Drama Queen

Ambivalens hozzáállásom van a királynőkhöz. A II. Margit (51 éve uralkodó dán királynő) által tervezett oltárterítőket és Freddie Mercury művészetét kedvelem, a Drag Queen-ek polgárpukkasztása szórakoztat, a Drama Queen-ek öncélú patáliája pedig bosszant.

A magyar nyelvben nincs pontos kifejezés a Drama Queen fogalmára, még a Simpsons család XX/9. részének fordítói is drámakirálynő helyett, Mese Králynőnek ferdítették (Lisa the Drama Queen) ezt a személyiségtípust. (Amúgy nekem ez a kifejezés éppúgy gendersemleges, mint a „sigma-male” kategória.)

Nyilván az ilyen manipulatív személy, valójában önző és önsajnáltató érzelem-hurrikán centrumában egyetlen hatalmas neonfelirat világít: FOGLALKOZZATOK VELEM!

Az ilyen embereknek nem geo(vagy helio)centrikus a világképe, hanem egocentrikus. Ez a karakter roppant sértődékeny, sokszor kritizál másokat, gyakran csinál bolhából elefántot, nehezen lép túl a problémákon, imád pletykálni és permanens világvége lázban ég. Ismerőseivel nem megosztja problémáit, mint inkább kiselőadást tart életének nehézségeiről, és ehhez inkább hallgatóságot, mint partnert keres. Magyarán a figyelmet szomjazza, nem a lelki megkönnyebbülést keresi. Gyakran nem is figyel a reakciókra, hiszen csak arra van szüksége, hogy hallgatósága legyen. Tapasztalataim szerint pedig, amennyiben alacsony intelligenciára és műveletlenségre épül a drámakirálynő „trónja”, még pusztítóbb a végeredmény.

Nyilván mindenkinek szüksége van arra, hogy érezze, nincs egyedül. Egyikünk sem lenne életképes egymagában. A szeparáció ijesztő fenyegetés, a szociális támasz biztonságot ad. Más emberek általi stimulációra szomjazunk, azonban pozitív stimuláció híján egyeseknek a negatív is jobb, mint a semmilyen.

Mindenkinek megvan a saját élettörténete, ezért alapvetően megengedő és (egy ideig) türelmes vagyok ezzel a manipulatív személyiségzavarral kapcsolatban, mivel már gyermekkorban megkezdődhet a „félretanulás”.

Könnyű megtanulni, ha csak akkor figyelnek fel egy gyerekre, ha „baj van vele”, és nehéz felnőttként „áttanulni” arra, hogy más módon is „kinyerhetőek” a szükséges emberi reakciók. Ördögi kör azonban ez: ha kevés a figyelem, az illető drasztikusabb módszerekkel próbálja magára vonni, ami óhatatlanul menekülést válthat ki a környezetéből. Kedves Patália-Királynők! Óvatosan tehát az önsajnáltatással, ugyanis visszanyalhat a fagyi! Kontraproduktív és destruktív, ha általában a megoldás helyett a dráma narkóját választjátok. Nehéz lejönni erről a hamis és veszélyes „barátról”. Ha pedig a lekvár teszi el a Nagyit, nem fordítva, az senkinek sem jó…