Adni jó

A közelmúltban jutott el hozzám a Facebookon egy felhívás, amely egy „hajléktalan” óvoda nehéz sorsú gyermekeinek helyzetére és a támogatás lehetőségére hívja fel a figyelmet. Megfelelő óvodát találni átlagos életkörülmények esetén sem sétagalopp, a legtöbb állami oviban több hónapos várólista sorakozik a szülők előtt, a B tervként felmerülő magánóvodákat pedig kevesek számára teszi lehetővé a családi költségvetés. Létezik azonban az az élethelyzet is, amikor azért nem jut el a gyerek az óvodába, mert a családnak közösen van egy pár lábbelije, azt pedig a családfenntartó viseli.

A VIII. kerületi Dankó utcában működő Wesley Óvodába a főváros különböző részein élő rászoruló családok és a vidéki mélyszegénységből jobb élet reményében a fővárosba költözött családok gyerekei járnak. A szó szoros értelmében nem nevezhető hajléktalan óvodának a  Wesley János Lelkészképző Főiskola néhány tantermében és szociális helyiségében 2005 óta működő intézmény, hiszen a hajléktalan gyermekekről a gyermekvédelem, a gyámügy gondoskodik, az óvoda a hatályos jogszabályok értelmében nem vehetne fel az utcáról gyereket. A  Wesley János Óvodába elképesztő szegénységben élő, hátrányos helyzetű gyerekek járnak, de mindenkinek van legalább ideiglenes lakcíme vagy tartózkodási engedélye, ami lehet persze szívességlakás is, ahol 3-4 család, azaz 15-20 ember él együtt, de legalább nem egy Ladában a utcán. Mert ilyen is volt.

„Az óvodában – mint egyéb, vidéken is fenntartott óvodáinkban, iskoláinkban –  valóban találkoztunk megrendítő jelenségekkel. A gyerekek majdnem mindenhol alultápláltak, de az biztos, hogy többen közülük nemigen ettek korábban húst, és hétvégéken is gyakran nélkülöztek. Az önerőből létrehozott óvodába készek voltunk mindenféle, a kerületi jogosultsághoz alapvetően szükséges, itt mégis hiányzó szempontokat nélkülöző gyermeket befogadni. A Budapest VIII. kerület, Dankó utca 11. szám alatti kis intézmény (melybe ez időben negyven gyermek jár), a normatívából nem fenntartható. A szülők képtelenek anyagi áldozatot vállalni, sokakat közülük mi magunk vagyunk kénytelenek támogatni.” – mondja Iványi Gábor a Wesley Óvoda vezetője.

A Facebook felhívás kapcsán heves vita alakult ki a hír igazságtartalmát illetően, hiszen a jogszabályok értelmében ténylegesen hajléktalan gyerekek elvileg nem létezhetnek, róluk hivatalosan a gyámügy gondoskodna.  Sokaknak csupán a lényeg kerülte el a figyelmét, és a hajléktalan státusz mibenlétén lovagolva csalással, hazugsággal vádolták az intézményt (aminek a bejegyzéshez valójában semmi köze nincs), ami természetesen adódik a felhasználókban a közösségi portálon gyakorta megjelenő álhírek okán kialakult szkepszisből és bizalmatlanságból. A bejegyzés szerzője azonban jól ismeri a Facebook hatásmechanizmusait, felismerte azt is, hogy amennyiben hatékonyan akarja a figyelmet az óvoda működésére irányítani, nem árt néhol túlzással, némi drámaisággal fogalmazni. A módszer bejött, s jóllehet az óvoda természetes módon elhatárolódott a közleménytől, sikerült elérni azt a réteget, aki – hozzám hasonlóan – kicsit utánaolvasva ennek kapcsán szembesült a Wesley János Lelkészképző Főiskola dolgozóinak nagyszerű munkájával és az intézmény támogatásának égető szükségével.

A Wesley János Óvoda továbbra is várja az adományokat, ruhákat, tartós élelmiszereket és játékokat. Én már készítem a csomagot.

Adományszervező Csoport, vezető koordinátor: Borsányi Aranka, ari@wjlf.hu, (+36-1) 577-0515, (+36-70) 459-3681

Adományok átvételének helyszíne és ideje: 1086 Budapest, Dankó utca 11.