Időmérték – 70 vers

Hetven vers

Egyszer egy magazin felkért, hogy írjam meg röviden, mit tartok a világ hét csodájának – és az egyiknek (többek között a mechanikus vécétartály és az Euler-tétel mellett) az időmértékes verselést választottam, amely a magyar nyelv egyik nagy adománya – egy olyan korban, amikor már görög nyelven se lehet ilyen verset írni… Ezért amikor a könyvesboltban megpillantottam az apró kötetet, azt hittem hetven ilyen vers lesz benne. Hát nem – ennyi éves lett a Magvető Kiadó, ennek állít emléket a legelső szépirodalmi műhely. Ahogy a hátlapon olvasni:

„…az elmúlt harminc évben a Magvetőnél megjelent hetven költő verseiből adunk válogatást: így tisztelegve a kiadó tágabb és szűkebb múltja előtt.”

Mielőtt kinyitottam, természetesnek vettem, hogy csupa kortárs, vagy kvázi-kortárs költő lesz benne, olyanok, akik nemrég haltak meg, és még élhetnének: de nem, a válogatás ennél sokkal eredetibb. Benne vannak a klasszikusok is. Legalábbis azok, akiket a Magvető kiadott. És kit nem? Így aztán, minthogy a szerkesztők (Szegő János és Turi Tímea) maradtak a költők ábécérendjénél, a kötet Arany Jánossal kezdődik, a Toldi részletével, és majdnem Vörösmartyval végződik. (Igaz utána még ott az egyetlen Zilahi Anna.) Van József Attila és Radnóti is.

De persze a zöme kortárs mű. A végtelen választási lehetőségből csak egy lehetett a választási elv: bemutatni, mennyi útja-módja van a mai magyar költészetnek. Alanyi, tárgyi, ritmus-alapú, próza jellegű, kötött és szabad formájú… elkezdtem a próba-skatulyázást, de hamar abbahagytam. Van aztán rövid, félhosszú (ez Kőrizs Imre kedves fogalma) és hosszú vers a kötetben. Megnyugodtam, mire a végére értem. Továbbra is Petri, Térey és Orbán Ottó a legnagyobb kedvenceim a félig kortárs kínálatból. Az élők közül kiemelkedik itt is Rakovszky Zsuzsa – a többi kedvencemet nem is sorolom, tiszteletlenség lenne, mert nem is érnék a végére.

Érdekesek a fiatal költő nevek is. Régen akkor változtattak nevet a költők, ha túl egyszerű, vagy túl bonyolult, vagy túl csúnya volt az eredetijük. (Így lett Tóthból Térey, Korpából Hamvai, Fürstből Füst.) Ma már a Magvetőnél is megjelenhet kötet ilyen saját nevekkel: Purosz Leonidasz, Kellerwessel Klaus, Kupihár Rebeka. Azért egyszer kíváncsi lennék egy olyan válogatásra, amely csak a magyar időmértékes versek javát közölné újra, együtt a régiek és az újak. Ezt veheti megrendelésnek a T. Kiadó. Mellékeltbe bemásoltam három verset kedvcsinálónak, ezeket újrakezdőknek szánom. Legyen mindig ott Önnél, töredék időkre.

Hátha egyszer lemerül a telefon, és akkor Facebook, Insta, Linked-in helyett jöhet egy vers…

(Magvető Kiadó, 2025. 132 o., 4999 Ft.)

A címlapfotó Papajcsik Péter munkája.

Melléklet: Három vers a hetvenből

I. Kupihár Rebeka: nyugat

itt is farkakat rajzolnak az aluljárók csempéire,
de a garázsok polcain rend van,
a galambok udvariasak, és nem szaporodnak,
a tavak háta mélykék,
az erdőben tűlevélcsend,
és ettől erőt vesz rajtam az a népszerűtlen érzés,
amire a hazaszeretetnél nincs jobb szavam.

elélek itt egyébként,
nem baj.
megoldom a mindennapokat is,
élhető jövő van előttem,
stabil munkahely,
vér szerinti gyerekek.

az élet kényelmes és unalmas,
amiről mindenki álmodik.
udvarolni és szeretni is tudok itt,
nincs értelme ugrálnom,
és be kell látnom,
nem fognék fegyvert a tölgyfáimért.

az anyanyelvem szavai, mint
az összevissza zsebekben felejtett
aprók, eltűnnek észrevétlen,
nem érzem tőle szegényebbnek magam.
de hiába néznek a nálam bevándorlóbbak
helyinek,
hiába az akadálymentes feljárók,
szivárványos lobogók középületeken.

szülni jó lesz itt,
de azért meghalni,
meghalni majd
otthon szeretnék.

 
II. Szálinger Balázs: Költő és hadvezér

Ilyen hidegben nincs mire lőni,
Nézem az erdőt, látni meguntam.
Éhen vesznék – jó, hogy a mélyben
Termel a vármegye, fátyol alattam.

Nincsen posta, se vájtfülű társam.
Néha kopogtat a csontra lehűlt őr –
Fölmelegítnek az őszi kalandok
Fényévekre a nemzeti ügytől.

Térdre került-e a jó Magyarország,
Vagy daliásan harcol a fagyban –
Nincsen elég könny, írom a versem,
Hűha, a versem,
S termel a vármegye, fátyol alattam.

Egysejtű, kit bántani szégyen,
Átír engem a kis literátor,
És idevarr, idehűt, ide láncol,
Fényévekre nagyobb ideáktól,
Hol csak a Múzsa unott motozása.

Szép volt, férfi, csatold le a kardot –
Benned az ország vére megalvadt:
Úgy lesz úgyis, ahogy nem akartad.

III. Szőcs Petra: Hazugságvizsgáló

Senki nem érdekli már őt, csak te.
Ez nem igaz.

Unja a másokkal való beszédet.
Ez igaz.

Minden szerelemben van valami ödipális.
Ez nem igaz.

Van egy lánya.
Ez igaz.

Mikor legutóbb találkoztatok,
és azt mondta, hgy nem igaz, hogy nem szeret, hazudott.
Igaz.

Mesélt a rózsakertekről, hogy a városában…
Nem igaz.

És arról a nőről, akit elektrosokkolni kellett.
Ez igaz.

És a másik nőről, akit elégettek,
de minden éjszaka eszébe jut az arca,
és amikor lemegy vízért, a nő ott ül a kanapén, és mosolyog.
Igaz.

Nem kellene vele többet beszélned.
Igaz.
De fogtok még kávézni.
Igaz.

Azt mondja, hogy bármikor átnyúlna a szalagkorláton,
hogy virágot szedjen neked.
Azt mondja, de nem igaz.

A virágok nem fontosak.
Igaz.

Török András művelődéstörténészt 17 éve ismerem. András volt már: műfordító, tipográfus, angoltanár, kulturálisminiszter-helyettes, a Mai Manó Ház és a Summa Artium alapító igazgatója, az NKA (Nemzeti Kulturális Alap) elnöke és most (többek között) ő a Fortepan önkéntes menedzsere.

2018 és 2019 között remek könyvajánlóit ezen a felületen is publikálta, ezt a gyakorlatot elevenítjük fel blogfolyamunk csütörtöki napjain 2025-ben. (Tényleg páratlan Budapest útikönyvéről itt olvashattok.) A 2010-ben András által indított Vademecum Könyvklub tagjai egy kulturális ajánló hírlevél mellett havonta egy könyvet is kapnak, a hírlevélíró gondos választása szerint. E klub 2017 januártól rendszeres író-olvasó találkozókkal és más különleges művészeti eseményekkel bővült, a még több élmény érdekében. Jelentkezni a Könyvklub titkáránál, Kajta Barbaránál lehet: titkarsag@summa-artium.hu, +36 1 318 3938. A B42 kóddal 4.2% kedvezménnyel vásárolható meg a klubtagság, melynek magam is lelkes résztvevője vagyok. Mindenkinek szívből ajánlom! (Blogger42, a szerkesztő.)