will take away from it, shows how corrupted we are. I want to create an experience without being a filter for the people taking part in it. The idea is for people not to refer to it as MY art, as MY live cinema; for me to disappear as an artist.

To be an experience that everybody can get intimate with. The way we put an artist on the pedestal is completely weird. It’s not normal. Art is an everyday action. As soon as you create a space to see an exhibition, or listen to a concert or watch a movie, you already start to create the distance between that everyday action and everybody else. I want everybody to be responsible for their own way of engaging with reality even if its through ‘my films’ or anything else.

VINCENT MOON is coming to Hungary for the first time this year, exclusively for the WONDEREST festival, which feeds heavily on his La Blogothèque YouTube channel; he is going to perform his live cinema performance at the festival. For more details, visit the festival’s Instagram page and Facebook event, and to buy tickets, click here.

Alkotóművészek, kreatívok, művészeti iskolások! Ha szeretnétek online is megmutatni alkotásaitokat, regisztráljatok, és töltsétek fel ti is őket az ArtHungry.com oldalra!