Kerékpáros nemzet leszünk

Legalábbis erre utalnak sokasodó jelek az utóbbi időben. Városunkban egyre hosszabbak a kerékpárutak, s mind többen élnek is a lehetőséggel. Budapest, a legutolsó felmérés alapján, Barcelonával és Párizzsal holtversenyben a tizenharmadik helyet szerezte meg kerékpárinfrastuktúrában a nemzetközi toplistán, ami – ha meggondoljuk, hogy a holland, belga, német városok hagyományosan híresek a bringázási lehetőségeikről – nem is olyan rossz pozíció.

Persze van még mit fejlődni útminőségben, területi lefedettségben, az utak biztosításában, de ne legyünk elégedetlenek, ahhoz képest, hogy Budapest fél emberöltővel ezelőtt még minden volt, csak nem biciklibarát, ilyen értelemben ígéretesen fejlődik. Főleg, ha már ezt a közlekedési formát az utak hosszával arányosan ki is használják a budapestiek, mert arról, hogy az egyes európai államok polgárai milyen mértékben élnek a kerékpárutak nyújtotta lehetőséggel, nem készült lista.

Pedig fővárosunk autósforgalmának jól jönne egy kis tehermentesítés. Helyesebben egy még nagyobb tehermentesítés, mert tapasztalatom szerint már ma is sokan élnek evvel az alternatív közlekedési formával. Akik pedig ezt teszik, kifejezetten jól járnak. Az előnyök nyilvánvalóak. Nincs dugó, parkolási és üzemanyag költség – a gépkocsik járulékos költségeiről nem is beszélve – és a kényszertávolságok megtételét mindjárt testmozgási szükségleteink kielégítésével kapcsolhatjuk össze.

A fővárosban majd kétszáz kilométer elkülönített, részben elkülönített, vagy kijelölt kerékpárút áll rendelkezésre és útjelző táblák hada könnyíti a tájékozódást. Léteznek immáron kerékpárút térképek és lassan elkészülnek az útvonaltervező programok is, amiket aztán már okos-telefonokra is le lehet tölteni. Tapasztalataim szerint a kerékpárutak zömét, amennyiben erre lehetőség van, távol tartják a nagy autósforgalomtól. A Duna-parti és a parkokon át vezető szakaszok pedig varázslatos hangulatúak.

Hegyen lakom. Április-májustól sűrűn élek én is a szabadságérzet és oxigén koncentrátum hatványozta mámoros életöröm, a karikázás lehetőségével, de örömömbe egy kis üröm keveredik, arra gondolván, hogy hazafelé az úgy kétszáz méteres magasságkülönbséget izomerővel kell majd leküzdenem. Nos, akinek ez túl sok, az sem élhet sokáig ezzel a kifogással, mert ha hihetünk egy szóvivő nem rég, egy rádióinterjúban elhangzó kijelentésének, nyártól a hegyi buszjáratokra kerékpárral is fel lehet szállni. A fogaskerekűre és a HÉV járatokra ez már régóta áll.

Tehát nyeregbe magyar! A kerékpározásnak csak előnye van. És ne mondja senki, hogy a kerékpár túl lassú a városi forgalomban! Egy öt-tíz kilométeres útszakasznál az időkülönbség minimális a gépkocsi javára, nagy dugókban pedig gyorsabb és kiszámíthatóbb a kerékpáros alternatíva. Egyébiránt, ha a fitneszre szánt órákat is bekalkuláljuk, kifejezetten jobban járunk időben. A közben megszerzett jóérzésünk pedig többágú. Egyfelől győzedelmeskedtünk kényelemre hajló önmagunk felett, ugyanakkor tettünk is valami jót világunkért környezetbarát viselkedésünkkel.