A fény festői az MNG-ben

Múlt vasárnap bevettük magunkat a Magyar Nemzeti Galériába. Örömmel vettük tudomásul, hogy bár nevében is magyar és nemzeti a galériánk, a francia (poszt)impresszionisták, illetve kortárs magyar társaik jobban „megfértek” egymással, mint Tarlós úr a Budapest Pride (holnap erről írok…) szervezőivel. Október közepéig Monet „mellett” Szinyei, Degas mellett Fényes Adolf, Cézanne mellett Rippl-Rónai, Gauguin és Van Gogh képei mellett Ferenczy, illetve Vaszary képei között barangolhat a kíváncsi látogató. A Szépművészeti-MNG újraegyesítése mellett egy nemzetközi kölcsönzési akció is segített abban, hogy a félszáz francia és a közel hetven magyar kép együtt gyönyörködtethesse közönségét.

Impresszionisták

Az „A” épület impressziói után, a Munkácsy Termen keresztül áthatoltunk a galéria „C” épületébe, ahol a „Magyar fotóművészet az új évezredben” című kiállítás tekinthető meg. Aki szereti a hazai kortárs fotográfiát, annak érdemes július közepéig ezt az átfogó tárlatot is megnéznie. (21 művész 350 képe kapott helyet a falakon!) A műveket vizsgálgatva, hasonló gondolatok kavarogtak a fejemben, mint a múltkori bejegyzésemben bemutatott Analóg című kiállításon. Annak ellenére, hogy míg a Kogartban rendezett tárlat kifejezetten analóg (a kiállítás címe is ez volt) technikával készült képeket rendezett össze, ebben pedig sok digitális módon rögzített fotó is helyet kapott. Korniss mindenhol-bethlemező gyerekeitől Misetics Mátyás magányos alakjain át Esterházy Marcell változatos technikájáig sok csodálni való található a falakon. (Marvin tehát melegen ajánlja ezt a kiállítást is.)

Kortárs fotográfia.

Ugyan nincs közvetlen kapcsolat e két kiállítás között, mégis úgy éreztem, hogy nem véletlenül „tévedtünk át” a fotókiállításra. (Ez utóbbi nem tervezett látogatás volt, hanem már a galériában láttam meg a figyelemfelhívó posztert.) Talán nem erőltetett a párhuzam, ha azt írom, hogy mindkét tárlat egy adott korszakot (le)váltó új világról (és annak lenyomatáról) értekezik. Az egyik határ a 19. század utolsó harmadánál, a másik kb. az évezredfordulónál húzódik. Az egyik határon innen az akadémisták köpködték a „mást/másként” festőket, a másik határon innen pedig az analóg hívei bírálták/bírálják a digitális eszközökkel/technikákkal és speciális software-ek segítségével alkotó fotós piktorokat.

Impresszionisták

Az egyik esetben a forradalmat néhány csökönyös és bátor ember indította el, a másik esetben az új (digitális) technológia megjelenése. További kapcsolat az impresszionisták tevékenysége és a fényképészet között, hogy az impresszionizmus térhódítását is nyilvánvalóan gyorsította a fotográfia korabeli fejlődése. Monet és Nadar is tulajdonképpen ugyanazzal az „eszközzel”, a fénnyel festett. Igaz, hogy Monet kezében ecset, Nadar kezében (inkább állványán) egy fényképezőgép állt, de újszerű és bátor látásmódjuk örökre megváltoztatta a világot, melyből az utókor (többek között mi is) örökké profitálni fogunk. Hála és sztendápovésön Nékik! (A fotók iPhone-nal készültek, elnézést a minőségükért.)

(THE „earth” WITHOUT „art” IS JUST „eh”.)