A nadrág viselve, nem pedig hordva jó

Bizakodásra ad okot az, hogy egyre több férfi érdeklődik a casual öltözködés iránt, egyre többen találják meg a lazább öltözködésben is az önkifejezés módját, azt, hogy a klasszikus elemek újszerű kombinálása értéket és minőséget adhat a mindennapos megjelenésnek is.

Felismerik azt, hogy a lazaság és kényelem, továbbá a kötöttségektől mentes megjelenés nem azonos a befáradttal, az unalmassal és a trehánnyal. Ez az új férfikép, stílusában, öltözéke átgondoltságában egyfajta újraélése, a korunk képére formálása a harmincas évek dandy típusának. Az öltözetüket választékosan összeállító férfiak túllépni látszanak végre a nyári „egy farmer és pár ing” időszakon, tudatosan keresik az új irányokat és öltözködési trendeket. Ez az új út persze számos klasszikust hoz vissza a mindennapos utcaképbe, hiszen értékük éppen időtállóságukban és megkérdőjelezhetetlen értékükben rejlik.

A szóló – önmagában viselt – nadrág sokáig mellékes szereplő volt a ruhatárban, a farmer egyeduralkodását csak a klasszikus rövidebb nadrágok és a sajna nálunk igen közkedvelt sokzsebes piaci gatyák tették „változatossá”. Napjainkra a városi casual és kevésbé formális üzleti megjelenéseknél is közkedveltek lettek a militáris eredetű, a Szaharák hangulatát idéző chino pamut nadrágok. Egyre többen viselik a tengerparti elegáns élet nélkülözhetetlen porcelán, csontszínű és hófehér darabjait, valamint a városi bohémek mediterrán ihletésű, nem egyszer feltűnően színes és mintás pantallóit.

Ma már egy zöld, piros vagy akár szűkre szabott lila pamut nadrág sem meglepő az utcaképben, klasszikusan zakóval és inggel, vagy pólóval viselve. 

Az új nadrág kultusz nem csak a színek, hanem a viselés és a szabás területén is megújulást hozott. A darabok szűkebbek, a testre jobban feszülők lettek és a vádlira merészen ívelt lábszárakat ma a legtöbben hanyagul feltűrik a bokacsontra vagy a fölé. A bőre szabott, a fenéken lógó, széles comb-részes, a cipőn többször megtörő nadrágokat egyre többen cserélik le ezekre a szűkebbre szabott, mondjuk ki bátran, szexisebb példányokra. A férfiak így ismét viselik a nadrágokat és nem csak magukon hordják. A tavaszi és nyári pamutdarabok koronázatlan királya az érzékeny és sok törődést kívánó hófehér és törtfehér nadrág, amely az igényesen öltözködő férfinak olyan nyári klasszikusa, mint a sötétkék blézer a fekete fűzős cipő vagy a legombolt galléros oxford ing. Viselése a tengeri sportok és egyenruhák világából került be a hétköznapokba, a húszas évekre a nyaralóhelyi és városi megjelenés, valamint az esti ünnepélyes megjelenés kedvelt klasszikusa lett.

A fehér nadrág, szemben a bézs, drapp és homok színű verziókkal nem a casual és militáris életérzésre, hanem a kitalált megjelenésre, a vízi sportok könnyed és finom eleganciájára utal.

A fehér nadrág hasonlóan a fehér inghez, viselőjének tartást és finomságot kölcsönöz, a megjelenés kitalált finomságára és a viselő klasszikus értékeire utal. Legkedveltebb variációja, amikor kék zakóval és világosabb kék inggel , valamint fehér talpas hasított bőr lábbelivel viseljük. A fehér viselését fehérrel érdemes kétszer is átgondolni, a white partikon megkívánt csupa fehér képet érdemes a hétköznapokon egy színes övvel, vagy színes lábbelivel, mélykék csíkos kockás inggel vagy színes pólóval kontrasztossá tenni, ha elkerülni vágyunk a „doktoruras” benyomást.

A fehér nadrágot viselni több mint stílus, egy életszemlélet.

(A Forbes magazinban 2014 júliusában jelent meg ez az írásom.)