David Bowie és Karinthy

Egy évtized hallgatás után (!) kb. hét éve éve jelent meg David Bowie új lemeze. Rögtön megszerettem.

Persze több dalból is készült klip. A The Stars (Are Out Tonight) anyagból is. Már a cím is sokat sejtet. Ha egy (akkor) 66 éves zenei ikon (aka sztár), akinek már az életművéről is beszélnek, ilyen címet ad egy dalának, az valószínűleg nem lesz mentes az iróniától és/vagy egyéb polgárpukkasztó fricskáktól. És valóban.

Ebben az ötvenes évek Amerikáját megidéző filmben is van elég kisvárosi jó-polgár orrpöckölés.

Nem akarom lelőni a poént, de egy klipnél talán nem túlzó spoiler, ha azt kérdezem, hogy van-e annál nagyobb fricska, mint amikor az ember saját lázadó ifjúkori önmagával találkozik és perel vele. (Ahogy az ismert Karinthy novella főhőse.) A kisfilmet rendező Floria Sigigmondinak nem lehetett nehéz dolga Bowie-val (Tilda Swinton is remek választás), hiszen a zenei legenda több filmben is megmutatta már, hogy többre érdemes színészként is, mint (pl.) az osztrák testépítőből Kalifornia kormányzói székébe katapultáló, a filmvásznon bészikinglissel is „jól elboldoguló” Hr. Terminátor.

A bulvárlap címlap sztoriján elmerengő (…izgalmasabb, mint bármi itt…) Bowie kispolgárt gyorsan lehűti dolgos felesége bájos puszival nyomatékosított, de angyalian vészjósló és szuggesztív kijelentése, amit Bowie is révetegen (méla önigazoló kötelességtudással) megismétel:

„Szép életünk van.”

A klip utolsó jelenete tartogat egy érdekes fordulatot. Vegyétek, vigyétek!

Jaés: If the music is too loud, you’re too old.