Kánaán, Paradicsom, Mennyország, Éden!

Már csak 289 nap és a latin-amerikai narancsligetből vééégre bebocsátást nyerünk a Paradicsomba!

Ingyen krumplisör, örökélet, 14. havi nyugdíj!

Utóbbi kettő együtt igazán lukratív! 1990 és 2010 (fülke ellenforradalom) után végre itt a harmadik gengszterváltás rendszerváltás lehetősége! 2026. április 12-étől többet süt majd reánk a nap, nőnek a bérek miközben csökkennek az árak és a törzsek harcosai már nem egymásból, hanem egymás mellett akarnak majd ebédelni! (Talán még a közlekedési kultúránk is felnő a „cipzár” udvarias használatához.) A fotel prolihisztor polihisztorrá, a mizantróp filantróppá nemesül! A roncstársadalom büszke bunkói bűnbánatot gyakorolnak és újra virágzik majd a kultúra mindenféle válfaja! (Nem csak a támogatott foci-, és agri…) Bár történelmünk során már többször, büszkén és sikeresen elutasítottuk a polgárosodást (mint úri huncutságot) ezúttal, vállalva a felelősségét, végre keblünkre emeljük e fontos civilizációs mérföldkövet is! (Ha már képzavar, legyen Kövér!)

Találkozás egy fiatalemberrel

Kérem nem félreérteni a szar-kazmusom, én is Magyar Lájkvadász Péterre (és folyójára) fogok szavazni. (Nyilvánvaló arrogáns nárcizmusa és jól álcázott pökhendisége ellenére.) Akkor is, ha a történelmi tapasztalatom azt mondatja velem, hogy a bontógolyók az intenzív destrukciós meló alatt/után hamar amortizálódnak. Orbán, véleményem szerint az elmúlt 35 év messze legkártékonyabb magyar politikusa (még „komplementerén”, Gyurcsányon is túltesz), de amikor még Viktorunk slimfit magyarpéter volt, nem pedig pocakos ruszofíl Kádár, mint most, kevésbé volt még pökhendi, mint Remény Péterünk. Kis etimológiai kitekintés Orbán Viktor/Magyar Péter szektatagoknak: A latin minister szó ugyan szolgát jelent, azonban egy minisztert csak fékekkel és ellensúlyokkal (checks and balances) lehet arra kényszeríteni, hogy valóban szolgáljon, ne várjatok tőle önmérsékletet. Akkor se, ha miniszterelnök, sőt…

BTW: Az ilyesmi, kényelmes hazugságokat helyettesítő kényelmetlenül igaz szövegeim miatt szoktam a kurzusok (AKA visszhangkamrák, szekták, buborékok, szekértáborok, törzsek) kereszttüzébe kerülni…

MP (Magyar Péter AKA Media Performancer) kisebb politikai csúsztatásait (szóismétlés ez a jelzős szerkezet a politikusoknál) sem rovom a szemére, mert az nem őt, hanem minket, választókat minősít. (Ahogy egy haverom mondta, „Nem az a baj, hogy mi választjuk a politikusokat, hanem az, hogy közülünk.”) Az sem zavar, hogy jelenleg reality/tükör/élmény politikus és a választásig nyilván nem fog állást foglalni semmilyen komoly ügyben. Lsd. a fővárosi közgyűlésben (ahol Karácsony csak levezető ember) ahogy a Fidesznek, úgy a Tiszának is 10 mandátuma van, mégsem történik semmi. (DK/MSZP/Párbeszéd 7, Vitézy/LMP 3, Kutyák 3)

Sőt, tegnapi hír, hogy a Tisza és a Fidesz frakciójának távolmaradása miatt határozatképtelenné vált a testület, hiányukban a napirendet sem tudták elfogadni. (Nyilván a Bűnös Város kivéreztetésből adódó fizetésképtelenség tárgyalása mellett a Pride kommunikációja sem segíti a Tisza jelenlétét…) Vitézyt, bár a választáskor még fideszbérencezte Péterünk, mára nyilvánvalóan több csatornán tolja. (Amit amúgy szintén megértek, én is alkalmas figurának tartom Vitézyt, továbbá, ha Karácsonyt tolta volna, hamar összegyurcsányozták volna. (Hasonló „összekenési okból” mondta le Puzsérnál is a szereplését, ahol ráadásul a kegyelmi ügy „kriptonitjával” szándékozta a Rogán Művek kabátlopási ügybe keverni…)

Persze mindenki mást azonosít gumicsontként. (Csak visítsanak a lipsik!) Különösen egy gumigerincű reakciós gumikormánnyal szemben, aki a legtöbb esetben valami ellen építi illiberális imázsát. (BTW: Puzsár új mozgalma segítheti a társadalom ébredését és akár egy „Tisza kormány” hatékonyabb ellenőrzésének igényét is kialakíthatja…)

Ha a választásig nem veszik le MP-t egy koncepciós perrel a tábláról (mentelmi jogának elvételére már három kérelem érkezett az Európai Parlamenthez), 2026. április 12-én (a költészet napja utáni napon, sic) rá és a Tiszára is szavazhatunk majd az Orbán ellenes protest „népszavazáson”. (Ezért van nagy tétje a következő 298 nap polgári engedetlenségi akcióinak, hiszen, ha marad az elmúlt évtizedek „éber kómája”, a hazai „feudalizmus-szerűség” (hibrid rezsim, választási autokrácia, illiberális rezsim stb.) tovább szilárdul és hamar egy Fehéroroszország jellegű jobbágyi struktúrában találhatjuk magunkat…

A „piros vonalakat” pedig felejtsétek el, Orbán szín- és „vonalvak”.

Kegyes hazugság helyett hálátlan, de tisztánlátást segítő ünneprontás

A Fidesz már év eleje óta vizsgálja a félprezidenciális kormányforma forgatókönyvét is. Továbbá Orbán és Magyar ún. kompetenciapontszámát (népszerűségét) is folyamatosan mérik. A tisztánlátás miatt, fokozva az önmagamra mért hálátlan és ünneprontó szerepkört, felsorolok tíz monopóliumot, amivel csak a Fidesz rendelkezik jelenleg:

• költségvetésből helikopteres pénzszórás (külföldi hitelből magyar krumplileves)
• milliónyi magszavazó (mag-, gyűrű-, peremszavazó felosztás alapján)
• a 2.4 millió (!) nyugdíjas homogén és jól targetálható célcsoportjának lojalitása (migránsoktól védelem, unokavédelem, 13. havi nyugdíj stb.)
• alkotmányozó többség a választási rendszer (további) módosításához
• fél-elnöki rendszer megteremtésének lehetősége
• Kubatov lista + mozgósítő erő
• MP/Tisza „ellehetetlenítése” (benchmark: Ekrem İmamoğlu letartóztatása)
• Putyin végtelen erőforrással rendelkező dezinformációs hadseregének támogatása (fedősztori: Harcosok Klubja, eszközök: Ai deepfake/chat botok/trollok stb.)
• szélsőséges esetben akár választási csalás
• még szélsőségesebb esetben Gurjanev lakótelep (ezt még én sem tartom reális szcenáriónak)

Ha a Tisza listán megveri a Fideszt mondjuk 2 % ponttal, akkor még mindig Orbán fog kormányt alakítani a végső mandátumszámok (és persze a torzított választási rendszer) miatt. A Tisza kormányalakításához a listás szavazáson legalább 5-6 százalékponttal (de leginkább 6-8-cal) kell nyernie a Fidesz előtt. (Ebben a témában Szabó Andreát, a Társadalomtudományi Kutatóközpont vezetőjét érdemes meghallgatni.) Az „Út a böribe programhoz” és a valódi NER bontáshoz szükséges 2/3-adhoz pedig még több kell… Illetve idecitálom Kövér László elhíresült mondását az első körükről (1998-2002): „Kormányon voltunk, de nem hatalmon.” Ráadásul mivel szinte az összes százmilliárdos (vármegye/szektor) lopás „le van papírozva” (Közlönyben publikálva), visszamenőleg kellene belenyúlni a jogrendszerbe…

Budapesten és a fiatalok között persze erős a Tisza, de a 106-ból (OEVK) csak 16 egyéni választókerület van fővárosunkban és csak további 9 a nagyvárosokban. Így lett beosztva… (Akit a „gerrymandering” fogalma részletesen érdekel, itt tud utána olvasni.) A kisgazdák „integrálása” után ’98-tól a községekben, 2002-től pedig a mezővárosokban mindig is erős volt a Fidesz. Talán ezért is született meg a Tisza Agrár Kerekasztal konstrukciója és ezért turnézta körbe az egész országot Magyar Péter. (A határon túli szavazók pedig kb. 200.000-es többlet.) Továbbá a 2011-ben bevezetett, töredékszavazatokat kezelő ún. győzteskompenzáció nélkül, sem 2014-ben, sem 2018-ban, sem 2022-ben nem lett volna 2/3-a a Fidesznek. Persze a magyar társadalom, korábban már többször látott (az általam nagyra becsült Tölgyessy Péter által) „megbillenésnek” nevezett, jelenleg is zajló folyamatának mértékét nem tudhatjuk. Budapestről pedig a vidéki városokon keresztül hamar leszivároghat a falukon át egészen a tanyákig a változás igénye…

A mi felelősségünkről

Visszatérve a szövegem elejére, feltételezzük a legjobb szcenáriót és képzeljük el, hogy alkotmányozó többséget nyer a Tisza, és Magyar Péter is felnő a feladathoz, hogy reality politikusból igazi államférfivá emelkedjék. A rossz hírem az, hogy még ez is önmagában édeskevés ahhoz, hogy gyermekeinkre egy jobb, nyitottabb, hatékonyabb országot és társadalmat hagyjunk!

Biztos, hogy felszabadult érzés lenne/lesz végre a NER lebontása, de ahogy a ’80-as évek végén sokan csak egy beváltatlan csekknek gondolták a rendszerváltást, úgy egy jelentős hányada a magyaroknak, továbbra sem érzi/érti a saját felelősségét a következő évtizedek közös sikerében. A magyar társadalomnak vissza kell szereznie az irányítást az őt túszul ejtő politikai elittől és polgárként meg kell tanulnia a meritokratikus kapitalizmus működését végre!

Ahogy sok szülő azt gondolja, hogy gyermeke nevelése és oktatása 100%-ban kiszervezhető az iskolarendszernek, úgy számtalan honfitársunk szeretné boldogulásának felelősségét egy erős király kezébe helyezni. (Számtalan politikus bestia és predátor diktátor emelkedett ezzel a felelősség delegáció és/vagy hárítási hullámmal renyhe népe fölé.) A NERitokráciát már sokan nem szeretik itthon, de a meritokrácia versenyével (AKA kapitalizmus) kapcsolatban is ambivalens a magyarok hozzáállása. Ha érte versenyeznek a kínai autógyártók, vagy a nemzetközi vakcina cégek, akkor szereti a kapitalizmust, ha ő, vagy cége kerül versenyhelyzetbe, akkor már kevésbé…

Többedszer írom, a magyarok szeretik a lángost, de utálják a lángossütőket.

A lenti képre kattintva a „magyar vállalkozó = tolvaj?” című szövegem olvasható:

Beszédes az is, hogy a nyilvánvaló rendszerszintű lopás és korrupció addig nem zavarta a magyarokat, amíg (a kedvező világgazdasági makrófolyamatok és az EU-tól kapott bődületes mennyiségű pénz miatt) a mainál jobban éltek. Továbbá, számtalanszor éltem meg személyes tapasztalataimon keresztül is Hofi híres mondásának hazai népszerűségét:

„Korrupció az, amiből kihagynak!”

Mi magyarok, bár általában nem szeretünk vállalkozni és felelősséget vállalni, általában szidjuk a főnökünket és a sikeres vállalkozókat, valamint saját véleményünk szerint jobban vezetnénk az irodát/műhelyt/vállalkozást, mint a főnökünk és/vagy a tulajdonos. És ez nem csak a Fidesz miatt van így, hanem az elmúlt sok-sok évtized rossz szocializációja miatt. Extrémen etatista kormányunk az árstoppokkal, a szabad piacgazdaság prométheuszi leláncolásával és kasztrálásával, továbbá a „sült galamb ígéretével” még a maradék vállalkozókedvet is kiölte az emberekből a (gazdasági, civil, politikai és kulturális) passzivitást erénnyé emelve.

A piac azonban mindig okosabb, mint az állam.

Ahogy a múlt évi, úgy az idei Top 100 kiadvány elején is megtalálható a Závecz Research kutatása. A fenti, általam a kiadványból összeollózott négy grafikonból, nagyon/nagyon/nagyon leegyszerűsítve, (többek között) az derül ki, hogy honfitársaink:

1. Ha gazdagok lennének, 5 % vállalkozna, 7% nem dolgozna és 12% külföldre költözne.
2. A „mi kellene a gazdagsághoz” kérdésre 4% válaszolta azt, hogy vállalkozás indítása, 7%, hogy szerencse, 18%, hogy lottóötös, 35% pedig azt, hogy nagyobb fizetés.
3. A „mire van szükség 2025-ben itthon a meggazdagodáshoz?” kérdésre a következő fontossági sorrendet nevezték meg (elől a legfontosabb): 1. szerencse, 2. kapcsolatok, 3. családi háttér, 4. ambíció/munka.
4. Az előző kérdésre a „gazdagok” sorrendje: 1. ambíció/munka 2. családi háttér 3. kapcsolatok/szerencse holtversenyben
5. Az előző kérdésre a „szegények” sorrendje: 1. kapcsolatok/családi háttér/szerencse holtversenyben 2. ambíció/munka

Mindez oda vezetett, hogy mára Magyarország az EU legszegényebb tagállama, ha az egy főre jutó, árakkal korrigált lakossági fogyasztást nézzük. Nyilván „nem használt” az sem, hogy sok politikus a legrosszabbat hozta ki belőlünk. (Elit- és ellenzékváltás nélkül nincs valódi rendszerváltás.) Mindezt azért írtam le, mert, (ahogy már számtalanszor megjegyeztem) egy betegség kezelése mindig a helyes diagnózis felállításával és a vele való őszinte szembenézéssel kell, hogy kezdődjen. 42 db. Tisza és 42 db. Magyar Péter is kevés lesz ahhoz, hogy utolérjük azokat az országokat, akik két évtizeddel ezelőtt még mögöttünk voltak. Ahhoz innovatívabbnak és főleg termelékenyebbnek kell lennünk.

A következő grafikonon a V4-ek, valamint Románia és az EU 27 munkatermelékenysége látható, 2010-2024 között (2010=100) Forrás: Eurostat

Persze értem, hogy a GDP emeléséhez jobb oktatási, egészségügyi stb. rendszer szükséges, de bármilyen közhelyes, nekünk is fejlődnünk kell majd a jobb feltételekkel párhuzamosan! (Mindezt csak azért írtam le, mert gyakran találkozom a hazai vállalkozók és vásárlók múltban ragadt, quasi „anti-kapitalista” mentalitásával.)

Őszintén remélem, hogy 2026 tavaszától a következő évtizedben megkapjuk munkatermelékenységünk emeléséhez a következő kormányok hatékony támogatását is, de Magyarország felemelkedéséhez a következő évtizedben is mi tudunk jobban hozzájárulni, nem a politikusok. UFF!