Halál Szókratészra!

Szókratész

Ma 2411 éve, hogy halálra ítélték Szókratészt. Jaksity Gyuri 21 évvel (!) ezelőtt kiadott regénye (És a világot elönté a szmötyi), melyben nevezett filozófusunk korokon, testeken, szerepeken át újra és újra reinkarnálódva bolyong, ma talán (?) aktuálisabb, mint megírásakor volt. Cinikus és frivol mű? Bölcselgő, moralizáló írás? A dialógus tényleg halott, netán halva született? Döntse el az olvasó maga.

Szókratész (mármint az „igazi”) írott műveket nem hagyott hátra és számtalan harc (a szó átvitt és valós értelmében is) után végül a bürökpohár aljára kellett néznie, ezzel szemben a regény sodródó, masszív alkoholista főszereplőjének minden gondolatát, érzékeny rezdülését pontosan nyomon követhetjük.

Tegyük/tegyétek.

Szókratész nem álszerénységből hangoztatta gyakran: „Tudom, hogy semmit sem tudok.” Balgaságot követett viszont az el, aki alábecsülte a vele folytatott párbeszédekben (!) felkészültségét és kérdéseinek súlyát, jelentőségét.

Újra ki kellene adni a regényt, melynek utolsó mondata:

„De hát végül is nem mindegy?”