A dress code és a magyar „elit”

Legyen az ember bárhol a világon, vannak események, ahol a rendezvény jellege, rangja, presztízse, vagy egyszerűen csak a hangulata miatt megkövetelnek a meghívottaktól bizonyos megjelenést.

A jó meghívó mindig utal arra, hogy milyen ruházatban várják el a vendégeket, hiszen a ruházat minősége is meghatározza az esemény összképét. Casualt várnak el a hétköznapibb eseményeken, kötetlenebb összejöveteleken, üzleti megjelenést a már formális esetekben, és estit az olyan, este hét óra után kezdődő összejöveteleken, ünnepi helyszíneken, amelyeknek kötöttebb jellege van. Az esti megjelenés igen változatos lehet a sötét kis-ruhától és öltönyön át a szmokingos és kisestélyis megjelenésen keresztül a hosszú ruhásig. 

A meghíváson elvárt ruházatot illik betartani, ezzel megtiszteljük a meghívót, az eseményt és mindazokat a vendégeket, akik megjelennek az adott eseményen.

Amikor az ember egy esti, alkalmi, azaz formális megjelenést tartalmazó meghívást kap egy új, magas színvonalú eseményre, akkor egyszerű dolga van. A hölgyek kis-ruha vagy alkalmi kosztüm után nyúlnak, a férfiak pedig inget és megfelelő – leginkább sötét – öltönyt öltenek. A farmeres megjelenés ilyen esetben kérdéses, nem éppen tiltott, de csak nagyon extra kiegészítéssel, felsővel helyénvaló. Nos, a sok-sok éve rendezett Buddha-Bar megnyitó partiján kissé megdöbbentem, ismét jó példát láttam arra, hogy az itthoni „elit” semmibe veszi az elvárásokat, nem tiszteli sem önmagát, sem meghívóját, legkevésbé pedig az eseményt, a helyszínt ahol megjelenik.

Minél fontosabbnak érzi magát valaki, minél magasabb maga alá álmodott elefántcsont toronyból nézeget lefelé, annál inkább rúgja fel a világon mindenhol komolyan vett elvárásokat. Szétmosott pamut pólók, elnyűtt bőrkabátok, bugyi villantó miniruhák, hétköznapi összeszedetlen ruházatok, sajnos nem kevés ilyen volt látható az eseményen, ahol sötét ruhás, esti megjelenés volt a megkívánt, elvárt, a hely stílusához az esemény rangjához illő öltözet. Éppen csütörtökön az esemény napján vettem részt egy minőséggel foglalkozó konferencián, ahol egy előadó megfogalmazta azt a gondolatot, amit azóta is ízlelgetek és amit sajnos egyre inkább tökéletesnek érzek: „Mi magyarok lenézzük a minőséget”. Lenézzük, lekezeljük, semmibe vesszük, nem tiszteljük. Kár, hogy így van! Egy távoli  ismerősöm, aki pizza futárnak volt öltözve az estén, értetlenkedve jegyezte meg, nem érti ezt az öltözködési faksznit, Bruce Willis is bőrdzsekiben jár a fogadásokra. Körbenéztem, de Bruce Willist nem találtam…