Az élet az, amit Te csinálsz belőle (4. rész)

Kedves hűséges B42 olvasó Barátaink!

Ezen a héten “Nagy Obersovszky Hetet” (One Man Show) tartunk, mivel Jules egy nagyobb lélegzetvételű (a blog forma kereteit erősen feszegető) írását publikáljuk hétfőtől vasárnapig bezárólag. A postokat “összefűzzük” majd és mindegyik elején elhelyezünk egy linket az első íráshoz, illetve jelezzük majd, hogy hanyadik a sorban. Ez a negyedik bejegyzés.

Az első post itt található.

Kutvölgyi Pál

Képzelőerő

Akinek nincs képzelőereje, az pedig képtelen „barlangrajzokkal” vizualizálni  azt, ami még nincs, de szellemének immaginációs vetítőtermében már létezik.

Egyszerűbben kifejezve, csak ezen képességgel képzelhető el az, ami még nincs, de az emberi lehetőségek határain belül lehetséges. Ezt hívják teremtésnek. Az elképzelés minden teremtés kezdete. Az Úr is így kezdte, s művébe belekezdve valószínűleg ugyan azt a kínt érezhette, mint egy festő, vagy zeneszerző az üres papír láttán.

A teremtés isteni sugallata mindig az első vonalban, az első hangjegyben rejlik, innentől már minden a maga útján megy. A többi rutinnal is pótolható. Amikor a festészet a hatalmas megrendelések következtében „nagyipari” kereteket öltött mondjuk a Németalföldön, a kor legkiválóbbjai nem bírtak a rájuk zúduló feladatokkal egyedül megbirkózni.

Hatalmas festő műhelyekben egy sor festő inast foglalkoztattak és műveik értékéből számomra mit sem von le, hogy számos alkotásukhoz valójában csak tehetségüket adták, azt az isteni sugallatot, amitől a kép az lett, ami lett. Hogy aztán a részleteket a segédek dolgozták ki a festőtől eltanult, vagy továbbfejlesztett stílusban, már részletkérdés. Ezen mindig csak a kisszerűek ütköznek meg. Akik a kisszerűség nevében a részletmunka perfekcionizmusának megszállottjai, mert a valódi teremtésből kimaradtak. Ennyit a képzelőerőről és bátorságról. De mire számíthatnak azok, akik evvel nem rendelkeznek?

Holnap folyt. köv.