Ágyregény

Le kell szögezni, hogy Az altató szerekről az első oldaltól fogva magával ragadja olvasóját: úgy trükköző a szerkezete, hogy ez inkább hozzáad az élvezeti értékéhez, mintsem elvenne belőle. Két nő ügyesen összekevert párhuzamos életrajza, kora gyermekkoruktól harmincas éveik közepéig. A trükközés a személyváltásokban és az időben való ugrándozásban nyilvánul meg.

Mindkét nő (nevüket eleinte nem tudjuk, mert belülről látjuk őket) erős anya igája alatt nyög, az egyik zongoratanár/zenetudós, a másik jó üzleti érzékkel megáldott gyógyszerész, aki lakásából is csodakencéket árul. Mindkét főhős saját utat választ, ezek azonban nagyon eltérőek. Zelma egy zeneműkiadónál külső szerkesztő, közben a rádiónál pedig meseolvasó lesz. Zsuzsa részben lázad, apja halála után kierőlteti, hogy a családi régiségboltot ne adják el, mert ő akarja továbbvinni, s ezért habozás nélkül hagyja ott a gyógyszerészeti tanulmányait. Szinte észrevétlenül belesodródik egy kényelmes házasságba, gyereket szül, mindeközben a részben kávéházzá alakított régiségboltot azonban hol lelkesen, hol fásultan viszi tovább.

Zelma ellenben megjár mindenféle poklot, beleragad egy borzalmas szeretői viszonyba, iszik, drogozik, a digitális pornográfia rabja lesz, alvászavara állandósul. Magát mégis értelmes lázadónak hiszi, megrökönyödik, amikor egyetlen barátnője a családalapítás mellett dönt. Zsuzsa (akivel Zelma a regény elején véletlenül találkozik) egészen más pályát jár be. Az ő házassága a nagy budai villában menetrendszerűen laposodik el. Ekkor alakul ki az ő más indíttatású alvászavara. Őt az unalom és a megcsömörlés teszi tökre. Mígnem egy nap…

Zelmának is lesz egy érdekes fordulónapja.

Az altató szerekről című regény sok kapoccsal kötődik a mindennapokhoz. A gyerekkori nyaralások, a rendszerváltás nyerteseinek szombati kerti partijai, a feltörekvő írópalánták világa, a társasházak és a házban található boltok torzsalkodásai, ezek egy „elemelt realista” regény emlékezet-mozaikjai.

Igen figyelemre méltó (szinte első) könyv.

Az embernek kedve támad utánanézni, ki is a szerző. Ezt nagyon megkönnyíti a nagy mértékben vicces és önirónikus NatiLap nevű blog, amely így kezdődik:

„Elhatároztam, hogy a hátralévő életemet fák figyelésével fogom tölteni, csak közbejött valami.”

A „Rólam” rovatban így határozza meg magát a szerző: „író, cipőfestő, láb- és tűzcsapfotográfus”. Aztán kiderül, hogy annyira jól rajzol, hogy már többször kiállították alkotásait, sőt egy MoME hallgató szakdolgozatot is írt róla, mint „kettős tehetségű” alkotóról. Mindenféle blogjai is voltak már, egy ideig webrádiót is működtetett. A magánéletét sem rejtegeti:

„Van két lányom, a nagyobbik lassan magasabb leszmagasabb nálam. Kétszer mentem férjhez, mindkétszer ugyanahhoz az emberhez. Gyakran gondolok rosszra.”

Szemlátomást végtelen energiáiba még a továbbiak is beleférnek:

„Tagja vagyok a Holdkatlan szerkesztőségének. A Gittegylet.com civil gerillakultblog szerzője, főszerkesztője (alapítója) vagyok.”

Gerillakultblog! Hm! Ígérem, ezt előbb-utóbb kivesézzük!

(Kalligram, 2017, borítóterv: Hrapka Tibor, 270 o., 3500 Ft)

A 2010-ben indult Vademecum Könyvklub tagjai a hírlevél mellett havonta egy könyvet is kapnak, Török András hírlevélíró választása szerint. A jelenleg 140 tagot számláló klub 2017 januártól rendszeres író-olvasó találkozókkal és más különleges művészeti eseményekkel bővült, a még több élmény érdekében. Jelentkezni itt lehet: info@summa-artium.hu, +36 1 318 3938

(Alapítása óta lelkes tagja vagyok magam is e klubnak. Mindenkinek ajánlom! Blogger42, a szerk.)