Berlin nem találja saját zenei hangját

Berlinben csak az feltűnő, ami nem feltűnő és csak az számít egzotikusnak, ami nem egzotikus. Megint ide keveredtem, ebbe a városba, s mint mindig, most is csodálkozom, hogy Németország újdonsült fővárosa milyen szinten heterogén, s hogy a világ különböző áramlatai mennyire keverednek itt egymással.

Berlin calling

Sok területen mutatkozik termékenynek az áramlatok szintézise, de a zenében valahogy Berlinnek mindmáig nem sikerült egyéni hangját megtalálni. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem voltak határokon túlmutató nagy felvillanásai, de a város jelentőségével arányos, a német határokon túlmutató zene itt manapság nem született.

A föld jelentős metropolisai önálló hangzásukról is híresek. Londonról nem is beszélek, mert mint tudjuk London a modern zene egyik, ha nem mindjárt a fővárosa. Az angolszász zene egyeduralma manapság megingathatatlan és ebben az angolul éneklő Amerika érdeme úgyszintén elvitathatatlan, mert a huszadik században élen járt a zene megújításában. Nem csak az angol nyelvű városok, még egy Párizs is rendelkezik önálló hanggal. A francia sanzonok nem csupán hazájukban kapnak pozitív visszhangot. De beszélhetnénk az olasz slágerekről, Ramazottiról és másokról, akik szintén nem vesznek el az angolszász zene árnyékában.

Berlin Music Days

Ezzel szemben Berlin szinte néma, zenei hangja nem hogy a német, még a város határain sem igazán hallatszik át. Lehet, össznémet jelenséggel állunk szemben, a német zenei kultúra – legalábbis ami a kortársi zenét illeti – „kereskedelmi mérlege“ erősen negatív. Magába szippantja az egész világ zenéjét, miközben alig képes valamit  „exportálni“.

Azért ne legyünk igazságtalanok, nem egy német, vagy német nyelvű zenész vált ismerté a világban. Ilyen például a Boney-M, a Dschinghis Khan, Nena, Falco, Enigma, Scorpions,  Alphaville, Kraftwerk, Trio, Paul Kalkbrenner, vagy DJ Ötzi, Rammstein, Tokio Hotel az újabbak közül és persze a teljesség igénye nélkül. Én azonban úgy hiszem, hogy az egykori zenei nagyhatalomnak ennél nagyobbat illene villantani. (Zenei múltunkon mérve mi magyarok sem lehetünk túl büszkék, az utolsó magyar világhírről a harmincas években számolhattunk be.)

Berlin Music Days

A legamerikaiabb európai város, Berlin – mely történelmi traumájából felocsúdva egészséges önbizalommal áll be a nagy metropolisok sorába – sok területen sikeresen bizonyított, de a zenében egyenlőre nem. Talán ez a sokszorosan kompromittált nyelvén múlik, melyet ma nem igazán képes befogadni a világ. Sajnos a zene már most előre jelzi, hogy – akár a cyber világban – az angolon kívül minden más nyelv csak kínlódik és hosszú távon halálra van ítélve. A német – legalábbis zenei értelemben – már most. Ezt az is mutatja, hogy az említett – külföldön is elismert – német zenészek többsége angolul énekel.