A Francia Becsületrend lovagja

Cziffra György avagy Georges Cziffra

Cziffra György zongorajátékát Dohnányi Ernő káprázatos improvizációs készsége miatt Liszt Ferencéhez hasonlította. Liszt és a szinte napra száztíz évvel utána születő Cziffra életében oly sok párhuzam fellelhető, hogy Cziffrát már egyenesen Liszt reinkarnációjának tartják.

Valóban, Liszt a tizenkilencedik század legnagyobb zongora virtuóza, Cziffra pedig a huszadik századé. Pedig Cziffra nem született jó körülmények közé. Az angyalföldi nyomorból azonban így is futotta a világhírre, karrierje csúcsán nevét Richter, Horowitz, és Rubinstein mellett emlegették.

Apja cigány prímás volt, a pöttömke Gyurkát pedig egy cirkuszigazgató alkalmazta, miután felfedezte, hogy a csodagyerek kotta nélkül szabad variációkat szerez a közönség által bekiabált dallamokra. Egy házaló, hallva a kisfiú játékát, azt javasolja anyjának, vigye el fiát Dohnányi Ernőhöz. A vállalkozás bizonyára balul üt ki – Dohnányi irtózott a csodagyerekektől – ha a szerencse nem áll melléjük. A villájából kihajtó Dohnányi méltóságos úr kocsijának kereke éppen akkor durrant ki, amikor a matrózruhába öltöztetett kisfiú édesanyja kezét fogva a kapu előtt várakozott. Amíg a kereket kicserélték, Dohnányi meghallgatta a nyolcéves Cziffra Gyurika játékát, és bizonyára revideálta a csodagyerekekről alkotott véleményét, mert korára tekintet nélkül felvette a Zeneakadémiára.

Másfél évet tanul Cziffra szorgalmasan, de egy sikertelen külföldi koncert után hátat fordít az akadémiának. Bár vannak sikerei, külföldön és idehaza is, az „előkelő“ művész világ valahogy nem akarja befogadni az alacsony, ráadásul cigány származású művészt, komolyzenei karrierje egyenlőre nyitott marad. Bárokban, lokálokban viszont annál népszerűbb, így megélhetését is fedezni tudja.

Jönnek a háborús évek, behívják katonának, majd orosz hadifogságban sínylődik. Kezei is megszenvedik a szőrnyű körülményeket, több szökési kísérlet után három év múlva szabadul. A háborúnak vége, és Cziffra ismét a pesti éjszakák virtuóza. Savoy, Dunakorzó, Arizona, Old Firenze, és a pesti művész és sportoló világ lokálról lokálra követi kedvencét. Puskás úgyszintén lelkesedik érte, Mezei Mária zongoracsodaként emlegeti.

A torokszorongató Rákosi korszakból 1950-ben feleségével és kisfiával egy oldalkocsis motorkerékpáron próbál elmenekülni, de a határ közelében elkapják. Kényszermunka táborban három évig követ tör. Kőtörő kezei teszik legendássá. Képzeljük el a legnagyobb zongora virtuózt, a világ legrangosabb színpadainak ünnepelt sztárját, aki szégyenlősen rejtegeti mások elől kőtörő korszakának emlékét, érdes durva kezeit.

De ő kis hazájának – mely mostohán bánt vele – elhozza a világhírt. A Cziffra cigány, kocsmazenész, kényszermunkatábort megjárt „bűnözőnek“ ötvenhatban végül sikerül kereket oldani. Két héttel később már koncertet ad Bécsben. Aztán sűrű egymásutánban Párizs, London, New York következik. Üstökösként robban a zenei életbe, és nevét csak a legnagyobbak mellett emlegetik.

Már mondanom sem kell, hogy ő is, mint tizenkilencedik századi kollégája, Párizsban telepedett le. Korának egyik legjelentősebb Liszt előadójának számított, akárcsak elődje, ő is átiratokban és improvizációkban kereste a megmérettetést. Választott hazája a legnagyobb elismeréssel méltatta. Akárcsak nagy elődjét, Lisztet, őt is Becsületrend tiszti fokozatával tüntették ki.

És ha már a kísérteties hasonlóságoknál tartunk, ő is elveszti egyetlen fiúgyermekét. Ezt a veszteséget sosem heveri ki, többé nem lép fel, és már lemezfelvételeket sem készít. A rendszerváltás után még kijut neki is az elégtétel és a Köztársasági Érdemrend. 1994-ben hal meg Franciaországban.

Cziffra a forradalom kitörésének előestéjén, október 22-én Bartók II. zongoraversenyét játszotta a Zeneakadémián. Sokan esküsznek rá, hogy ez a koncert hangolta a magyarságot a forradalomra. „A közönségből úgy tört ki a taps, mint az izzó láva“ – írták később a kritikusok.

A nagy élet azonban valahogy elvész a magyar történelem forgatagában. Nem lepődnék meg rajta, ha Franciaországban többen ismernék Cziffra Györgyöt, mint nálunk. Két hasonló esetről már írtam. Kozma is, Seress is híresebbek voltak külföldön, mint idehaza. Úgy látszik saját hazájában senki sem lehet próféta. Vagy csak Magyarországon nem?