Kell nemzeti légitársaság?

Kell nemzeti légitársaság?

Hát akinek kell, annak legyen, csak ne az én pénzemből, mert nekem nem kell. Nekem egy jól működő, költségkímélő, kényelmes, megbízható légitársaság is elég, mely képes gazdaságilag saját lábán állni, s nem nemzeti érdekekre hivatkozva röpteti utasait magas áron, költségvetési pénzekből. Mert az mégiscsak röhej, hogy a jegyek árába a nemrepülő állampolgároknak is be kell szállni, miközben a Malév sokaknak jó megélhetést biztosít (és most még csak a gyanúperrel sem éltem, hogy esetleg a pénzekkel még hűtlenül is bánik). A Malév a BKV-hoz hasonlóan sosem lesz gazdaságos. A magyar állam nem jó gazda. Ehhez nincsenek meg Magyarországon a működést biztosító gazdasági és jogi feltételek és túl sok a politikai összefonódás.

Ha Malévvel kapcsolatban nyilatkozó szakemberek mind azt hangoztatják, hogy a Magyar Légiforgalmi Vállalat képtelen versenyképesen üzemelni, akkor másképp kell feltenni a kérdést. Akarjuk-e, hogy szemben Európa jól működő, nyereséges és állami támogatásra nem szoruló légitársaságaival, a magyar légi-forgalom költségvetési pénzből, tehát az adóforintokból üzemeljen? De erre a kérdésre helyettünk az Európai Unió válaszol, mely az egészséges versenyhelyzet érdekében kifejezetten megtiltja a légitársaságok állami támogatását.

Én naív, magánemberi okfejtésemmel csak a fejemet csóválom, s az egészet alig értem. A szintén magyar Wizzair állami támogatás nélkül, a semmiből állt fel néhány évvel ezelőtt és nyereséges – a forgalom évről évre csak nő, pedig negyedáron viszi utasait. Igaz, az utasoktól elspórolják a Maléven megszokott sprőd szendvicset, s a kávéért is fizetni kell. A kézitáskát leszámítva a poggyászt sem szállítják ingyen. De mindez nevetséges az árkülönbség tükrében.

A Magyar Légiforgalmi Vállalat képtelen versenyképesen üzemelni.

Egy autárk (önellátó, független) magyar gazdaság igényét tudatilag abból az időből örököltük meg, amikor Magyarországon hasonló meggondolásból még gyapotot, rizst és narancsot is termeltek, volt nemzeti textiliparunk, s minden, ami kellett stratégiai függetlenségünkhöz – kerül, amibe kerül – csak a gonosz imperialistákkal szemben ne kerüljünk kiszolgáltatott helyzetbe. Persze sokan vannak, akik az Unióban az új-gyarmatosítás egyik formáját vélik felfedezni. Nekik a Malév feladása Magyarország szuverenitásán esett újabb fájdalmas csorba.

Én azt hiszem, hogy a nemzeti légitársaságok dilemmája ma már pusztán ideológiai kérdés. Ilyen alapon a magyar pirospaprika külföldi eladásait is szubvencionálhatnánk, mert ha az netalántán a piaci megmérettetésben alul marad, minden magyar belepusztul szégyenébe. Az ideológiák kora azonban – tetszik, nem tetszik – lejárt. De ha már az állam mindenképpen fel kíván karolni egy ügyet, személy szerint jobb szeretném, ha nem egy haldokló gazdasági vállalkozást, hanem mondjuk a nemzeti kultúrát támogatná.

A Malévre pazarolt milliárdoknak számos hatékony felhasználási lehetősége lenne...

Ez persze csak egy példa volt, mert a Malévre pazarolt milliárdoknak számos hatékony felhasználási lehetősége lenne. Amennyiben az elmúlt évek során egyedül tehetősebb magyarjaink és a külföldi légiutasok dotációjára fordított összegeket mondjuk a rendőrök kapják, ma másképp néz ki Magyarországon a közbiztonság. Vagy, ha BKV buszokra költik, nem a tömegközlekedés helyzetéről vitatkoznánk nap nap után. Fogadni mernék, hogy Malév nélkül is eljut mindenki mindenhová. Uram bocsá, esetleg még olcsóbban.