Belekezdjünk, vagy ne?

Belekezdjünk, vagy ne kezdjünk bele? Hát persze, hogy kezdjünk bele! Hogy mibe? Ja, hogy mibe is? Az mindegy, lényeg, hogy belekezdjünk!

Belekezdjünk avagy ne kezdjünk bele?

Apámhoz intéztem hasonló kérdést ifjú koromban. – Igenlő válaszához hozzátette – Fiam, mindent lehet csinálni, egy dolgot nem szabad csinálni, nem csinálni – és ez a kijelentés egy életen át ott cseng a fülemben. A tett halála az okoskodás – mondta Lucifer és azóta nekem az ördög is nagyon szimpatikus.

Igen/nem?

Az élet a tetteké! Tornyokat építettem hát nem egyszer életemben, mihaszna tornyokat, tétova tenni akarásban. Félig sem volt kész a torony, s már mentem más irányba. Mert a félig kész toronyból messzebbre elláttam és új utakat fedeztem fel. Nem sajnáltam otthagyni a tornyot, mert a felesleges munkát sosem sajnálja annyira az ember, mint a tétlenséggel eltékozolt időt. Sose kérdezzük tehát megéri-e! Mert, ha ezt latolgatjuk, a levont következtetés mindig kiábrándító. Ha pedig mégis belekezdünk, utólag nézve mindig megéri.

Hmm?

Ha meg jobbat kínál az élet, sosem fogunk azon keseregni, hogy valamit fölöslegesen csináltunk. Ha pedig nem jön jobb, hát az jön jól, amiért megdolgoztunk és örülünk munkánk eredményének. Ha jobb jön, hát jöjjön! De legalább nem tétlenül vártunk rá. Közben izmainkat tartottuk karban, elménket palléroztuk. És a jobb mindig ahhoz jön, aki nem tétlenül várakozik. A mellé áll a szerencse is.

Ifjú koromban sosem vártam a buszra a buszmegállóban. Elindultam, s ha jött a busz a következő megállók egyikében felszálltam rá. Legfeljebb futottam egy kicsit. De ha nem jött, már nem ott tartottam, mint a többiek, amikor rájöttek, hogy fölöslegesen várnak egy helyben. Talán addigra én már meg is érkeztem. A dolgok attól jönnek felénk, hogy elébük megyünk.

Let

És sietnünk kell, mert sosincs idő. Legalábbis egy tevékeny embernek nincs elpocsékolni való ideje. És ne felejtsük! Tenni mindig áldásos és eredménye is csak annak lesz. A temetők tehetséges emberekkel vannak tele, akikről semmit sem tudunk, mert tehetségük sírba szállt, még mielőtt kivirágzott volna.

Nem a tehetség számít, mert a tehetség olyan mint a szépség. Isten ajándéka a kivételezetteknek, s pont ők, a szépek, tehetségesek tudják Isten nagy kegyét legkevésbé értékelni. Az elkötelezettség számít, mert az csakis rajtunk múlik. Tíz sikeres emberből egy ha tehetséges. A többi elkötelezett, s őket csupán munkájuk eredménye dicséri.