A Télapó rénszarvas szánja

Hát nem fantasztikus? Nem holmi Ferrari, vagy Lamborghini, egy szuper-járgány, amilyen csak a Télapónak van. Mi, buta felnőttek csak hüledezünk, hogyan képes ez az ósdi jármű ilyen sebességre, ezer kérdés jut eszünkbe, csupa hitetlenkedő kétség gyötör bennünket. Pedig hát minden valamire való felvilágosult gyermek tudja, hogy a szánt rénszarvasok húzzák, sőt, a rénszarvasok nevét is kívülről fújja, és azt is tudja, hogy a szán nem siklik, hanem a fellegekben repül, mint a gondolat. 

Hiába, a titkok birodalmába csak gyermeki szívvel válthatunk belépőjegyet.

A gyermekek tudnak valamit, amit mi, felnőttek már nem. Mert ők a dolgokat nem értelmükkel, a szívükkel fogják fel, és a való világot igazán csak a szívével láthatja az ember. Mi azonban sokszor széttépjük a fátylat, ami a gyermekek varázslatos világát takarja, durván, érzéketlenül taposunk meseviláguk tündérkertjébe.

A csodaszán létezése nem is kérdés. Semmivel sem jobban megkérdőjelezhető, mint Krisztus mennybemenetele, vagy minden karácsony esti visszatérte. Igen, a Jézuska, mert ő is van. De Jézuska és Télapó egyáltalán nem zavarják egymást, sőt segítenek egymásnak, hiszen mindkettőt ugyan az a szellemiség teremtette.

Hogy az most Télapó, vagy Jézuska, a gyerekeknek teljesen mindegy, az ő szívükben mindkettő egyformán megfér.

És, hogy végül ki hozza az ajándékot, azon csak a felnőttek agyalnak. Agyalhatnak is, mert szinte kibogozhatatlan a Jézuska és a Télapó hagyomány territoriális megoszlása, ezt az okos nagykorúak reménytelenül összekuszálták. Miközben Jézuska mesevilágát a lutheranizmus teremtette, mára fordult a helyzet. A jézuskás karácsonyokhoz a katolikus kultúrák ragaszkodnak jobban, ezzel szemben a reformált vidékeken Télapó van hivatalban.

A finnek Joulupukkija, az igazi Télapó, Lappföldön él, az Északi-sark közelében, innen indul december 24-én, hogy aztán a német határt átlépve Weihnachtsmann, Angliában Father Christmas, Amerikában Santa Claus, Franciaországban pedig Père Noël legyen belőle. Vele egy időben Jézuska a mennyből száll alá hasonló küldetéssel. Gondolom útközben Télapóval megegyeznek abban, ki-ki melyik családhoz látogat.

Vége nincs csalafinta trükkjeiknek. Jézuska az ablakon repül be – persze akkor is, ha csukva van -, Télapó a kéményen ereszkedik le, de ruháját neki sem kell minden ajándékozást követően a tisztítóba vinni. Mindketten szörnyen ügyelnek arra, hogy senki se pillanthassa meg őket. Nincs vesztegetni való idejük, hiszen annyian várnak rájuk. De hiába igyekeznek olyan nagyon, hiába oly gyors a szán, Isten elfelejtett gyermekeihez csak nem jutnak el.

A karácsony, mely csodákra képes – még az első világháború poklában is időlegesen kibékítette a szemben állókat, akik így a szentestét spontán együtt ünnepelhették – nem jut el minden emberhez. Ahol nincs karácsony, ott nincs Jézuska, se Télapó. Semmi, csak sötét reménytelenség.

Segítsünk hát Télapónak, mert a nagy igyekezet ellenére egyedül csak nem győzi, nem jut el mindenhová, ha mi nem állunk segítőkészen mellette.

Találjuk meg hát azokat, s juttassuk el karácsony üzenetét Isten azon gyermekeihez is, akiknek címei sem a Mennyben, sem pedig Lappföldön nincsenek feljegyezve! Mert hiába a szán, hiába Télapó, Jézuska, ha karácsony nem a mi szívünkben van, és él örökké tovább.