Filmvágás vagy szabdalás?

Pop-corn, Pop-ular

Egy játékfilm többek közt a vágás által válik kerek műalkotássá. A vágás kezdetekben – miképpen maga a film is – a színházi dramaturgiát követte. A színpadkép változtatásnak a filmben a vágás felelt meg. A vágásban rejlő lehetőségeket azonban a filmben továbbfejlesztették. Nemegyszer az alkotás művészi értékét a vágás emeli magasabb szintre. Nem véletlen adnak Oscar díjat a legjobb vágásért is.

Eddig szép és jó! A vágásban rejlő lehetőségeknek azonban manapság – tisztelet a kivételnek – számos esetben a vadhajtását éljük meg. Mintha csak művészi tartalmat lenne hivatott pótolni, egyre öncélúbbá válik. Nemegy filmet megnézve az a benyomásom, nem hagynak időt a nézőnek, hogy szeme egy képen, egy arcon megpihenjen, űzött vadként hajszolják át azon a kilencven-száz percen, hogy véletlenül se lélegezhessen fel idilli, nyugodt kameraállások biztosította másodpercekben.

Nem lenne üdvös, mert akkor talán a nézőnek még gondolkodni is lenne ideje. Elgondolkodni azon, vajon mit is lát valójában. A hektikával nagyszerűen lehet elűzni a gondolatokat, mert a film rövid kockáival az impresszionista pointillizmusra hasonlít leginkább, ahol is a gondolatokat impressziók, benyomások váltják ki. Az agyonszabdalt film így aztán jószerével egy mozaikra emlékeztet. Agyunkat „hunyorgatva“, persze agyi kapacitásunknak megfelelően, saját benyomásaink alapján rakunk össze belőle valamit – ha tudunk.

Hogy aztán az a valami mi, leginkább az interpretációkból derül ki. Mert azt elmesélni, amit láttunk – saját impresszióink egybemosása nélkül – szinte lehetetlen. Ez a „huszonegyedik századi“ impresszionizmus egyébként a videoklipeknél vette kezdetét. Gyors, néha hektikus, gyakran fejfájdítóan szétvagdalt képek, többnyire a zene ütemére.  A zenei aláfestésként szolgáló képek sok gondolatot nem generálnak, de nem is az a dolguk. A ma embere érzésekből, hangulatokból kell, hogy álljon, mert csak akkor manipulálható jól.

És ez az ember jár leginkább moziba is. Ő a filmet már réges-rég nem művelődésnek tekinti, hanem kikapcsolódásnak. Kikapcsolni azt az agyát, amit lassan már be sem tud kapcsolni. De talán bennem van a hiba. Komolyan veszek mindenkit, akik korábban be sem számítottak a statisztikába. Vagy talán nem én veszem őket komolyan, hanem a filmipar. Sokan vannak, s mint tudjuk sok lúd disznót győz. Legalábbis kasszasiker értelemben.