Member of Group ›
A cigánynak nem terem babér a Gourmet Fesztiválon
Csütörtökönként locsogunk/ fecsegünk az Életről. Meg mindenről.
Obersovszky Gyula
Magánzó
Szinteld magad a világra, légy magasabb, mint az árja.

A cigánynak nem terem babér a Gourmet Fesztiválon

Idén kicsaltak lányaim a Guormet Fesztiválra.

Kicsaltak mondom, mert van bennem valami eredendő averzió az ilyen jellegű fesztiválozással szemben – az ember azért fizet borsos árat a belépőjegyért, hogy még borsosabb árat fizethessen odabenn a felkínált termékekért. Minek akkor a belépő kérdezem én és azt a magyarázatot kapom, hogy Magyarországon ugye a közönséget így kell megszűrni, nehogy már a szakadt proli rontsa odabenn a levegőt, mert a kiválasztottak klubjába csak a belépőt játszva megfizetni tudók nyernek bebocsáttatást.

És valóban – legalábbis küllemi értelemben – nem lehetett okom panaszra. A fesztivál szép is volt, hangulatos is. Az úri társaság könnyed eleganciával kortyolgatta italait, miközben a kulináris ételek kínálatában élvezkedett. Az összképet csak kevés dolog rontotta. Például két egyáltalán oda nem illő cigány, akik bazsevával kezükben pislogtak jobbra-balra, lesve az alkalmat, hogy majd a nagyérdemű – ahogy emelkedik vérében a maligán – csak tán átadja magát régmúlt receptek szerinti nótázó mulatozásnak, mint hajdan, amikor még a cigány a jókedv és magyar virtus elengedhetetlen kelléke volt.

Összeszorult a szívem.

Ahhoz már hozzászoktam, hogy a globalizáció farhullámában lehúzzuk a klotyón nemzeti értékeinket, hogy elfordulunk legjobb tradícióinktól és, hogy pont azon dolgoknak fordítunk hátat, amiket a világ legjobban szeretett bennünk. A Magyarországra látogató turisták is hozzászoknak lassan, hogy az erős paprikával fűszerezett ételek, az operett, a cigányzene nem hungarikum immáron, mert hiába azonosítanak bennünket mindezzel másfél évszázada, mi magunk már nem akarunk a ránk “erőszakolt” klisékkel azonosulni. 

Pedig hát a legtöbb országra ráhúznak valamiféle klisét, amiből aztán az okosabbak jócskán profitálnak. De mi nem hagyjuk, hogy beskatulyázzanak, ilyen badarságokkal azonosítsanak bennünket! Mi már kinőttünk a giccses operettből, az avítt nótázgatásból, a nehéz magyar étel már nem a felvilágosult magyarság tápláléka. Befogadni csak a gazdag országokból importált testi és szellemi táplálékot vagyunk hajlandók.

Istenem, pedig ha visszagondolok a történelem előtti időkre, vagyis ifjú korom vad tivornyáira, mikor a népzenében úgyszintén jártas évfolyamtársaimmal lyukas óráinkban valamelyik közeli sörözőben, vagy borospincében, csak úgy napközben rekedtre énekeltük magunkat és az együtt éneklés áhítatában fogant közösségi szellem átjárta ifjúságunkat.

Huszonnégy éves koromban fordítottam hátat Magyarországnak, mert sok minden nem tetszett itthon és hiába próbálták elhitetni velünk, hogy élni csak itt áldásos, én nem hittem el. Valahogy elképzelhetetlen volt számomra, hogy az ember szebbet, jobbat akarásából csak arra a kevésre futja, amit mi a szocializmus egység-szürke reménytelenségében megtapasztalhattunk. 

Utolsó estémen a Tiroli vendéglőben vacsoráztam. A bokszos kiskocsmában Gráf Szepi hegedült tangó harmonikás kísérőjével és miközben a remény és félelem-teljes jövő rebegett lelki szemeim előtt, a cigány a tőle megszokott empátiával a hangulatomhoz tökéletesen passzoló számot húzta. Felnyögtem: Ha valami egyszer igazán hiányozni fog nekem odakinn a nagyvilágban, hát ez lesz az!

Így is lett.

Miközben Magyarországon különbusszal vidékről hordták fel az embereket, hogy az Operettszínházat meg tudják tölteni, Németországban a legjobb körökben is csódákat regéltek a magyar operettről, a pusztaromantikáról, Marika Röckről, a csárdásról, a cigányzenéről és, hogy mindezeknek köszönhetően a magyar a legszerethetőbb emberfajta. És ez nem csak Németországban volt így.

Minél messzebbre sodródtam vándorlásaim során, annál fájdalmasabbak voltak magyar gyökereim. Furcsa, ha az ember világ végén, valahol Ausztráliában, vagy Amerikában egy félreeső utcában ismerős zenefoszlányokra lesz figyelmes, mígnem tudatosul benne, hogy cigányzenét hall. És elsírja magát. Pedig nem magyar, nem testvér, cigány!

A valamikori szimbiózisból mára szinte semmi sem maradt. A cigány hajdan rangot, méltóságot kapott azáltal, hogy mulattatott, hogy a muzikalitásban kétségtelenül Isten áldotta tehetségét kamatoztatni tudta. A Monarchia idején Bécsből jártak át akár egy hétvégére tehetős polgárok, hogy Pesten a cigánnyal kimulathassák magukat. Az járta, a cigány gyerek úgy tanul meg muzsikálni, hogy apja nem zárja el előle a hegedűt. Most mindez a tehetség jószerével pocsékba megy. 

Szopogatom a boromat és nézek a két szerencsétlen után. Nem hiszem, hogy rajtam kívül valaki is méltatná őket egy pillantásra. Cinka Panna és Dankó Pista késői leszármazottaira nem kíváncsi a nagyérdemű. 

Csapat

 Marvin
Marvin Says
Kedvelem a jó kérdéseket. Néha fontosabbak, mint a válaszok.
Kutvölgyi Pál
Blogger42
Írni, olvasni, fotózni és motorozni szeretek, számolni tudok.
Regős Dániel
The Dealer
A zene az se rossz, a zene az nagyon jó! Ezért csináljuk!
Schiffer Miklós
Schiffer Style
A stílusos élet fontosságának hirdetése.
Obersovszky Gyula
Magánzó
Szinteld magad a világra, légy magasabb, mint az árja.
Phenom' enon
Phenom'enon
A Phenom’enon magazin 2010-ben indult, fiatalokhoz szóló, független online kulturális portál.
Korábbi vendégíróink
Balázsi Dia & Peti 
My Little Melbourne Family
Mindegy honnan jössz, a lényeg, hogy tudd hová tartasz, és míg odaérsz, légy jobb minden nap.
 Ernyey Béla
Ernyey Béla
Színész
 Erőss Zsolt
Eross Zsolt
Hegymászó
 Fabricius Gábor
Fabricius Gabor
Head of Innovation
 Dr. Farkas András
Farkas András
biztosítóalapító
Gecser Ottó
gecserotto
A kisnyugdíjas ahol tud, segít.
Guld Péter
GuldPeter
Kaotikus életet élő, szentimentális motorkerékpár-őrült.
Hoffmann Petra
Petra
Ha pokolra jutsz, legmélyére térj: az már a menny. Mert minden körbe ér.
Kertész Bálint
Videographer @ 42BIT
Tizennégyszer láttam a Keresztapa-trilógiát.
 Lakatos Márk
Lakatos Mark
Stylist
 Lang Viktória
Lang Viktoria
Lakberendező
 Litkey Farkas
Litkey Farkas
Vitorlázó
Mei Mei
Mei Mei
Stylist
Trunkó Bence
Shadowriter
Az vagy, amit nézel.
Török András
Simplicissimus
Olvasni jó, a könyvet továbbadni kúl.
Pályázott vendégíróink
Hegedűs Ágota
hegedusagota
Hegedűs Ágota
Somogyi Richard
somogyirichard
Grafikus, belsőépítész.
Tóth Olivér
totholiver
Creative Image Artist
Vécsei Rita Andrea
vecseiritaandrea
Büntetőbíró, majd mindenféle szöveg író.

Kapcsolat

Elérhetőség
Blogger 42
Bálna Budapest / Hygge,
1093 Budapest, Fővám tér 11-12.
+36 30 920 920 1
info@group42.hu
 
Smile
Culture
Shop
Photo
Video
Music
Ride
Home
Cloud
Art

A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyod, hogy cookie-kat használjunk. Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás