Bányai Istvánra emlékezünk

A Kurt Andersen Medium oldalán megjelent cikkéből értesültünk először a nemzetközileg elismert tervezőművész tavaly decemberben bekövetkezett haláláról február elején.

A magyar származású grafikus-illusztrátor munkája során olyan magasságokat ért el, melyekről pályatársai csak álmodhatnak. Életművében a megannyi The New Yorker címlap mellett számtalan Rolling Stone, a Playboy és az Atlantic magazinok számára készített illusztráció szerepel, emellett számos lemezborítót tervezett és a mozgóképek világában is maradandót alkotott.

A művész 73 évet élt. Jelen írásban Bányai István kivételes tehetségére emlékezünk. Bányai rajzait erős kontúrok és dinamikus vonalvezetés jellemzik. Klasszikus művészeti irányzatok és a popkultúrára jellemző megoldások egyaránt fellelhetőek sajátos stílusában, mely a print magazinok fénykorában a legjelentősebb illusztrátorok közé emelte a tengerentúlon.

„Pontos rajztudáson alapuló, erősen a kontúrok játékára építő egyéni rajzmodort alakított ki, melybe beolvasztotta a szecesszió eleganciáját és az animációs filmek mesélőkedvét, humorát.”

– írja az artportal rövid ismertetője.

Bányai István: Art Collector

Az 1969-72 között végzett főiskolai tanulmányait követően majdnem tíz évig tevékenykedett Magyarországon. Annak ellenére, hogy az Iparművészeti Főiskolán építész tanulmányokat végzett, figyelme hamar az illusztrációk és a tervezőgrafika irányába terelődött. Itthoni munkássága alatt a Mokép számára filmplakátokat, a Móra Ferenc Kiadónak illusztrációkat, a Hungarotonnak pedig lemezborítókat tervezett.

Már ezekben az években megismerkedett a nyugati popkultúrával és a vezető művészeti irányokkal külföldön dolgozó barátai és kollégái révén, mely hatások nagy szerepet játszottak egyéni vizuális nyelve kialakításában. Ezt igazolja Kurt Andersen, a The New Yorker magazin egykori rovatvezetőjének visszaemlékezése is, mely szerint a Beatles által inspirált Yellow Submarine kisfilm volt az, ami Bányait az animáció és az illusztrációk felé kezdte terelni.