Autóhifi a 30-as évekből

Ez elsőre nagyon tudományosan hangozhat, de valójában egy pofon egyszerű funkciónális szerkezetre kell gondolnunk. Képzeljünk el egy Ford T-model szerű kisteherautót, aminek a tetejére hangsugárzót erősítettek. Fura, nem? Ezek a különc púpos teherautók vitték a híreket, információt szállítottak, kommunikáltak. Az utastérben egészen meglepő, oda nem illő kellékek kaptak helyet: bakelit lemezjátszó, erősítő, mikrofon és persze rádióantenna. Külön személyzet is dukált a hangoskodóhoz: egy sofőr, egy hangmérnök és egy mikrofonos.

A Bang & Olufsen nem rendelkezett ilyen kegyszerrel, ezért Peter Bang és Harald Linnet létrehozta saját „éneklő autó” verzióját, így nevezték ezeket a különc járgányokat akkoriban. Az első elkészült darabot azonnal munkába is állították. A Circus Miehe vándorcirkusz kezdte meg vele promóciós tevékenységét, miután felállították sátrukat egy falú vagy egy kisváros közelében, a megszokott bohócok és zenészek helyett az énekes autót indították útjára. Hamar rájöttek, hogy sokkal nagyobb közönséget tudnak ily módon megszólítani, hiszen a hangsugárzó sokkal messzebbre kürtölte a cirkusz megérkezését, mint azt addig az utcán komédiázó mutatványosok tették.

Nem sokkal később újabb megrendelő érkezett, a Dán Királyi hadsereg, elképzelésük szerint a klasszikus katonai zenekart lehetne kiváltani az új, népszerű szerkezettel, hogy ritmust adjon a masírozáshoz. A hangerő önmagában kevés volt, ezúttal egy élőben játszó nagy zenekart kellett kiváltani, már a hangzás minősége is fontos szerepet kapott. Peter és Harald tovább fejlesztette speciális hangsugárzóit és a harcászati változatra már dupla hangsugárzó szettet helyeztek. Hatótávolsága egészen döbbenetes volt, egy 1932-ben készült beszámoló szerint az énekes autócska egy kompkikötőben szórakoztatta az átkelésre váró a katonákat, amikor is telefonon keresték őket. Reklamáló hívást indítottak egy szálloda szalonjából, ahol épp zenés táncos mulatságot tartottak de nem hallották a saját zenekaruk előadását a hadsereg újonnan szerezett hangsugárzói miatt.

A szálloda és a kompkikötő közötti távolság hat kilométer volt!

A legelőkelőbb változatot egy közvetítésen vetették be, már nem Circus Miehe és nem is a Dán Királyi hadsereg volt a megrendelő, hanem a Koppenhágai Operaház. Egy olasz származású tenor, Benjamino Gigle előadását közvetítették élőben az operaházból, egyenesen a világ legszebb és Európa legidősebb vidámparkjába, a Tivoli kertbe. Erre az alkalomra már egy formailag is sokkal kiforrottabb változat készült, az autó és a hangsugárzó már nem különült el annyira, megszületett a valaha volt legszebb közvetítő kocsi:) Az operaháztól a cirkuszig mindenhol bevált a „éneklő autó„, mégis az országban leginkább a Bang & Olufsen hírnevét öregbítette.