Indul a nyár, itt a betyár gatyás férfi!

Itthoni utcaképünket ciklikusan ellepik olyan ruhadarabok, amelyek eredete homályos, funkciója nem ismert, esztétikai üzenete pedig elrettentő.

Ilyen volt a márványosra koptatott farmer, a bőr nyakkendő, a nyolcvanas évek vállalkozói-lila öltönye, az abnormálisan magas platformos női cipők, a „ha-kell-ha-nem-megmutatom-a-pocimat” pólók, és a pattanásig feszített cicanadrágok, vagy a forró nacik magas sarkú topánkával. Most, hogy melegszik az idő, jönnek a kritika nélkül viselt, bőre szabott, rendetlenül össze-vissza viselt férfi sztárok, az új hosszban tündöklő a klasszikus bermudából kinőtt, speciális darabok. 

Az eredeti bermuda (Bermudáról származik, mint ez a neve is elárulja) nem városi viselet, de az egyre melegebb nyarak miatt, beszivárgott a nyári casual utcaképbe. Eredetileg sportoláshoz és trópusi helyeken lazább ruházatként viselték. Születése helyén, a gyarmati vidékeken, de néhány éve egyre több tervezőnél is, a zakós öltözet párja is lehet. De ezek a darabok térdig, vagy térd felett érnek, egyenes szabással, fehér, kék, föld színekben, vagy visszafogott mintázattal. Lényegük éppen az, hogy a férfi láb izmosságát, idomát, férfiasságát megmutassák, azt hangsúlyozzák.

Nálunk ezzel szemben megjelent a magyar sztár, a lábszárközép gatya, ami bermudának hosszú, tisztességes nadrágnak pedig rövid.

Ez egy olyan hibrid, ami sajnos a magyar városi közízlésbe sikeresen beágyazódott! Amolyan piacozó szerkó, városi átköltésben, esetlen, hasztalan és egyáltalán nem férfias! Rózsa Sándor betyár lelkének e korunkban újrafogalmazott darabja, amely a halásznadrág egyfajta újraszületéseként is értelmezhető, merénylet az esztétika, a jó ízlés és – ami talán a legfontosabb -, a férfiasság ellen!

Általában szélesre szabott, néha még oldalzsebes is, itt-ott értelmetlenül lógó zsinegekkel. Mindezt a has alatt sikkes viselni, drapp, barna és khaki színekben, vagy óriás kockamintákkal, szétmosott állapotban, szandállal, strandra szánt papuccsal, néha zoknival is, illetve elkopott, elfáradt barna félcipővel. Mindez persze megsózva eltérő mintás rövidujjas ing-csodákkal, vagy túlméretes pólókkal.

Ha valaki a lábszárát feltétlenül szabadon akarja hagyni, nézzen előbb tükörbe, utána meg válasszon egy, a testméretének és arányainak megfelelő ízléses darabot, sneakers vagy puha mokaszin cipővel, feltétlenül zokni nélkül, klasszikus póló inggel vagy felgyűrt ujjas pamut inggel, de az se baj, hogy ha a hosszú szárú farmernél vagy a pamutnadrágnál marad!