Művelt társalgók könyve

Amikor kézbe vettem ezt a könyvet, elsőnek Molnár Ferenc Egy, kettő, három című egyfelvonásosa jutott eszembe, ami jelenleg is fergeteges sikerrel megy az Átriumban. (Épp a hétvégén nevettette meg Hosszútávfutó kollégámat és különbözőképpen válogatós kiskamasz fiait.) Az a darab, jól emlékszünk rá, akárki játssza Norrison bankigazgatót – Feleki Kamill, Márkus László, Kern András, Gálvölgyi János, vagy akár (mint ezúttal) Alföldi Róbert – mindig arról szól, hogy miképpen lehet valakiből 90 perc alatt úriembert faragni. 

Ez a könyv meg arra vállalkozik, hogy egy-két nap alatt bevés 250 nevet egy olyan személy fejébe, aki főokosok társaságába kapott meghívót, és nem szeretne leégni. Netán egy főokossal készül szerelmi viszonyba bonyolódni.

A kötet butuska bulvárolvasmánynak tetteti magát, pedig majd kipukkad az igazi tudástól – nagyszerű újságírói teljesítmény. Már a csoportosítás is ügyes és megragadó, egyik névcsoport vezet a másikhoz. Az igazán vicces azonban az, hogy minden egyes szócikk egy apropóval kezdődik, ezzel a bevezető kifejezéssel: „Amikor jól jöhet,…”

Sokféleképpen lehet olvasni, ahogy a bevezető is mondja. Nyilván elejétől a végéig is el lehet olvasni, de úgy is, hogy az indexben kikeressük az ismeretlen neveket. (Bevallom, számomra is volt ismeretlen név. Nagy szégyen az egy hivatásos sznobnak.) Különösen tetszettek azok a részek, amelyek az azonos, vagy közel azonos nevek csapdáira figyelmeztetnek: Rimbaud + Rambo, Francis Bacon a filozófus + Francis Bacon a festő (utóbbinak nagy kiállítása lesz nemsokára a Nemzeti Galériában!). Időnként a könyv merész javaslatokat is tesz, hogyan tűnjünk igazán bennfentesnek – például a festőt nevezzük „Fran” Baconnak, ahogy a barátai tették. Én nem javaslom az ilyesmit kezdők számára…

De az ismert nevekről is jó sok érdekeset tudhatunk meg. Például nem tudtam, hogy nagy kedvencem Montaigne azért tudott olyan jól latinul, mert apja csak ezen a nyelven volt hajlandó hozzá szólni. Azt se tudtam, hogy az orvos végzettségű, nagy műveltségű Che Guevara annyira nem törődött a tisztálkodással, hogy barátai „Disznónak” nevezték. Legalább is ezt állítja a könyv.

Nem ellenőriztem egyetlen állítását sem, de kisebbfajta riadalom fogott el, amikor a Fasiszták című fejezetben Marinetti és Ezra Pound társaságában (akikre ez a címke tökéletesen illik), ott virít Günter Grass, a nagy német író. Ez nettó hazugság. A szócikkből kiderül, hogy ezt arra a közismert tényre alapozzák, hogy 17 éves suhanc korában belépett a Waffen SS-be, és évtizedekig titkolta a tényt. Szóval ilyen bulvár ízű csalafintaságokat megenged magának a könyv. Kár!

A kötet egyébként jobb szerkesztést érdemelt volna. Jó néhány nyilvánvaló hibára bukkantam, csak kettőt jegyeztem meg. Nathaniel Hawthorne-t egy mondatban, mint írónőt említi a fordítás. A Bulgakov szócikkben pedig az szerepel használati utasításként, hogy mindig tegyük a hangsúlyt az író nevében a második szótagra. Nem kétlem, hogy angolul ez volt odaírva, de magyarul ennek mi értelme, kérdem én.

(How to Sound Cultured: Master the 250 Names That Intellectuals Love to Drop Into Conversation, Icon Books, 2015. Magyar kiadás: Partvonal Kiadó, 2018, fordította László Zsófia és Szűr-Szabó Katalin, borító: Tabák Miklós, 384 o., 3290 Ft.)

A 2010-ben indult Vademecum Könyvklub tagjai a hírlevél mellett havonta egy könyvet is kapnak, Török András hírlevélíró választása szerint. A jelenleg 140 tagot számláló klub 2017 januártól rendszeres író-olvasó találkozókkal és más különleges művészeti eseményekkel bővült, a még több élmény érdekében. Jelentkezni itt lehet: info@summa-artium.hu, +36 1 318 3938

(Alapítása óta lelkes tagja vagyok magam is e klubnak. Mindenkinek ajánlom! Blogger42, a szerk.)