A Magányos lovas szörnyű kritikáinak olvasása egyre inkább ellen párti álláspontot generál bennem. Azért olvastam bele a kritikákba, mert a filmmel kapcsolatos fenntartásaimat vártam az okos-tollúak érvelésétől megcáfolva látni, de most valahogy a kritikusok összebeszéltek, s szemben várakozásaimmal, még a műfaji adottságok figyelembevételével is gyalázatosan rossz kritikákat írtak a régóta beharangozott filmről.
Fiammal néztem meg Gore Verbinski A Karib-tenger kalózai trilógia rendezőjének legújabb alkotását és bevallom férfiasan, nem csak az ő kedvéért. Gyerekkorom lelkesedését a kalandfilmek iránt meglett koromra is átmentettem, ma is lelkesednék, ha tudnék, de nem tudok, mert nincsenek kalandfilmek. Ezért is örültem kerek tíz évvel ezelőtt, amikor bemutatták a trilógia első részét, az Indiana Jones óta első igazán szórakoztató ilyen jellegű alkotást.
Nincsenek mondom kalandfilmek, mert amiket annak hívnak, azok nem azok. Persze van minden a piacon, akció, horror, sci-fi, krimi, fantasy filmek, történelmi alkotások, de valahogy gyerekkorom klasszikus kalandfilmjei eltűntek. A magányos lovas azonban többé-kevésbé megfelel a kritériumoknak. Fantasztikus látványba ültetett mesés kaland gyereknek, felnőttnek egyaránt. Szívesebben is venném, ha gyermekeim ilyeneket néznének, mert a szép mesék világához ezek a filmek sokkal közelebb állnak.
A Magányos lovas kétségtelenül a karibi klisékre épül, s ebben nagy segítség Johnny Depp a félhülye indián szerepében, aki a legújabb Verbinski filmben komancs gúnyába bújva jeleskedik az általa teremtett excentrikus figura megformálásával. Kalóz, vagy indián, mindig Depp. A komikus Tonto komoly-komolytalan figurája éppúgy fűszerezi a vadnyugati filmet, mint Jack Sparrow kapitány a karibi kalandokat. Az trilógia elkoptatott helyszínéről ugrunk pár ezer kilométert meg hellyel-közel két évszázadot, s máris a vadnyugat fénykorában találjuk magunkat a nagy vasútépítés korszakában.
Mese, vagy tanmese-e jelen alkotás, azon lehet vitatkozni. Ha más filmekkel hasonlítom össze, én azért a tanmesék kategóriájába sorolnám. Természetesen, mint minden tanmese, a jó és rossz antagonizmusára épül, s az erőszakkal is mértékkel bánik. Ha már brutális, akkor azok a rosszak, de még itt sem öncélú, megmutogatós. A jók meg szinte bárgyún jók, a leszámolásról is lemondanak – a rosszakat a sors keze sújtja.
Talán a film is tanmese jellegét igyekszik megcélozni már-már a szürrealizmust súroló nyitó és zárójelenetében. Egy kisfiú múzeumi látogatása során megelevenedik a kiállított „büszke vad“, az öreg indián figura – persze nem tudjuk, hogy a gyermeki fantázia „túlműködéséről“ van-e szó – s ő meséli el a fiúnak az egész történetet.
A zárójelenetben is ide tér a történet vissza, s elegánsan nyitva hagy néhány kérdést, ahogy az a realitások világában is sokszor nyitva marad.
A kezdő és a záró jelenet közben persze van minden. Mesés tájak, vadnyugati romantika, látvány dögivel. Hogy mennyire jó a film, arról lehet vitatkozni, de én a sok klisé mellett is lépten-nyomon eredeti ötletekkel találkoztam, sokat nevettem, s számomra a két és fél órásra sikerült film – a kritikusok állításával szemben – egyáltalán nem volt unalmas.
Persze én, aki Karl May könyveken nőttem fel, hogyne lelkesednék, így elfogultságom okán véleményem nem igazán releváns. Főleg miután a sok rossz kritika hallatán az advocatus diaboli, az ördög ügyvédje beszél belőlem. Hogy mégis mennyire felel meg ez a naiv gyermeki lélekre szabott film az elvárásoknak, arról a fiatalokat kell megkérdezni, mikor a moziban a vetítés után felállnak. De lehetőleg ne a lányokat, mert nincs benne sok esküvő, s egyáltalán semmi, ami a csajokat is érdekelné.
S miközben ezt írom, már tudom is a választ, miért csak elvétve készül manapság kalandfilm. A plázák világában manapság a sokkal megbízhatóbb női közönségre szabják a Szex és New York jellegű – nem kevésbé naiv – filmeket, a fiúk pedig a bárgyúsággal fűszerezett ártatlan kalandfilmekkel szemben a sokkal agresszívabb akciómozinak adnak elsőbbséget. Talán evvel magyarázható, hogy a film nem a nagy beharangozásnak és sztárkínálatnak megfelelően teljesít a mozikban. A bukásszagú dög fölött pedig ott köröznek a saskeselyű kritikusok.
Független portfólió építő felület alkotóművészek és a vizuális művészetek iránt érdeklődők részére. |
Írni, olvasni, fotózni és motorozni szeretek, számolni tudok. |
Kedvelem a jó kérdéseket. Néha fontosabbak, mint a válaszok. |
Szinteld magad a világra, légy magasabb, mint az árja. |
A magazin 2010-ben indult, fiatalokhoz szóló, független kulturális portál. |
A stílusos élet fontosságának hirdetése. |
Mindegy honnan jössz, a lényeg, hogy tudd hová tartasz, és míg odaérsz, légy jobb minden nap. |
Színész |
Hegymászó |
Head of Innovation |
biztosítóalapító |
A kisnyugdíjas ahol tud, segít. |
Kaotikus életet élő, szentimentális motorkerékpár-őrült. |
Ha pokolra jutsz, legmélyére térj: az már a menny. Mert minden körbe ér. |
Tizennégyszer láttam a Keresztapa-trilógiát. |
Stylist |
Lakberendező |
Vitorlázó |
Stylist |
Az vagy, amit nézel. |
Olvasni jó, a könyvet továbbadni kúl. |
Hegedűs Ágota |
Grafikus, belsőépítész. |
Creative Image Artist |
Büntetőbíró, majd mindenféle szöveg író. |
A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyod, hogy cookie-kat használjunk. Adatkezelési tájékoztató
A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.