Capa in Color

Nyolc éve írtam a következő cikket.

E hét keddtől tekinthető meg Friedman(n) Endre több mint 100 színes (digitálisan felújított) fotója a róla elnevezett Capa Központban. New York után elsőként Európában hazánk ad helyszínt a tárlatnak, melyben a világhírű fotográfus 1938-1954 közötti színes képei előtt házi-szakérthetünk. Friedman 1947-től általában (min.) két gépet használt. Az egyikbe fekete-fehér, a másikba pedig színes filmet töltött. Capát persze a legtöbben a spanyol polgárháború és a WW2 alatt készített fekete-fehér képeiről ismerik, ezért (is) különleges ez a kiállítás a látogatók számára.

Picasso, Hemingway, Orson Welles és Ingrid Bergman (Capa szeretője egykoron) tehát színesben mosolyog le a fotókról ránk, az okostelefon-nemzedék(ek)re.

Capa hamar rátalált a Kodak 1936-ban bemutatott új, színes filmjére, hiszen ’38-ban vette meg az első Kodachrome-ot, de persze az előhívás lassúsága miatt a haditudósításokhoz nem ezt a technikát használta. A megnyitón az amerikai nagykövet mellett beszédet mondott Capa egykori szerkesztője is, a ma már 98 (!) esztendőt maga mögött hagyott John G. Morris. A tárlat francia és svájci síparadicsomok boldog mosolyait megörökítő színes „reklámfotói” között járkálva, óhatatlanul is beugrottak „kontrasztnak” a közel két éve a Nemzetiben látott Capa fotók harctereinek fekete-fehér elementáris drámái. Örülök, hogy láthattam ezeket a fotográfiáit is, árnyaltabb lehet így a róla alkotott képem. Menjetek el Ti is a kiállításra, amely szeptember 20-ig tekinthető meg. Igazán nem mondhatjátok, hogy nem időben szóltam! A tárlaton ismét használ(6)tam új játékomat, egy Ricoh Theta M15-öt. A „360 fokos” képet itt találjátok, a fiammal a Hősök terén tett látogatásunkról (M15 tesztelésünkről) szóló cikket pedig itt. Két további cikket pedig itt és itt leltek „Capa ügyben”.