Bőgel György: Mesterséges intelligencia a gazdaságban

Yuval Noah Harari, Parmy Olson és Karen Hao könyve után egy negyedik, szintén a mesterséges intelligenciával foglalkozó könyvet mutatok be a következőkben.

Harari általában írt az AI-ról és veszélyeiről, Olson a három gigamega cég (DeepMind, OpenAI, Anthropic) és alapító vezetőik (Demis Hassabis, Sam Altman, Dario Amodei) versenyét és az óriás techcégekbe való betagozódásukat mutatta be, Karen Hao pedig az OpenAI, és vezetője, Altman ellentmondásos karakterét járja körbe.

Yuval Noah Harari: Nexus
Parmy Olson: Világuralom
Karen Hao: Az AI birodalma

Ezúttal azonban egy magyar szerző könyvét citálom ebben a témában a B42 nagyérdemű közönsége elé. A CEU Neumann-díjas habitált docense, Bőgel György közgazdász már két és fél évtizede vizsgálja, hogy miként alakítja át az információs technológia a gazdaságot és annak szereplőit. (Ezekről a témákról egyébként tucatnyi könyvet és több mint 120 szakcikket írt. Bőgel alelnöke volt a Neumann János Számítógéptudományi Társaságnak és elnöke az E-commerce Hungary Egyesületnek.)

Fotó: Szollár Zsófi

A tanulmány társzerzőjével, Nagy Dániel Attila jogásszal a mesterséges intelligencia és a gazdaság kölcsönhatásait járják körbe ebben a műben. (Utóbbi szerzőre az AI szerzői- és adatvédelmi jogi aspektusai miatt volt szükség.)

A könyv tizenegy fejezetéből számomra a következő hat volt a legérdekesebb

• AI gazdasági hatásai,
• AI az oktatásban,
• AI körüli politikai szituáció és érdekcsoportok,
• AI kockázatok és mellékhatások,
• AI szabályozások, pl. EU AI Act,
• Milyen akadályokba ütközhet az AI fejlődése?

Az állatok teste nem több egy összetett gépnél

Az AI témája, buzzword-é válva ma már persze az átlagfogyasztót is foglalkoztatja, még akkor is, ha csak a nagy nyelvi modelleket (LLM) érti alatta. Ahogy egy korábbi cikkemben fogalmaztam: „Bár csak az elmúlt 1-2 évtizedben került be a mesterséges intelligencia fogalma a mainstream gondolkodásba (Sophia, önvezető autók, Boston Dynamics és Tesla robotok, fotó/videó/hangutánzó appok, deepfake, chatbotok stb.), de már a 17. század elején értekezett René Descartes arról, hogy az állatok teste nem több egy összetett gépnél és maga a kifejezés is kb. 70 évvel ezelőtt született meg John McCarthey fejében.”

„Kis színes”, melyet Bőgel könyvének elején olvastam: Henry Kissinger (USA kultikus exkülügyminisztere) 2024-ben, százéves korában, (persze két szerzőtárssal) a mesterséges intelligenciáról publikálta utolsó könyvét. Továbbá 2023-ban még Ferenc pápa is felhívta a figyelmet az AI etikus használatára. A There’s An AI For That oldal már 20.000 alkalmazást listáz. (BTW: A weboldal a 2009-es iPhone 3-as reklámjának, There’s an app for that kifejezését parafrazeálja.)

A fentebb említett Harari könyv végén 65 oldalon keresztül sorolja fel a szerző a forrásait, számszerűen több mint 700-at! Nincs ez másként Bőgel könyvében sem. A Kindle, melyen olvastam a könyvet, még csak a tartalom 80%-ánál járt, amikor már a Források jegyzéke következett…

Hamarosan kipukkan az AI lufi?

Fontos kijelentés (szerintem), szintén még a könyv elején, hogy a villámgyors felhasználónövekedés, hisztérikus népszerűség és elköltött ezermilliárd USD-k ellenére, a GDP-ben és a termelékenységben az AI egyelőre nem hozott jelentősebb változásokat. A szkeptikusabb szemlélődők (és persze akinek érdeke) talán ezért is beszélnek az „AI lufi” esetleges kipukkanásáról. (Szerintem a dotcom lufival való szimpla összehasonlítás egyébként túlzottan leegyszerűsítő.) Persze szemléletes Bőgel analógiája az elektromosság elterjedésével kapcsolatban, miszerint bár még a 19. század végén kezdett elterjedni, de a valódi átállás és a teljes infrastruktúra (erőművek, távvezetékek, váltóáram stb.) felépítése a 20. század közepén zajlott csak le.

Nyilván időnként felröppennek új, diszruptív innovációk hírei (lsd. kínai Deepseek story), de ezidáig ezek nem váltották be a hozzájuk fűződő reményeket/félelmeket. Egyébként szemléletes hasonlata a szerzőnek, hogy az AI olyan, mint a mókus a fa tetején: mire odanézel, már nincs ott… Ráadásul ismert a technológiai fejlődési fázisok átugrásának (leapfrogging) jelensége is. Pl. Afrika (kenyai mobiltelefonos fizetési rendszer) vagy Kína (mérnöki példák) már számtalanszor bizonyította ezt.

PreAI és ProAI szakmák hanyatlása és emelkedése

Nyilván lesznek olyan szakmák, melyek megszűnnek a hús-vér emberek számára, de persze olyanok is, amelyek éppen az AI miatt születnek majd meg (pl. prompt-engineer, explainability engineer, sales-bot manager stb.). Tanulságos, hogy néhány egyetem már nyitott prompt könyvtárat hozott létre a hallgatói számára. A fénnyel dolgozó fotográfus mellett a „promptográfus” által készített fotók már a jelenben is ellepték az online teret, az ilyen képek száma is nyilván radikálisan nőni fog a jövőben. (A címlapfotót, a következő papagájos fotót és a fenti videót is a Midjourneyvel generáltattam.)

Valószínűleg a STEM (Science, Technology, Engineering, Mathematics) területein sok egyéb szakma is keletkezik majd. Mivel még a mezőgazdaság adatosítása (agtech) is rohamléptékkel halad, nyilván itt is keletkeznek új pozíciók. Ugyanakkor még a jogászok sincsenek biztonságban, a Goldman Sachs 2023-as jelentése szerint a közeljövőben a jogi tevékenységek 44%-át veheti át a gép intelligencia. Az AI jelenbéli szövegalkotási képességeiről pedig sokat elmond a The Atlantic folyóirat még 2022.december 6-án kiadott számában megjelent cikk címe: „Az egyetemi esszé halott”. (2022 novemberében jelent meg a ChatGPT akkori változata…) A cikk alcíme egyébként a következő volt: „Senki sem tudja, hogy a mesterséges intelligencia miként változtatja meg az akadémiai világot.”

A technológia a biológiai élethez hasonló entitás

Kevin Kelly (Wired tech. magazin alapító szerkesztője) szerint a technológia fejlődésének megvan a belső logikája és evolúciós lendülete, ami kölcsönhatásban áll az emberiség fejlődésével: a tech. diktál az emberiségnek, miközben engedelmeskedik is annak. A technológia a biológiai élethez hasonló jellemzőket mutat, például szaporodni akar, megpróbál életben maradni, hatékonyabb szeretne lenni, változatos formákban szeret megjelenni.

Így tehát az AI sem légüres térben jelent meg és fejlődik. Múltja, jelene és jövője csak tágabb környezetével összhangban elemezhető és értékelhető tehát. A változások gyorsak, nagy ugrások, hirtelen fordulatok és lavinaszerű eseményláncok jellemzik az AI fejlődését. A kéziratot egyébként 2025 januárban zárták le alkotói, éppen akkor amikor beiktatták Trumpot, aki második ciklusának első napján (!) egy tollvonással (Truth Social tweettel?) vonta vissza Biden 2023-as biztonsági ellensúlyokat megfogalmazó AI-rendeletét.

Az AI birodalmak modern gyarmatosítása

Bőgelnek egyébként az a véleménye, hogy az AI jó hatással lesz a gazdasági növekedésre, de nem minden országban egyformán, hiszen nem minden régiónak vannak kellő erőforrásai a drága modellek kifejlesztésére, hiszen nem mindenhol kellően fejlett a technológiai háttér, és nincs mindenütt elegendő pénz és szakember ezekre a feladatokra. (Karen Hao egyébként ezt a „birodalmi gyarmatosítást” elég részletesen, konkrét családok sorsán bemutatva, alaposan körbejárja a könyvében. Azt pedig Parmy Olson mutatja be részletesen, ahogy a független egyetemektől és AI startupoktól a Big Tech cégekhez gravitáltak végül az erőforrások (brain drain, GPU-k, betanításhoz adatok stb.).

„Az új technológia fantasztikus, a gépek egyre okosabbak, de a tömeges hasznosításhoz képzett fejlesztő és alkalmazó szakemberekre, fejlett infrastruktúrára, tanácsadói és szervizhálózatra, radikális átszervezési programokra, segítőkész és felkészült befektetőkre, és még számos feltételre van szükség, ahogy ezt korábbi innovációs hullámoknál is megfigyelhettük.”

A tanulmányból egyértelműen kiderül, hogy sajnos Európa, legnagyobb bánatomra, az AI fejlesztésében is lemaradni látszik Amerika, Kína és India mögött… (Ahogy mondani szokták: Amerika fejleszt és beruház, Európa szabályoz.)

Az AI és az oktatás

Bőgel hasonlata szerint az oktatás olyan, mint egy óriási óceánjáró hajó, amely csak roppant lassan tud elfordul egy új irányba, mert előbb a tanároknak is meg kell tanulniuk azt, amit tanítani fognak, és a tantervnek az állandó változás és fejlődés mellett is naprakésznek kell lennie. Továbbá a szerző szerint a szabályozásnál és az oktatásnál is alapvetően hiányzik az állampolgárok és az országok közötti azonos színvonalú infrastruktúra. Az oktatásban nem minden család vagy hallgató rendelkezik hasonló minőségű számítógéppel, pl. a pandémia alatt zajló online oktatásnál is gondot okozott ez a heterogenitás.

Manapság a tanulás jóval szélesebb fronton történik/történhet a tanításnál.

Bőgel sok példát sorol fel, hogy miként segítheti a tanulást a mesterséges intelligencia:

• A modern AI személyre szabottabbá és hatékonyabbá teszi a tanulást, vonzóbb, gazdagabb élményt adva. (Az algoritmusok pontosan megértik az egyes személyek igényeit, preferenciát, erősségeit és gyengeségeit.)
• Az AI folyamatosan figyelve megérti a tanulási kontextust, értékeli a teljesítményt, adatok és felismert mintázatok alapján produkál előrejelzéseket és megelőzi a problémákat.
• A személyre szabott megoldásokkal csökkenti a lemorzsolódási rátát és bukási arányt
• Az AI nagy lendületet ad az online oktatás fejlődésének az elmaradott régiók számára is.

Nyilván nem megkerülhető az a fontos kérdés sem, hogy mi a tanár szerepe a mesterséges intelligencia korszakában?

A tandíjak az egekben, sok a lázadó fiatal, a vállalatok és egyetemek régi együttműködési formáit újra kell gombolni, nő az AI brain drain (agyelszívás) az egyetemek katedráiról a sokkal többet fizető Big Tech vállalatok laborjaiba. Mindez egy alapvetően új oktatási modellért kiált. Az 1980-at követő húsz évben Kína és India részesedése a science & engineering területén dolgozó felsőfokú végzettségű szakemberek számából megduplázódott, miközben Oroszországé felére csökkent. (Hszi Csin-ping kínai elnök szerint „Most az internet a fő csatatér.”)

Kazal metafóra

Lou Gerstner, aki 1993 és 2002 között elnök vezérigazgatóként vezette az IBM-et, emlékirataiban a kazal-metafora segítségével mutatta be a stratégiáját. E szerint az IT termékek és szolgáltatások rétegei négy szinten épülnek egymásra (a következő felsorolás a legalsótól indul és felfelé halad):

1. Hardver komponensek (processzor, memóriachipek, tárolók, monitorok stb.)
2. Operációs és integrációs szoftverek
3. Döntéstámogató, e-kereskedelmi stb. alkalmazások
4. Legfelül pedig a szolgáltatások fedik a „kazlat” (IT tanácsadás, képzés, rendszerintegráció stb.)

Ahogy Gerstner fogalmaz, az IT piac egy ideig vertikális volt, a cégek mind a négy szintben jelen voltak, magyarán „magánkazluk” volt. (Ez persze az adott kazal felhasználóit „fogságba ejtette”.) Aztán jött a minden irányban kompatibilis PC (személyi számítógép) és a piac horizontálissá alakult. Így már a legtöbb cég csak egyes rétegekre szakosodott és fókuszáló stratégiával akár egy termékre koncentrálhatott. (BTW: Ebből gazdagodott meg Bill Gates.) Ekkor adta el a kíniaknak (Lenovo) az IBM a PC-üzletágát, ami persze nagy port kavart. (Persze mindenki a kazal tetejére szeretett volna eljutni.)

A mesterséges intelligencia kazal

Az Andreessen-Horowitz cég az infokommunikációs ipar egyik legtekintélyesebb kockázati befektetője. 2023 elején közölték a következő ábrát a honlapjukon, mely szerint ugyan korai fázisban, de szerintük megkezdődött egy AI-kazal kiemelkedése. A modellben (szintén alulról felfelé haladva) a következő négy réteg jelenik meg:

1. Hardverek gyártói (procik, szerverek, kábelek, légkondik, routerek stb.)
2. Felhőplatformok (Amazon Web, Google Cloud, Microsoft Azure stb.) Sokak szerint ők lesznek az AI forradalom nagy nyertesei.
3. Alapmodellek (ilyen pl. a ChatGPT „agya”, a GPT-4)
4. Alkalmazások (pl. Midjourney, amivel ennek a cikknek a címlapképét és videóját is generáltattam.)

Az „AI-láz” szolgáltatói

A PC-k világa a Wintel szövetséget (Microsoft – Intel) katapultálta az élre, az okostelefon éra az Apple-t emelte magasra, az AI világában az OpenAI-t éppen manapság látszik megelőzni az Anthropic. (Pár nappal ezelőtti hír, hogy az Anthropic tőzsdére mehet, illetve, hogy legfejlettebb modellje, a Mythos megjelenhet Európában.) Egy biztos, az aranyláz során Levi Strauss sátorlapokból és ruhaneműkből (a farmer story későbbi) épített vagyont, nem aranyásásból. (Ahogy az aranyláz során lapáteladásból, úgy az „AI láz” során, pl. adatcímkéző cég alapításából is meggazdagodtak sokan.)

A nagy CPU (általános processzorok) tervező AMD és Intel előtt a dominánsan piacvezető Nvidia tervezi a speciális (GDU) chipek négyötödét. (Régebben ezeket főleg a videójáték ipar használta fel, ma már pedig főleg az AI szerverekbe kerülnek be ezek a speciális chipek.

Pár napos hír, hogy az Nvidia is belép a CPU piacra, az új chip a Dell, ASUS, HP és a Microsoft laptopjaiban lesz elérhető!

A vállalat arról számolt be, hogy idén forgalomba kerül a Windows-alapú laptopokhoz fejlesztett RTX Spark-csip, amit az önálló feladatmegoldásra képes AI-ügynökök működtetéséhez fejlesztettek ki. Így az új Nvidia csippel felszerelt laptopok használói nem lesznek rászorulva a felhőszolgáltatókra, hanem a mesterséges intelligencia funkciókat közvetlenül saját számítógépükön érhetik el. 

A vállalat társalapítója és vezérigazgatója, Jensen Huang a tajvani Computex kiállításon arról is beszámolt, hogy a humanoid robotok piacának fellendítése érdekében együttműködik a kínai Unitree gyártóval olyan robotok tömeggyártása érdekében, amelyek felgyorsítják a kutatók munkáját a technológia fejlesztése terén. A harmadik terület, ami az Nvidia dinamikus növekedését segíteni hivatott, az önvezető autózás. A vállalat a Foxconn-nal együttműködve robotaxiflották fejlesztésén és bevezetésén dolgozik Tajvanon, és az egész ázsiai régióban tovább terjeszkedne. 

Ahogy Parmy Olson könyvében is jól nyomon követhető, a BigTech végül persze leuralta az AI iprágat is.

Bőgel az amerikai hegemónia mellett megemlíti a holland (!), 1984-ben a Philipsből kivált ASML vállalatot is, joggal, hiszen ez a cég uralja a speckó chipek gyártásához szükséges ipari berendezések nemzetközi piacát! Központi szerepe van tehát az ellátási láncban, és ez a profitján is „meglátszik”, 2023-ban mért nyereséghányada (nyereség/árbevétel) meghaladta az Apple, Alphabet és Samsung profit marzsát! Az európai cég geopolitikai szerepe akkora, hogy az amerikai kormány nyomást gyakorolt rá, hogy még a régebbi eszközeiket se adják el Kínába… Roppant fontos szereplő továbbá ebben a világszintű geopolitikai játszmában a Tajvanon működő TSMC és UMC cég, melyek a világ legnagyobb szerződéses chipgyártói. (Ezért akarja Kína minden erővel megszerezni ezt a kis szigetet és ezért hadakozik kézzel lábbal ez ellen a potenciális „einstand” ellen az USA.)

Az AI-t tenyésztik, nem fejlesztik

Szintén szemléletes kifejezése a szerzőnek, hogy az újabb AI-rendszereket tulajdonképpen nem „fejlesztik”, hanem inkább „nevelik” vagy „tenyésztik”. Ez azért fontos, mert egy roppant komplex és nagy méretű AI-rendszer a fejlesztője számára is részben „fekete doboz”. A mélytanulás leírása során erre a jelenségre Karen Hao és Parmy Olson is egyébként kitér az említett könyveikben. Harari pedig gyakran hangsúlyozza, hogy az AI nem eszköz (tool), hanem ügynök (ágens) és fontos tény, hogy önmagát fejleszti tovább, valamint, hogy „tud beszélni”. Ha valaki e négy tulajdonságát („tenyésztik”, ügynök, önfejlesztő és beszél) megérti a mesterséges intelligenciának, azt is megérti, hogy miért kiemelten fontos szabályozni a fejlesztését.