MOME Fashion Show 2022

Fotó: Lakos Máté

Bár egyetemi eseményről van szó, a hallgatói léttel gyakran asszociált szétszórtság és az esetlegesség egy ilyen másodpercre pontosan megkomponált bemutató esetében nehezen érhető tetten.

„Egy ekkora esemény lebonyolítása rengeteg szervezést igényel és hetek tervezési munkáját (fodrászok, sminkesek, fotósok bevonása, a helyszín kialakítása és még sorolhatnám). Ennyi embert koordinálni és mozgatni hatalmas energiát igényel. (…) Nagy-nagy köszönet a szervezőknek és a segítőknek is, nélkülük jó nagy káosz alakulhatott volna ki.” 

– méltatta a közreműködők munkáját Szászvárosi Noémi, aki 2020-ban végezte el a mesterszakot. 

A konferálásból kiderült, hogy a tervezők az újragondolt tradíciók mellett olyan hívószavak mentén dolgoztak, mint a transzgenerációs örökség, az alternatív nemi szerepek, a traumafeldolgozás, vagy éppen az emlékezet. A nagy spektrumot lefedő inspirációs források ellenére a tervezők többsége a hordható divatot célozta meg, de láthattunk néhány kísérletibb jellegű, objektekből építkező kollekciót is. Nguyen Lujzi az esemény egyik legkiemelkedőbb trendjét a kötést választotta elsődleges médiumának, azonban üdítően friss, kontextuális megközelítéssel viszonyult a technikához.

„Herskó Judit munkássága alapján az emlékek torzulásának módjait vizsgáltam. Az emberi psziché és érzékelésmód megbízhatatlanságát akartam bemutatni különféle rétegzések és roncsolások segítségével. Az esztétika és az »uncanny« kapcsolata mindig is foglalkoztatott” 

– osztotta meg Lujzi.

NGUYEN LUJZI DIPLOMAKOLLEKCIÓJA

„Az én terveim elég konceptuálisak, nem feltétlenül arra lettek kitalálva, hogy szépen lehessen menni bennük, ezért jó pár módosítás történt a próba után. Olyan problémák is voltak, hogy menet közben lecsúszott a ruha és valahogyan rögzíteni kellett, anélkül, hogy ez látszódna. Emellett az is fontos, hogy ha valakinek több darabos a kollekciója, hogyan tudja olyan sorrendbe tenni a lookokat, hogy átadja a tervezési folyamatot és a sztorit”

Fotó: Lakos Máté

Flóra olyan témát választott, melynek vizuális interpretációja egyértelműen visszautal az azt inspiráló érzetekre. A vulnerabilitást tematizáló kollekció pasztelles, változatos színvilága és puha, kényelmes szabásmintákhoz igazodó formái igazi komfortérzetet kelthetnek mind a viselőben, mint a divatbemutató szemlélőjében.

„Olyan tereket szerettem volna létrehozni ruhák által, ahol a viselő biztonságban lehet, majd képes megnyílni. Megmutatni a folyamatot, ahogy a bensőséges érzések szép lassan átitatják a védelmező burkot, láttatva az egyén belső érzelmi tájképeit”

– osztotta meg Flóra.

 

 

 

Összességében, ha a bemutató vezető trendjeit tekintjük, elmondható, hogy a manapság egyébként is rendkívül népszerű kötés a tervezőket is behatóan foglalkoztatja. Ugyanakkor a kivitelezési megoldások spektruma jóval szűkebb volt, mint az inspirációs forrásoké, ezért, bár a témák rendkívül változatosak voltak, a végső forma- és anyaghasználatban a legtöbb kollekció inkább visszafogott, hordható irányt célzott meg. A többségnél bátrabb megközelítés ellenére Lujzi is megfogalmazta, hogy az itthoni divatvilágnak – köztük neki is – merészebbnek kéne lenni:

„Több kísérletezésre lenne szükség, főként az egyetemi évek alatt. A férfi/androgün divat, illetve a kulturális sokszínűség is kiaknázatlan az itthoni oktatásban, pedig az biztosan hozna némi változatosságot.”

A show-t egyébként a wearable-art irányában készült kollekció zárta, melynek tervezőjével, Jiang Erzsébettel korábban interjút is készítettünk. Az esemény Kele Ildikó és Tomcsányi Dóri szakmai vezetésével Dóra Krisztina koordinálásával valósult meg. A bemutató visszanézhető az egyetem Facebook oldalán.