Hurra, der Trabi ist wieder da!

Hurra, der Trabi ist wieder da!

Így is hangozhatna a német reklámszlogen, ami a legendás Trabant újjászületését konferálja be. Az ifjabb generációnak a hál‘ Istennek majdhogynem végleg kipusztult  pöfögő, nyenyergő NDK-ás népautó lassan már csak a veterán találkozókról ismert. Múltkoriban nekem is sikerült belekerülnöm egy trabis kolóniába és jó-néhány kilométeren keresztül nosztalgiázva szívhattam magamba a kétütemű motorok kipufogó füstjét, mely anno nagyban hozzájárult a szocialista nagyvárosok elviselhetetlenül szmogos klímájához.

Hurra, der Trabi ist wieder da!

Mindazonáltal a Trabant a szocialista világ langyos jólétének szimbólumává, és az eladási számok alapján, egyik csúcstartó modelljévé vált. A Trabant nem is autó volt, egyszerűen csak Trabant – saját kategóriájában pedig páratlan, már csak azért is, mert kategóriájának ő volt egyetlen képviselője. A Trabiról – ha nem autóhoz hasonlítjuk – rosszat nem is mondhatunk. A rendkívül strapabíró, szinte elnyűhetetlen járgányból nem ritkán harminc éves példányok futottak az utakon. A kedves keletnémet kollégák persze a gyári titkokat nem fecsegték ki, miféle anyagok bizonyultak ilyen hosszú életűnek, de azt rebesgették a beavatottak, hogy karosszériája papírból készült, ami talán túlzás, bár a baleseti helyszíneken némelyik  kibelezett példány egy széttépett költözködési kartondobozra emlékeztetett. A népnyelvben talán ennek alapján terjedt el a papírjaguár elnevezés.

Hurra, der Trabi ist wieder da!

A mára már félig feledésbe merült Trabantot a Herpa játékgyár fejlesztő mérnökei keltették új életre. Ismerjük el, az ötlet nem rossz, nosztalgiázó világunkba passzolnak és eladhatónak bizonyulnak a retro modellek, gondoljunk csak a Mini, vagy a Fiat 500-as sikerére! Az autó nem csak nevében, már első ránézésre is egy igazi Trabi, de ami meglepő – persze ez ízlés dolga – nem néz ki rosszul. Annak ellenére, hogy megtartották az alapformát és a stílusjegyeket, sikerült egy olyan autót létrehozni, mely messzemenően megfelel a mai kor követelményeinek. De hogy a halottaiból feltámasztott Trabi ne csak az elmúlt huszonkét évet ugorja át, az immáron gépkocsivá avanzsált (nevéhez híven „kísérő, útitárs“) Trabantot, újraálmodói mindjárt a huszonegyedik század meghatározó technológiáinak világába teletranszportálták.

Hurra, der Trabi ist wieder da!

A retro Trabant ugyanis, elődje már megjelenésekor elavultnak számító technikai megoldásaival szemben, mindjárt korunk meghatározó és jövőbe mutató csúcstechnológiájával rendelkezik. A 65 lóerős, 130 km/h-s végsebességű, 160 kilométeres hatótávolságú, elektromos motorral, Li-ion akkukkal,  napcellás tetővel ellátott Herpa konstrukcióhoz cirka öt és fél millióért lehet majd hozzájutni. Persze csak akkor, ha az Útitárs valóban szériagyártásra kerül, ami azonban ma még kétesélyes.

Hurra, der Trabi ist wieder da!

Lettek volna a Herpa konstruktőrök kevésbé radikálisak, s a Trabantot a Minihez hasonlóan egy sima 180 lóerős benzinmotorral küldik hódító útjára, a siker előre programozható. De nekik elveik voltak. A szép elveket sokan támogatják szép szavakkal – így a a jelen konstrukció esetében is – de a sorozatgyártáshoz a szép szavak helyett most inkább harminc millió Euró kellene. Tekintettel a ma még mindig bizonytalannak számító fejlesztési irányra, ez esetben még a fenegyerek invesztorok sem nyúlnak mélyen a zsebükbe. Így a Trabi várható karrierje egyenlőre az elektromos autók általános sikerének függvénye marad.